Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Hiszem a szentek közösségét SZENTEK. "■HEGYIK evangélizációs énekünkből ismerős ez a pár szó: „hadd lehessek szent“. Talán már énekelted. De vájjon: szeretnél-e szentté lenni? Szeretnéd-e annyira, hogy magad számára ez a legelső és legnagyobb kívánságod? Annyira, hogy kész vagy rátenni az életedet, hogy elérjed? Többé-kevéSbbé bizonyára tudod, hogy mi a szent. Az ószövetségben mindaz, aki — vagy ami — szorosan Istené. A népek közül: a választott nép. A választott népből különösen is: az elsőszülöttek, illetve helyettük a léviták. Azután: azok a helyek, ahol az Űr megjelenik, vagy lakozik; az Úr napjai-ünnepei; a tized, az áldozatok; és minden, ami az Úré. Az újszövetségben sincs máskép. Sőt, itt már egészen lelki értelemben látjuk, hogy ki a szent. Az Istennek odaszánt emberek, akik a Szent- leiket vették, mint az Úr szent papsága. Akik lelkileg lettek valóságosan az Űr tulajdonaivá. A megtért, megkegyelmezett bűnösök, akik a Szentlélek ajándékában részesedtek, mint elhívott szentek. Akikhez az apostolok a leveleket címezik és írják. Akik az első feltámadás és az üdvösség részesei. Különös dolog, hogy a „keresztyén*4 embernek mégse kívánatos az, hogy szentté legyen. Túlzásnak érzi, fázik tőle. Ügy gondolja, hogy akkor a föld minden örömét elveszti. Szívének nem központi vágya az, hogy szentté legyen. A szent életből csak alkalmilag kíván egy-egy keveset élni. Annyit, amennyivel „eleget tesz vallásos kötelezettségének“, vagy ma már: a hívő életnek, — és ezzel valamennyire megnyugtatja a lelkét az üdvösség ós kár- hozat felől. Az üdvösséget talált ember pünkösdi örömét, igazi életét nem ismeri és elhinni se tudja, — vagy összetéveszti egy ,,lelki ébredés“ lelkesedését a Lélekkel. Olyasféle dolog ez, mint amilyent a földi dolgokra nézve az indiánokról lehetett hallani, akik elraboltak egy-egy fehér gyermeket, indiánná nevelték fel s az ilyen elfajzott fehér embernek nem kellett már a fehérek kul- túrélete. Nem hitt benne, — legfeljebb ,,valamit‘‘ fogadott el belőle. Nem lehetett igazi fehér emberré „átnevelni“. Lelkileg ez még lehetetlenebb. Képtelenség „fehér emberré“ nevelni valakit. A szentek fehér kegyelmi ruháját a „jó keresztyén ember*4 természettől fogva legfeljebb alkalmilag akarja, és nem is jön rá, hogy ez csak a kárhozatra elég. Akinek azonban az Isten Szentlelke adhatta ezt a fehér ruhát, az már csak ebben kíván élni, mint aki megtalálta az egyetlen igazi életet. KÖZÖSSÉG. OKFÉLE közösség van, aminek semmi köze sincs az igazihoz :a szentek közösségéhez. Yan bűn-közösség is, az ördögökkel való közösség is. (I. Kor. 10: 20.) S akik benne vannak, sokszor azt hiszik, hogy Istennel vannak közösségben. A Szentlélek által való közösség lelki családdá teszi Isten szentjeit. A mennyei Atya valósággal csak nékik Atyjuk, ők pedig gyermekei. (Róm. 8: 15—16.) Krisztusban atyafiak, testvérek. (Zsid. 2: 11.) Bensőséges életük a lelki családban folyik. Örömük, ha ez a család szaporodik új gyermekekkel. Ezzel a reménységgel élnek és szolgálnak a világ fiai között, akik szintén hivatalosak a kegyelem életére, a szentek életére. Házhoz is hasonlítja közösségüket az Ige. I. Péter 2: 5., Ef. 2: 19—22. Olyan házhoz, amely élő kövekből épülÜgy, mint az élőlények: sejtekből, élő építőkövekből. A növényektől egészen az