Élő Víz, 1948
1948-május /11. szám
IV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. 1948. MÁJUS 23. Legmostohább ünnepünk Pünkösd árnyékában húzódik meg Szent- háromság ünnepe. A templomok nem telnek meg különösebben, az emberek szívét nem hatja át az ünnepi érzés. Rendszerint úgy ülik, mint akármelyik vasárnapot, mint az utána hosszú sorban következő „szentháromsági“ vasárnapokat. Mi ennek a magyarázata? Nincsen erőteljes Szentháromságra mutató igehirdetésünk. Rendszerint Isten böcseségének mélységéről, útjainak kikutathatatlanságáról szól az igehirdetés. Az újjászületés titokzatosságáról és az aláhajló isteni szeretet megmagyarázhatatlan voltáról. Pedig minderről máskor is lehet és máskor is kell prédikálnunk. De aki Szentháromság ünnepén nem prédikál a Szentháromság-Istenről, az bizonyára egész évben nem prédikál róla. Az előbbinek részben előzménye, de ugyanakkor határozottan következménye is, hogy nincsen igazi Szentháromság-hitünk. Külön- külön hiszünk az egy Isten három személyében. Legkönnyebben talán az Atyában, mint a világ teremtőjében és fenntartójában, valamint jóságos mennyei gondviselőnkben. Éppen az evan- gélizációs igehirdetés világítja meg erőteljesebben a Fiút. S aki hitre jut, ez alatt rendszerint azt érti; Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Megváltóm. Engesztelő vérével eltörölte minden bűnömet, ő érette üdvösségem van. A Szentlélek hitünk már fogyatékosabb, de Őt is elfogadtuk, mint megvilágosítónkat, hitünk ajándékozóját és új életre vezetőnket. A Szentháromság-hit fogyatékosságának a következményéképpen válik az Atyában való hit általános gondviselés-hitté. Ügy tekintünk Istenre, mint jóságos öregre, nagyapóra, akinek ©gyéb dolga sincs, minthogy rólunk, földi emberekről gondoskodjék. Megfeledkezünk arról, hogy ez a gondoskodó szeretet és abban érte el csúcspontját, hogy a Golgota keresztjén szenvedett az igaz és a szent a bűnösökért, hogy nekik ne kelljen elveszniük. Nem gondolunk arra, hogy az igazi gondoskodás hogy nem hagyott SZENT VAGY ÖRÖKKÉ 2. Szent a mi Urunk, Jézus Krisztusunk, Kit értünk bocsátál, Kivel megváltál, Hogy testünk miatt Lelkünk el ne vesszen. 3. Szent a Szentlélek, Ki az Atyával, Egy és a Fiúval, Aki vigasztal ' És tanít minket, Az örök életre. 4. Szentség, dicsőség Légyen tisztesség A Szentháromságnak, Ki uralkodik Egy istenségben, Most és mindörökké. (Először Gönczinél, 1592. Régi magyar ének.) élő víz 1
