Élő Víz, 1948
1948-május /11. szám
Lélekmentés a halál kapujában A betegek között való szolgálat kapcsán legutóbb arról beszélgettünk, hogy az Igével való szolgálatra ott is alkalom nyílhat, ahol először talán határozott visz- szautasitással is találkoztunk. Most nézzük meg a titkos ellenállók csoportját. Ilyenek is vannak. Ezek szívesen veszik a baráti látogatást. Látogatásunkat illemlátogatásnak fogják fel. Egy kis biztatást és reménykeltést szívesen fogadnak, de elutasító hallgatásba burkolódznak, ha igeolvasásra, imádságra kerül sor. Tapaszalat szerint, ezek a betegek, valamilyen ponton erősen megkötözött emberek és attól félnek, hogy életükből valami, amit eddig jól álcáztak, nyilvánosságra kerül. Gyakran remélik azt, hogy meggyógyulnak és azután tovább folytathatják azt, amit most egy kis betegség megszakított. Bűnüket sem felfedni, sem abbahagyni nem szándékoznak és ezért állanak ellen az Ige világosságának. Bűnükkel szeretnének a remélt gyógyulás után is úgy élni tovább, mint eddig tehették: leplezve, tisztességgel övezve, mégis az édes bűnben. Előfordul, hogy ilyen betegekkel eljutottunk az úrvacsoravétel kérdéséig is. — Mikor volt utoljára úrvacsoránál? — Bizony régen. — No, mégis, mikor? — Szégyenlem bevallani, már több esztendeje. — És mi az oka ennek? Bizony, amint nyilvánvalóvá lesz, az okok nagyon különbözők: haragtartás, paráznaság és más bűnök. — És jó ez így? ... Van békessége? ... Arra az esetre is van békessége, ha betegsége nem reményei szerint fejeződne be? ^ Röviden szólva, gyakran eljutunk a megállapodásig: holnap reggel kiosztom akkor az úrvacsorát. Ilyen betegemnél is ott hagyok egy úrvacsoravételre előkészítő füzetet. Olvassa el holnapig és tartson komoly önvizsgálatot. Bizony megtörténik, hogy másnapra betegem visz- szalép az úrvacsorától. Miért? Valamit nem akart átadni Istennek. Az ilyen eset még sem reménytelen. Sőt. Ennek az embernek még élő lelkiismerete van. További lelkigondozás folytán éppen egy megkötözési pontról elindulva fény derülhet a beteg előtt arra, hogy a Jézus bűn- törlő vérének elfogadása nélkül, biztos kárhozat vár rá. Tudatosítsuk tehát újra és újra önmagunkban azt, hogy beteglátogatásutik célja nem az, hogy életkedvet és hamis reménységet ébresszünk. Nékünk az Isten beszédével kell szolgálnunk a betegágynál. Ha nem kell az Isten beszéde, mást nyújtani nem vagyunk hajlandók. » Az esetek legnagyobb százalékában azonban azt tapasztaljuk, hogy a beteg várja az Igét és az imádságot. S ha úgy mennénk el, hogy sem Igét nem olvasunk, sem pedig nem imádkozunk, akkor a beteg lelkében egy nagy csalódás állana be. Betegség nélkül is kívánják sokan az Igét. Ma is. Ahol az Ige elevenen hangzik, oda ma is tódulnak az emberek, leküzdi'e a körülményekben és az önmagukban rejlő ellenállást. Még inkább szomjazzák az Igét a betegágyon. Hát akkor, aki ezeket a sorokat olvasod és aki lelkeket szeretnél az Úrhoz vinni, miért nem ragadod meg ezt az alkalmat, hogy hirdesd a halál útján lévőknek: Van bűnök bocsánata a Jézus véréért. Isten irgalma készen várja a megrettent lelkiismeretű, de Hozzá még megtérni nem tudó betegeket. Állj mellé te is és biztasd az Isten kegyelmével. És ha már az Isten a betegség által mindent úgy előkészített, egy kegyelemhirdetés számára, mint