Élő Víz, 1948

1948-május /11. szám

egyformán kell gondolkozniok, éspedig a Szent- írás alapján:

a) Szükséges, hogy Isten nyúljon bele a munkába ahhoz, hogy ébredés legyen s ezt nem elég elméletben tudni és mondani. Mélyen át kell érezni és a munkában résztvevőknek tudatában kell lenniük annak, hogy teljesen függnek a Szentiélektől, különben mindent elrontanak.

b) Az ébredéskor isteni munka engedelmes emberek által megy végb%. Merem állítani, hogy sohasem volt olyan ébredés, abol«§gyik vagy másik hiányzott. Milyen sokszor mondják az emberek: „Ha Isten akarja, véghezvibeti eszközök nélkül is!“ De én ezt nem hiszem, mert nincs rá bizonyíték! Mi a megtérés? Engedelmeskedni az igazságnak. Isten maga adhatja ezt az embernek, de annak mégis magának kell cselekednie, mert abban áll a megtérése, hogy mindenét az Ür szolgálatába állítja. Isten az evangélium kincsét törékeny edényekbe helyezte. Jónak látta, hogy embereket használjon az evangélium hirdetésére, mert látta, hogy az ember a legalkalmasabb eszköz a bűnösök megmentésére.

5. Az ébredés előmozdítása körüli tennivalókban teljesen egyeknek kell lenniök, különben zavar lesz s egymás ellen fognak dolgozni. Ha az eszközök kiválasztásában nem egyeznek,

egyiknek a befolyása kitörli a másikét és vége az ébredésnek.

6. Egyformán kell kezelniük a megtéretlen bűnösöket. Fontos ez nagyon. Ha az egyik ezt, a másik amazt mondja a bűnösnek, micsoda zavar lesz ott. Hogy imádkozhatnak együtt, ha nincsenek egy értelemben abban, amit tenniök kell?

7. Ahhoz, hogy ébredés legyen, a tagoknak segítő kezet kell egymásnak nyújtani az akadályok elhárítására.

a) Fegyelmet kell tartaniok és az engedetleneket inteni, fenyíteni kell. Ha ez nem történik meg, a keresztyénségnek rossz híre lesz és ezzel megakadályozzák az ébredést.

b) Az egyes tagoknak kölcsönösen meg kell vallaniok egymásnak, hol vétettek egymás ellen. A vallomás nem lehet kényszeredett, vagy ilyenféle: „Ha vétettem, bocsánatot kérek“, hanem szívből kell jönnie és becsületesen meg kell mondani az elkövetett vétket.

c) A hívőknek el kell hárítaniok az akadályokat azáltal, hogy szívből megbocsátanak egymásnak, ha valami panaszuk van egymás ellen.

8. Közösen kell minden szükségeset megtenniük az ébredésért, költséget és fáradságot nem kímélve.

(Finney amerikai evangelizátor munkájából.)

SÉTA GYENESDIÁSON

Opálködös, Bulaton-parti táj, Bilincsbever... Lábam nem lép tovább,

S a szívverésem, érzem, hogy megáll, Lenyűgöz ennyi szépség, ennyi báj.

Finom, ezüst pókhálófátylon át Hegysor húzódik szelíden tovább,

Távol a tó csillogva szendereg,

És a suttogó parti jegenyék Őrt állanak a partbölcső felett. ^

De mennem kell, mert vonz, mert hív a táj, És futni, futni kell... maradni fáj, Elindulok s a tó felé megyek,

Mögöttem távolodnak a hegyek ...

S egyszeresük ... lábam ingoványba ér ... (Szépség után indultam el pedig,

Szépség után ... és lápba tévedek)

Futni akartam ... és csak süllyedek.

S így már nem hív a csábító erő,

Lábam körül a víz,- ím egyre nő, ' Menekülés, csak ennyi, mit tudok,

Nincs más kiút, nincs... visszafordulok.

*

Az élet útján hányszor így vagyunk, Feltűnik egy-egy messzi csillagunk, Feltűnik egy szép mesebeli táj,

És menni, futni kell, maradni fáj,

S elindulunk a csillogás felé S lenyügözötten csak megyünk, megyünk, Míg egyszer ... ingoványba tévedünk, Futni akartunk ... és csak süllyedünk.

Óh, nincs más szépség, nincsen más utunk, Amelyen mindig célunkhoz jutunk, Amelyen soha el nem tévedünk,

S a végén a menny is megnyílik nekünk, Nincs más út, szemünk bárhogy is kutat, Csak a Te vérző, tövises utad,

Szent ládonyomodban ... drága Mesterünk.

Állíts meg, óh, ha másfelé futunk,

Ne legyen rajtad kívül más utunk,

Ragadd meg vállunk s rázd fel életünk,

A bűvöletből míg felébredünk,

S hová'elcsaltak bűvös álmaink:

Az ingoványbái vond ki lábaink!

Haluszka M. Rózsa.

/

ÉLŐ VlZ

4