Élő Víz, 1948
1948-május / 10. szám
Á Lelket meg ne oltsátok! I. Thess. 5, 19. Ezzel az intéssel sokkal komolyabban kellene fog-< lalkoznunk és sokkal jobban kellene vigyáznunk arra, hogy ne vétsünk ellene, mint ahogyan azt általában tenni szoktuk. Az intés különös súllyal fog nehezedni lelkünkre, ha meggondoljuk, hogy a Lélek megoltása nagyon a határterületén mozog a legsúlyosabb bűnnek, a Lélek káromlásának, amelyik sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik. (Mt. 12, 31—32.) Alázatos elmélyedésre kell, hogy serkentsen bennünket az a meggondolás is, hogy itt nem valami na- gjon könnyen felismerhető bűnről van szó. Könnyű volna eleget tenni az apostol intésének, ha csak Isten Lelke munkálkodnék ebben a világban és nem munkálkodnék itt a gonosz lélek is, amelyik éppen azáltal keríti hatalmába az emberek lelkét, hogy elrejti a. maga igazi lényegét és átváltoztatja magát a világosság angyalává (II. Kor. 11, 14.), tehát munkálkodásával Isten Lelke működésének a látszatát igyekszik kelteni. Nagyon könnyen előfordulhat tehát, hogy ahol azt gondoljuk, hogy Isten Lelke munkálkodik, a sötétség lelkének nyitunk ajtót és fordítva, hogy amikor azt gondoljuk, hogy hamis lélek ellen küzdünk, Isten Lelkét oltjuk meg. Még nehezebbé teszi a Lélek megoltásának bűnétől való megőriztetésünket az a körülmény, hogy az emberi lélek egyaránt működési területe sokszor ugyanabban az időben Isten Lelkének is, meg a sátán lelkének is. Jézus tanítványaiból is szólhat maga a sátán is (Mt. 16, 23.). Lehetséges tehát, hogy egy olyan ember által, aki általánosságban Isten Leikétől vezéreltnek mondható, a sátán csal meg bennünket és lehetséges, hogy egy a sötétség fogságában levő emberben Isten Lelkét oltjuk meg, amikor a Lélek szábadító munkájával éppen munkálkodni kezd abban a lélekben. Mindennek elmondásával azonban nem csüggedést és kedvetlenséget kívántunk felébreszteni. Senkit se tartson vissza az apostol intésével való komoly foglalkoztatástól és annak betöltésére vonatkozó komoly elhatározástól az a hamis okoskodás, hogy itt olyasmiről van szó, amivel mi, emberek úgysem jöhetünk sohasem tisztába és ne jussunk olyan következtetéshez, mintha csak kétféle lehetőség volna előttünk éspedig egyrészről, hogy felületesen kezeljük Pál intését és úgy képzeljük, hogy velünk sohasem eshetik meg az, hogy a Lélek megoltói legyünk; másrészről, hogy látva az intés komoly megtartásának nehézségeit, már előre lemondjunk arról, hogy valaha is eleget tehessünk Pál szavának: A Lelket meg ne oltsátok! Isten egy parancsot sem ad a nélkül, hogy annak betöltéséhez Jézus Krisztusban ne adná meg a bölcse- séget és az erőt. Ha Pál apostol által arra int: „A Lelket meg ne oltsátok!“ — akkor bizonyosak lehetünk a felől, hogy gyermekeinek világosságot ad arra nézve, hogy megítélhessék, mikor lobog előttünk Isten Lelkének tüze és mikor idegen tűznek a lángja. Isten ajándékait azonban nem lehet elszigetelten megkapni, azok sokféleképpen egymásba kapcsolódnak, sokszor egyik a másiknak a feltétele, vagy egymást kiegészítik és külön semmiképpen nem lehetséges a birtokolásuk. így az Isten Lelke és a hamis lélek közötti megkülönböztetés ajándékát sem lehet magában bírni. Hozzá kapcsolódik, sőt feltételét képezi sok más ajándék és ez az ajándék csak amazok együttes elfogadása útján lehet a miénk. I. Ha meg akarjuk óvni magunkat a Lélek megoltásának bűnétől, akkor elsősorban egy másik parancsot kell megszívlelnünk: Teljesedjetek be Szentlélekkel! (Ef. 5, 18.) Hogy Isten