Élő Víz, 1948
1948-május / 10. szám
tetik, ott a bűnnel való leszámolás azonnal megkezdődik. Nagy dolog, ha megtaníthatott a Lélek arra, hogy a legkisebb vétektől, ami gondolataidhoz, szavaidhoz, életedhez tapadhat, úgy kell irtóznod, mint az erős méregtől, amely nem csak kilónyi, de parányi mennyiségben is halálos. Azt akarja megláttatni a Lélek veled, hogy minden kísértés és bűn mögött nem a te tested, véred, természeted van csupán, hanem a Sátán áll! Nagy dolog ha megtanulod azt,hogy a keresztyén életben nem önmagad ellen, hanem a sötétség fejedelmei ellen kell küzdned elsősorban. Az a Szentlélek akarata, hogy elintézetlen bűneid ne legyenek. Ő éppen azért „A Vigasztaló“, mert a keskeny úton való vándorlásod alatt is arra késztet, hogy minden bűnöddel jöjj Jézushoz és kérd, hogy újból és újból vigasztaljon téged: megbocsáttattak a bűneid! Csodálatos tanítása azonban a Szentiéleknek az, hogy Jézussal győzhetsz kísértés, bűn, Sátán felett! Jézus, nevére minden térdnek meg kell hajolnia. A Sátánnak is meg kell hátrálnia. Ha ezt még nem tapasztaltad meg, akkor ez csak azért történt meg, mert magad sem merted használni a győzelmes fegyvert. Nem mertél rendíthetetlen hittel így szólni a téged kísértő és támadó ördögnek: Jézus nevében mondom, távozz tőlem! A Szentlélek serege az ördög ellen küzdő és győzelmesen harcoló sereg. Közte van a helyed. Evangelizáció népe! Testvérem, aki kaptad a kegyelem fehér ruháját, jöjj! Kaphatod az üdvösségbe vezérlő Szentlelket! A menny hívása neked szól elakadt, ellankadt és megtorpant testvérem. Hallgass a hívásra és jöjj, kezdjél a Szentlélekkel új, vigyázó, szent életet. Jézus mondja, hogy újjá tehet mindent a te ellankadt életedben. Jöjj és semmit se kételkedjél! A mennyből figyelik a Krisztussal járói táborát. Ujjongó örömmel mondják némelyekről: jönnek, minden nyomorúságon keresztül, jönnek! De némelyek felett fájdalommal mondják: lemaradtak és kidőltek az úton! Hová tartozol? Meg ne szomorítsd a Isten igéje Ef. 4:30-ban így szól: „Meg ne szomo rítsátok Istennek ama Szentlelket, aki által megpecsétel- tettetek a'teljes váltság napjára“. A Szentlélek ünnepen vizsgáld meg magad, nem tartozol-e azok közé, akik meg szomorít jótok a Lelket? Kik a Lélek meg szomorít óit 1. Mindenki a Lélek megszomoriiója, aki még nem fogadta el az újonnanszületésben Jézust személyes Meg váltójául. Hiszen, mint Luther mondja „a Szentlélek hívott engem az evangélium által...“ s aki nem fogadja be az evangéliumot, megszomoritja a Szentlelket. Tulajdonképpen a Szentlélek elleni bűn állapotában van. Ez halálos állapot s ha az illető így marad, „az Isten haragja marad rajta“ (Ján. 3:36). Talán az Elő Víz olvasói között is vannak, akik még nem békiiltek meg Istennel a Jézus Keresztjének Vére által? Ha Te, kedves Olvasó, ezek közé tartoznál, halld meg e sorokon kérészül is a hívsást! Hidd el, ha Lélektől nem születtél újonnan, akkor e zűrzavaros világ útvesztőin nem tudsz eligazodni, tisztán látni s menthetetlenül elveszel. Megtérésedig Na Szentlélek elleni bűnben vagy. És, tudod-e, hogy a Lélek nem haraggal veszi ezt tudomásul? Ma még szomorkodik, ma még úgy kér: „térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! Hiszen miért halnátok meg...?“ (Ez. 33:11.) 2. Mivel a Lélek azt akarja, hogy minél több ember megismerje az üdvösség útját, az is a Lélek meg szomorítója, aki maga ismeri már ugyan az üdvösség útját, de a reábízottakat veszni hagyja. Sokan vallják azt, hogy „a vallás magánügy“. De a Szentírás más álláspontot foglal el! Ha a vallás magánügy lenne, akkor miért vagyok én felelős embertársaimértT Miért kérdi Meg az Űr: „Hol van a te atyádfia1“ (I. Móz. 4:9); akkor miért mondja: „Embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának ... és ha nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen, az a gonosztévő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg“. (Ez. 3:18.) Ezért még egy megtérni nem akaró hitetlennél is nagyobb a Lélek szomorúsága a bizonyságot nem tévő, gyáva hívők felett. A kivülmaradottak között első helyen említi a Szentírás a gyávákat (Jel. 21:8). Remegő félelem fog el ha arra gondolok, mennyiszer kellet volna szótanom és nem szóltam! És hányszor lett egy-egy gyáva magatartásom után még gyávább a szívem, amikor beteljesedett rajtam az ige: „meg ne riadj tőlük, különben én riaaszta- lak el téged elölök!“ (Jer. 1: 17). Éppen ezért annyiszor olvasunk a Szentírásban arról, hogy a Lélek valamilyen formában biztatja Isten gyermekét: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass“ (Csel. 18:9). A Lélek vétele előtt oly gyávák, félénkek voltak az apostolok: veréstől, gúnytól, tömegöl féltek s talán életük forgott veszélyben — Pünkösd után pedig a Léleknek engedelmeskedve nagy bátorsággal szólják az igét... 3. És végül megszomoríthatom a Lelket akkor is, ha már megtértem, bizonyságot is teszek — talán ép ez a főhívatásom! —, de az életem, a cselekedeteim nem tesznek bizonyságot. Amikor nem járok a megszentelődés útján. A Lélek egyre jobban birtokába akar venni, hogy minden gondolatom, minden szavam, minden tettem az ő vezérlete alatt legyen. Az én gondolataim pedig még mindig a világ által meg fertőzöttek; ajkam gyakran csörgedeztél az édes mellett keserűt is (Jak. 3:11); szívem romlott és mivel a szív teljességéből szól a száj (Méit. 12:34), mennyi „rothadt beszéd“ hagyja el még mindig ajkamat (Ef. 4:29) vagy úgy, hogy még e világ szerint is elítélendő, vagy úgy, hogy a Lélek találja hullaszagéinak hiábavaló fecsegésemet. És ha csak cselekedeteimet nézem, nyugtalanul kell arra gondolnom, hogy az ige „a teljes váltságnak“ napjával kapcsolatban szól a megszomoritásról: vájjon hogyan fogok én megállani Krisztus előtt, ahol nem csak azt fogják kérdeni, mi rosszat tettem, hanem mind azt a jót is számonkérik, amit elmulasztottam! Míg e sorokat írom, már nem arra gondolok, hogy megszomorítottam a Szentlelket, hanem megszomorodom magam is, hisz annyiszor megszomorítottam Öt! Mit tegyek?! Ó, nem tehetek mást, csak sírva, bűnbá- nattal esdeklek: j „Isten Lelke, áldott Lélek Lelkem mélységéből kérlek: Láss meg szomorúi ügyemben, Formálj tij emberré engem!“ (Dt. 525. én.) élő víz 3