ahogyan eddig készen még sohasem volt és talán ezután sohasem lesz, akkor én valami idegcsillapító dajkameséket mondjak a betegágy mellett, vagy napi és családi eseményeket tárgyaljak meg a halál küszöbére érkezett beteggel? Bizony az Isten bűnbocsátó kegyelmét és a Jézus Krisztus bűntörlő vérének elégséges voltát kell hirdetnem. S kegyelem, hogy hirdethetem. Mert van bűnök bocsánata a Krisztusért. És ezt te is hirdetheted, aki hiszel ebben. Ezt kell cselekedni nagyon gyorsan, mert a halál gyors lábakon jár és megelőz téged sok esetben akkor is, ha reggel öttől este tíz óráig jársz a betegek között Isten békességét hirdetvén. Sietni kell. Egy alkalommal egyik kórházam tüdőosztályán az egyik kórteremben úrvacsorát készültem kiszolgáltatni két evangélikus betegemnek. Mialatt az ostyát és az úrvacsorái bort, ott az éjjeliszekrényen rögtönzött kis oltárra készítettem, oda jött hozzám az egyik ápolónő és azt mondotta: a szomszéd szobában egy református vallásit beteg úrvacsorát kér. Ki tetszik osztani reformátusnak is az úrvacsorát, ha kéri? Igen. Menjen el és mondja meg neki, hogy perceken belül ott leszek, csak most itt kiosztom ennek a két betegnek az úrvacsorát. Körülbelül öt perc múlva megállottám ennek a református betegnek az ágyánál, de már halott volt. A halál olyan gyorsan és olyan észrevétlenül ragadta cl, hogy még a szomszédjai sem vették észre. Bizony sietni kell. Jobban, mint ahogyan fáradt inainktól kitelik. A gyógyíthat lan beteg körüli szolgálatban álljon világosan előttünk, hogy Isten akarata nem mindig az, hogy minden beteg meggyógyuljon és hogy ezen a földön a betegség egészen kipusztuljon. Amíg a földön bűn van és lesz, addig lesz betegség és halál is, mint a bűn zsoldja. A betegek körüli szolgálatunk néni azt szolgálja — ezt lehetetlen eléggé hangsúlyozni — hogy testi gyógyulást könyörögjünk ki és erőszakoljunk ki Istentől. A mi szolgálatunk a békéltetés szolgálata ezen a vonalon is. Béküljetek meg Istennel. Isten megadja ráadásként a bűnbocsánat mellé a gyógyulást is, de nem minden esetben. Ahol a beteg a nagyobbat, a bűnök bocsánatát már igazáti elfogadhatta, ott már az ő számára is, az egészség kérdése a második helyre szorul. A bűnök bocsánatában való élet olyan valóságos örömet jelent a gyógyíthatatlan beteg számára is, hogy a másik, a testi egészség meg nem léte neki is, olyan teherré válik, amelyet könnyebben elhordoz, mint mi egészségesek gondolnánk azt. Hányszor erősödőt meg már egy-egy lankadó hitű egészséges ember egy hívő lelkű, de gyógyíthatatlan beteg*ágyánál, látva annak Krisztustól kapott belső békességét és türelmét. Gyógyíthatatlan és magával tehetetlen, hasznot nem hajtó beteg csak a világ számára van. Nem tud kapálni, írni foltozni, mesterkedni. Isten országában ez is másként van. Itt se munkanélküli, se pedig használhatatlan ember nincs. Amíg imádkozni tud, addig mindenkivel egyenlő értékű munkás. Hányszor győződhetünk meg arról, hogy mi, akik töretlen egészséggel lelki és testi tudománnyal rendelkezők, válságos helyzetben nem tehetünk egyebet, mint hogy imádkozunk és kérjük az Ayát, hogy Ö végezzen el mindent, mert mi semmit sem cselekedhetünk. A gyógyíthatatlan beteg is elvégezheti Isten országában a legnagyobb munkát: az imádságot. Imádhoz élő víz 5