emberig. Ezek az élő kövek, a sejtek, közösségben vannak egymással. HidacskákkaL oszlopoeskákkal vannak szorosan egybekapcsolva. Egyikből a másikba árad a sejtfalakon át a növényekben a szövetnedv, az állatokban-emberekben a vér. Ez tisztítja és táplálja a sejteket, tartja életben őket, mint szoros családban élő testvéreket. Csodálatos kép ez a Krisztus vérében egy Lélekkel megitatott szentek közösségéről! Testnek is nevezi az Ige a közösséget. Krisztus a fő, a szentek tagok. A fej Krisztus, ,,akiből az egész test egyberakatván és egybeszerkesztetvén ... teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetbenTl (Ef. 4: 16.) „A Kisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.“ „Mert amiképpen egy testben sok tagunk van, s minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van, azonké- pen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.44 (I. Kor. 12: 27., Róm. 12: 4—5 ) A tagoknak a fővel és egymással való kapcsolata ismét igen beszédes. Szorosabb kapcsolatot és együttműködést alig lehet képzelni. Úgy, mint az I. Korinthusi levél 12: 14—27. versei mondják el. A tagok lehetnek sokfélék, de ha valóban egy test tagjai, akkor ugyanaz a vér kering bennük. Nem egymás ellen, hanem egymásért élnek, — mindenekfelett pedig az egész testért, A SZENTEK KÖZÖSSÉGE. A szentek közt valóságos közösségnek kell lenni. Krisz- tussal és Őbenne egymással. És ez nem annyit jelent csak, hogy együtt ülünk a padban s ott Igét hallgatunk, énekelünk és a lelkész vagy más igehirdető szavaival imádkozunk. Hívők, vallásosak, teljesen közönyösek együtt. És nem is csak azt jelenti, hogy a Szentlélek által „hívott, gyűjtött“ szentek vannak így együtt, s a saját szavaikkal is beszélgetnek az Igében és imádkoznak. Hanem jelenti azt is, hogy az átlátszó élet gyakorlatát komolyan veszik, egymás életének ismeretében valósággal hordozzák egymás lelki és anyagi terhét, intik- fegyelmezik egymást legbensőbb személyes életükben is, s együtt szolgálnak abban a körben, amelybe az Úr állította őket. Azzal a felülről nyert beledőléssel, amely Urunk mentő-szeretetének ilyen közös szolgálatává igyekszik tenni az egész életüket. Az emberi igyekvés és erő ebben persze csak a csődre elég. Csak a Szentlélek vételén, s általa a Fővel, a Krisztussal kegyelemben való gyakorlati életközösségben valósulhat ez. De nincs senki, aki ezt el ne kezdhetné, úgyhogy kéri, keresi, zörget érte. Első helyre téve az első dolgot az életében. Ha így kéri, akkor kapja is a Szent- leiket, (Luk. 11: 13. III. hitágazat) s vele a szentek közösségét. Aki nem tud a maga életében erről a valóságos közösségről, azt vájjon miként lehet élő kőnek, egy test tagjának, valóságos lelki gyermeknek és testvérnek nevezni? E nélkül csak halott vagy elhalt sejtről és tagról lehet beszélni. „Elhalt“ gyermekről, aki csak látszólag élő* — vagy még látszólag se. Látszólag: mint akiről fájdalmasan mondja a szülője: „és még azt mondja, hogy szeret!“ Jobban fáj neki, mintha hallgatna a gyermeke, $ nyíltan hátat fordítana neki. Olyan gyermek ez, aki csak képzeli, hogy szereti a szülőjét. Mint a lelki vak, aki csak képzeli a látást. Ez a legreménytelenebb eset. (Ján. 9r 41.) „Keresztyén44, aki Krisztushoz tartozónak képzeli magát, de csak úgy tartozik hozzá és az ő szentjeihez, mint PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 10
