Élő Víz, 1948

1948-április / 9. szám

künk.) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük .néktek, hogy néktek is közösségiek legyen velünk és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ö Fiával, a Jézus Krisztussal.“ (I. Ján. 1: 1—3.)

Ezzel szemben a világ magyarázatában: csupa fel- tételezés, kigondolás, elmélet és mese. Mindegyik nyomában egy sereg kérdőjel, a felelet által ébresztett újabb kérdések és a magyarázat nyomán támadt újabb megmagyarázhatatlan pontok.

Nincs itt hely arra, hogy sorra vegyük a világ által a feltámadás elködösítésére kiagyalt magyarázatokat, legyen csak előttünk az első mese, amit a főpapok és a vének a megvesztegetett őrök szájába adtak.

.Honnan vették volna a Mesterüket veszített gyenge tanítványok a bátorságot ahhoz, hogy a fegyveres katonák által őrizett sírt megostromolják1? A hatalmasnak ismert Uruk se használt soha erőszakot, az elfogatá- sára kivonuló fegyveresnek a korbácsoló pribékeknek és az ítéletet végrehajtó katonaságnak nem állt ellen, hogyan vállalkozhattak egyszerre ennyire szokatlan lépésre a fejüket vesztett, megriadt tanítványok? Vagy: ha aludtak az őrök, honnan tudják, hogy a tanítványok jártak- a sírnál és lopták el a holttestet? Már az is képtelenség, hogy az őrség minden tagja olyan mélyen aludjon az őrhelyén, hogy ne ébredjen fel egy gondosan lezárt, nagy sziklatömbbel biztosított és lepecsételt sír kinyílására és kirablására. De az még egyenesen mesének is túlmerész, hogy közben hiánytalan magyarázattal szolgál a mély álmuk alatt történt eseményekre vonatkozólag. Vagy ha ellopták Jézus testét, hová tették? Vájjon nem. kerestették-e nagy körültekintéssel az áthúzott tervű zsidó főemberek a holttestet? Nem találták volna meg? Nem tudódott volna ki soha? Miért nem büntették meg a sírrablókat? stb., stb.

Azonban mindez nem fordul meg a megvesztegetett katonák fejében. Vagy ha megfordul is, nagyon hamar elhallgatnak a kérdések, hiszen kellőképen alá van támasztva a kitalált mese, a készenadott magyarázat a főpapok pénzével. A megvesztegetett szemtanúk „fölvévén a pénzt, úgy cselekedének, amint megtanították őket.“ Ragadt a kitalált mese, hatott bámulatosan a ködösítés: „És elterjedt ez a hír a zsidók között mind a mai napig“.

Ma is ez a helyzet. Szinte érthetetlen, hogy azok az emberek, akik a bibliai kijelentéssel szemben éppen az igázságkeresés kritikája mezébe burkolóznak, ugyanakkor kritikátlanul bedőlnek minden átlátszó mesének, tarthatatlan vagy régen megdöntött elméletnek, amivel ez a világ a nyilvánvaló igazságot elhomályosítani igyekszik. Az ember nem is tudja mással magyarázni, minthogy a II: Tim. 4: 3—4-ben kijelentett jövendölést látja nagyon komolyan megvalósulni: „Lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.“

• Testvérem! Téged is meg akar kímélni a világ a gondolkodás fáradságától. Kínálja készen a magyarázatot. Az e héten hallott hittel fogadott és átélt csodákra is van a világnak készen tartott és az Isten Lelkének benned életet keltő munkáját elködösítő magyarázata. Ne dűlj be ezeknek a meséknek, hanem tarts ki a mellett, amit hallottál, hittél és valóságnak tapasztaltál ezen a héten. Neked is szól Pál apostol intése, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket akar ömaga elé állítani, „ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyeket hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt.“ (Kol. 1: 22—23.)

üres biztatás.

4. Jézus feltámadásának megvesztegetett szemtanúi végül üres biztatást is kaptak a főpapoktól: „Ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt és kimentünk titeket a bajból.“

Nyilvánvaló volt előttük, hogy a tényeknek a/ meghamisítása és az igazság letagadása nem veszélytelen, dolog. A hazugság terjesztéséért még egy szolgálatban való hűtlenséget is kellett vállalnia. Ennek pedig következményei is lehetnek. Az őrhelyén elalvó katona, a kirabolt őrség felett ott csüng a büntetés Damoklész kardja. Dehát nem azért Krisztus ellensége ez a világ, hogy ilyen csekélység feltartóztassa a feltámadás el- ködösítésében. Vállalja a következményeket, a- büntetés elhárítását.

Nem tudjuk, hogy a zsidó főpapoknak volt-e olyan befolyásuk Pilátusnál, hogy kimenthették a bajbajutott Őröket, számított-e valamit is protekciójuk. De miért ne ígérnék meg? Miért ne adnának egy kis biztatást is a megvásárolt embereknek? A cél a fontos: hallgassanak az igazságról és terjesszék a mesét.

Ma se fukarkodik ígérettel vagy biztatással a világ fejedelme,’amikor a Feltámadottól való elidegenítéstől és a bizonyságtétel elhallgatásáról van szó. A keresztyének nggy tömegei esnek áldozatul szemfényvesztő ígéreteinek. Vagy mit gondoltok, mi a magyarázata annak, hogy oly sokan esnek vissza a bűnbe és nem rettennek meg annak a következményétől; hányán kanyarodnak vissza a széles útra és nem szorul össze a szívük az út végén leskelődő veszedelemtől, hányán válnak a megismert kegyelem megtagadóivá, a megismert Megváltó árulóivá, az elfogadott váltságbér lábba ltipróivá és nem dermednek meg a kárhozat fenyegetésétől? Valami ügyes kéz gondosan takarja el az ijesztő következményeket, szemfényvesztő bűvész tereli el villámgyorsan az aggasztó jelekről a gondolatokat. Hangzik nyakló nélkül az üres ígéret: majd mi kimentünk titeket a bajból!

Pedig ez egész bizonyosan üres ígéret. Ha a főpapok bírtak is valami befolyással Pilátusra, e világ fejedelme hiába járna közben az ítélet Uránál. Mert ha •ebben az életben ki is lábolunk kisebb-nagyobb bajokból a protekciójával, az igazi baj akkor szakad ránk, amikor „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt . . (II. Kor. 5: 10.) Az elárult, a megtagadott, az eladott Krisztus ítélőszéke előtt! S vájjon kicsoda az, aki kimenthet bennünket abból a bajból?“

Testvérem! Ne ülj fel semmiféle üres biztatásnak! Ne csald még magad a Sátán szemfényvesztő ígéreteivel! „Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja“. (Ján. 8: 44.)

Szívleld meg Jézus figyelmeztetését: „ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.“, (Máté 10: 28.) Ennek alapján azt is mondhatjuk: ne reménykedjetek abban, aki csak a testnek kedvezhet (bizonyos ideig), hanem abban reménykedjetek, aki mind a testet, mind a lelket feltámaszthatja és megtarthatja az üdvösségre.

Közben messze is jutottunk a megnyílt sírtól. Pedig nem kalandoztunk el. Közvetlenül az üres sírtól ágazik kétfelé az lit: a bizonyságtévők örömteli, sietős útja és az ellenséggel tanácskozó, megvesztegetett, kitanított ködösítők kárhozatba vivő ösvénye.

Testvérem! Te már az üres sírnál álltái. A feltáma- m dás örömüzenetét hallottad. Gondold meg^hogy melyik útra indulsz! ^7^1 \

T