Élő Víz, 1948

1948-május /11. szám

Az ébredés feltétele

Legfőbb ideje, hogy igehirdető és gyülekezet megvizsgálja a szívét. Most nincs idő arra, hogy ellenálljunk az igazságnak vagy megbot- ránkozzunk azon, hogy szépítés nélkül megmondják az igazságot, most nincs idő arra, hogy testtel és vérrel tanácskozzunk vagy éppen vitatkozzunk és egymással harcoljunk, hanem annak van itt az ideje, hogy saját szívünket vizsgáljuk meg és alázzuk meg magunkat Isten előtt.

Bűnbánatot kell tartanunk, bűneinket feladnunk és útainkat megjobbítanunk, különben vége lesz az ébredésnek. Minden egyházi civa- kodásnak végét kell vetnünk, kicsiny vélemény- különbségeket félretennünk és segítő kezeket kell nyújtanunk Isten országú ügye hatalmas érdekeinek előmozdítására. Különben megszűnnek az ébredések köztünk és számot kell majd adnunk lelkek millióinak véréért, akik elvesznek!

Ha valami visszás a gyülekezetben, a tagok ne egymást tegyék felelőssé, keressék a hibát önmaguknál! Ne az „egyházat“, hanem önmagunkat tegyük felelőssé, alázzuk meg magunkat a porig ahelyett, hogy mások felett akarnánk ítéletet mondani.

Az ébredések története a mellett bizonyít, hogy nagy ébredésekben mindig nagy része volt az ébredésért imádkozok egységének. Tartsunk most önvizsgálatot Jézus egyik ígéretének a fényében: „Mondom nektek, hogy ha ketten kövületek egy akaraton lesznek a földön, minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám“. (Máté 18:19.)

Nyilván arra akart Urunk és Mesterünk ezzel a mondással tanítani, hogy milyen nagy befolyása és értéke van az egységnek az imádság és az ő szőlőjében való munka szempontjából. Hogy olyan világossá tegye a dolgot, ahogyan csak lehet, két ember megegyezéséről beszél az Ür, tehát az elgondolható legkisebb számot mondja. I)e mit értsünk ez alatt: „egy akaraton lenni abban, amit kérünk“?

I. Hogy ennek az ígéretnek a beteljesedésében részesek lehessünk, eggyé kell lennünk az imában.

1. Egynek kell lennünk a vágyban valami áldás után. Szívből kell kívánnunk azt; éspedig közösen. Az emberek sokszor kérik szájjal ugyanazt, de egyáltalán nem kívánják egyformán, sőt egyesek talán éppen az ellenkezőjét kívánják a szívükben. Felhívják őket arra. hogy ezért vagy azért imádkozzanak és látszat szerint meg is teszik, de Isten tudja, hogy nem komoly a kérésük, hanem alapjában véve belsőleg ellent- állnak.

2. Óhajtásunkban ugyanazok az jndítóokok kell, hogy vezessenek. Nem elég, hogy valóban komolyan vágyódjunk rá, hanem ugyanaz az indítóok vezessen. . Valaki ébredést kíván azért, hogy Isten megdicsőüljön és bűnösök megtérjeélő víz

nek. Mások azonban a közösség növekedését vagy a jövedelem szaporodását várják ugyan- amögött a kérdés mögött. Egyesek azért várják, hogy a gyülekezet tekintélyesebbé lesz azáltal, egyesek megint azért kérik az ébredést, mert összeütközésbe kerültek másokkal vagy elárulták őket és mosUazt szeretnék, hogy lássák ellenségeik: Isten őket annak ellenére, amivel megvádolták, megáldja. Némelyek tisztán emberi vonzalomból imádkoznak hozzátartozóikért, hogy megtérjenek és megmeneküljenek.

Az indítóokoknak tisztáknak kell lenniök! Isten dicsőségét kell elsősorban szem előtt tartanunk.

3. Egynek kell lennünk abban is, hogy az áldást azonnalra várjuk és kérjük. Amíg mindannyiunkat nem tölt el ez a vágy, addig nem is tesszük meg azonnal a szükséges intézkedéseket. Igazán csak akkor vagytok egyértelműben, ha megegyeztek ebben is.

II. Hogy elnyerjük az áldást, minden lényeges pont tekintetében egynek kell lennünk.

1. Ha ébredésért imádkoztok, hinnetek kell mindannyiótoknak, hogy valóban vannak ébredések. Még a közösségben < is vannak emberek, akik a szívük mélyén nincsenek meggyőződve arról, hogy az ébredés Isten munkája. A szájukkal talán kérik, de a szívük mélyén kételkednek. Ha imádkozni jöttök össze, ilyen tisztátalan érzés ne keveredjék bele az imába.

2. Minden résztvevőnek éreznie kell az ébredés szükségességét. Vannak emberek, akik Isten munkájának tartják az ébredést, de nem hiszik, hogy Isten országa kiterjesztéséhez és az evangélium hirdetéséhez feltétlenül szükség van rájuk. Nem tagadják, hogy isteni eredetűek, de azt gondolják, hogy a bűnösök úgy feltűnés nélkül is megtérhetnek és a közösség tagjaivá lehetnék. Ha ébredésekről hallanak és látják, hogy mások barátságos hangulatban fogadják őket, ők is mellé állnak látszólag s talán néha egy-egy hjdeg imát is küldenek az ég felé értük, de valójában inkább kellemetlennek tartanák, ha Isten szavukon fogná őket. Biztosabbnak és jobbnak látják, hogy az embereket — amint mondják — egészséges tanítással táplálják és így lassan-lassan hitre juttassák, minthogy egy lelki megmozdulás terjedjen szét futótűzként községről községre.

3. A hívőknek az ébredés fontossága tekintetében egynek kell lenniök. Isten nem hallgatja meg az ilyen dicső áldásokért mondott hideg imákat. Amíg nem vagyunk áthatva annak végtelen fontosságától, nem tudunk úgy imádkozni. hogy győzelmesek legyünk. Az ilyen áldásokat csak azoknak adja Isten, akik felismerték nagy fontosságát. Csak az az imádság győzelmes, és mozdítja meg Isten karját, amely kimondhatatlan vágyból és igazi lelki gyötrődésből kívánja az áldást.

4. Az ébredéssel kapcsolatos dolgokról is

3