Lelkét, annak jelenségeit, működési módjait ismerhessük, ahhoz minél teljesebben bírni kell Isten Lelkét, tehát be kell teljesedni Szentlélekkel. Nem lehet a Lélek világában világossága annak, aki nem adja magát feltétlenül és teljes mértékben a Lélek uralma alá. A Lélekkel való megteljesedésnek ismét megvannak a maga feltételei: 1. A Szentlélekkel való megteljese- désért hittel és kitartóan könyörögni kell. Ennek a könyörgésnek van meg az egyik leghatározottabb ígérete (Mt. 11, 13.). A könyörgés feltétele a Lélek elnyerésének és a Lélekkel való megtel jesedésnek, mert ez mutatja meg szükségérzetünk valódiságát és mélységét. Aligha becsüljük és értékeljük különösképpen azt, amiért nem tudunk Istenhez koldusként, kitartóan könyörögni. 2. Komolyan meg kell vizsgálni, hogyan vagyunk életünk teljes átadásával. Ezt az önvizsgálatot két irányban kell elvégezni: a) Készek vagyunk-e minden felismert bűnt azonnal elhagyni, megvallani és amit lehet, jóvátenni? Készek vagyunk-e éberen vigyázni és visszatérő bűneinkkel a harcot teljes elszántsággal és komolysággal felvenni? b) Készek vagyunk-e akaratunkat a Szentiéleknek teljesen alárendelni, a Lélek vezetésének feltétel nélkül, mindenben engedelmeskedni? Hazugság annak a Lélekért való könyörgése, aki nem hajlandó magát a Szentiéleknek teljes mértékben alárendelni. Miért kell nékünk a Lélek, hogy mi uralkodhassunk felette és naggyá lehessünk általa, vagy azért, hogy uralkodónk és vezérünk lehessen? 3 A Lélekkel való megteljesedés feltételeként meg kell újulnunk a hitben. Komoly önvizsgálattal kell megkérdeznünk magunkat, hogy valóban Krisztusban, az Ő keresztjében van-e minden bizodalmunk. Hinni tudjuk-e, hogy bűneink megbocsáffattak és hogy Krisztusban minden érdemünk nélkül, kegyeimből, hit által kedvesek és drágák vagyunk Istennek? Elég-e nekünk a Krisztusban megjelent kegyelem? Ebben van-e minden örömünk, üdvösségünk és dicsekedésiink? 4. Meg kell újulnunk a szeretetben. Merjük-e egész életünket, minden szavunkat és cselekedetünket mérlegre tenni I. Kor. 13. alapján? II. Ha meg akarjuk óvni magunkat a Lélek megoltásának a bűnétől, akkor egyik vezérigénkké kell tennünk Ján. 16, 14. első felét, ahol Jézus azt mondja a Szentlélekről, hogy az Őt dicsőíti majd. Isten Lelke munkálkodik mindenütt, ahol valóban Jézus magasztaltunk fel. A sötétség lelke munkálkodik mindenütt, ahol embert dicsőítenek. Vegyük ezt nagyon komolyan elsősorban magunkra nézve. Engedünk-e Isten Lelkének, amikor a Lélek énünket megítélni, megalázni és megölni akarja? Hálával fogadunk-e Isten kezéből minden kellemetlennek látszó és megalázó dolgot, mellyel lappangó önzésünket, hiúságunkat, érzékenységünket leleplezni akarja? Valóban az a vágyunk, hogy életünkben ne mi, hanem Jézus dicsőítessék meg bármi áron? Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató feleletet adhatunk Isten kegyelméből, akkor majd könnyebben észrevesz- szük másoknál is, hogy Isten Lelke vagy az egyéni di- csöségvágy motorja hajtja-e őket. III. Már a Lélekkel való megteljesedés feltételeinél utaltunk a szeretetre. Most még külön rá kell mutatnunk arra, hogyha a Lélek megoltásának bűnétől meg akarjuk óvni magunkat, akkor nagyon tele kell a szívünknek lenni mentő szeretettel. Olyan szeretettel, amelyik igazán a lelkek üdvösségét tartja szem előtt. Olyan szeretettel, amelyik gyengéd és türelmes tud lenni mindenkihez, akiben a Lélek bármilyen halvány, pislákoló lánggal is, de égni kezd. Ha a Lélek utat tör magának valahol, a gonosz lelke 4 ÉLŐ VIZ
