Élő Víz, 1948
1948-április / 9. szám
Budapest euaftg Hosszú előkészületek után megindult Budapest nagy evangélizációja. Mivel az ország különböző pontjain kísérték imddságos figyelemmel és álltak mögötte Áron ' és Húr szolgálatával, tudom, hogy nagy érdeklődéssel várják a nyert áldásokról szóló beszámolót is. Isten iránti hálával adunk számot az elvett jókról és tesszük közkinccsé p kegyelem asztaláról gazdagon aláhulló morzsákat. 900.000 KÉTPERCES PRÉDIKÁCIÓ BUDAPEST UTCÁIN. Az evangélizáló szolgálat nyitánya az utcamisszió volt. Tizenöt napon keresztül ugyanazon a helyen és ugyanazon időben megjelentek az evangéliumi egyházak lelkes önkéntes munkásai és a főváros közel 300 pontján osztogatták napról-napra az evangélizáló röplapokat. Mindegyiken a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel volt. 15 nap alatt 15-féle. Aki a kezébe fcajftal és elolvasta, kétperces prédikációt kapott munkába sietés közben, a napi gondok és fáradság előtt. Sokaknak nagyon jól eső üzenet volt ez. Életük legdöntőbb kérdésében, üdvösségük dolgában hirtelen jött figyelmeztetés. Sokan voltak, akik megköszönték. Napról- napra várták és kérték a folytatását. Kértek belőle a családtagjaik, szomszédaik, munkás- és hivatalnok- társaik számára is. Nagyon kevesen dobták el. Szinte mindenki érezte, hogy ez az üzenet nem olyan, ami az utca porába, a cipőtalpak alá való. A legbőségesebb kétheti osztogatás alatt is dlig-alig lehetett elhullott utcamissziós röplapot látni. Arról viszont beszámoltak, hogy olyan járókelő is akadt, aki felvette az utcán elhullajtott röplapot, megtörölgette és szépen összehajtva a zsebébe tette. Olyanok is voltak, akik haszontalan erőlködésnek vagy együgyű szektáskodásnak bélyegezték ezt a szolgálatot. Mosolyogtak rajta és gondolták, hogy majd megunják ezek a naív lelkek, akik Budapest utca-népének a lelkiismeretéhez kívánnak szólni. Mikor azonban egyik nap telt a másik után és az utcamisszió szolgálatosai újra ott álltak az őrhelyeiken és újabb és újabb röplapokat osztogattak, az evangélium ellenségei is egyre támadóbban léptek fel. Feljelentésekkel, gyalázó szavakkal, fenyegetésekkel próbálták megfélemlíteni az evangélium terjesztőit. Volt rá eset, hogy tettleges bántalmazással zavarták vagy akadályozták a röplapok szétosztogatását. A hitnek az emberei azonban most sem bizonyultak a meghátrálás embereinek, mert minden fenyegetés ellenére is, még a tettleg bántalmazott osztogatok is másnap újra megjelentek a szolgálati helyükön és osztogatták tovább az „Isten véleménye rólad...'1, a „Megtalált évek..." és a „Valaki szeret téged..." című üzeneteket. Nem tudjuk, hogy mi volt az oka ennek a szeretettel végzett szolgálat elleni gyűlöletnek. Mi adott mocskos szavakat az ajkakra, indított tehetetlenséget eláruló fenyegetésekre és ragadott szégyenletes utcai inzultusokra némelyeket. Hogyha ez a sátán tehetetlen dühe a győztes Krisztus ellen és a sátán csatlósainak gya- lázkodása és üldözése a Krisztus népe ellen, a Jézus Krisztusért való gyalázat és üldözés, akkor örömest viseljük. Néhány pofon, hátbaverés, értetlen emberek csú- fondáros szájából ránkfreccsenő szenny igazán nem sokat számít akkor, ha 900.000 bizonyságtételt nyújthatunk át azf utca forgatagában az érettünk megfeszített és feltámadott Krisztusról olyan embereknek, akiknek nagy része csak az utcán található meg, és akiket legfeljebb két percre lehet elcsendesíteni az örökkévalóság üzenete előtt. Ha pedig az utcamisszió támadói titkos szándékot sejtettek e mögött a lélekmentő q/iolgdlat mögött és azok az elképzelt célok tüzelték őket támadásra, akkor hadd mondjuk, meg újra, hogy kár volt minden fáradságért, mert nekünk tényleg ném volt más szándékunk, minthogy a Jézus Krisztusról való bizonyság- tételt akartuk közel tűnni olyan emberekhez, akik az ő drága vérén váltattak meg, nevére kereszteltettek meg, de talán nem gondolnak vele, nem hisznek benne és e nélkül a hit nélkül örök kárhozat lesz az osztályrészük. KRISZTUS FELTÁMADT! ' TE IS TALÁLKOZHATSZ VELE! Az utcamisszió második hetében már a templomok is megnyíltak és az evangéliumi egyházak 21 templomában, illetve imatermében hangzott a húsvéti örömüzenet. A feltámadott és ,élő Jézus Kriszus jött találkozóra estéről-estére a halottkeresökkel, reménytvesztet- tekkel, megvesztegethetőkkel, kételkedőkkel, elbukottak- kal, üldözőivel, elkárhozókkal és üdvözülőkkel. Az akkori és a mostani gyülekezetével. Drága dolog volt tapasztalnunk, hogy Isten ártatlan Báránya sebeinek az üzenete, az engesztelő véren szerzett bűnbocsánat örömhíre magával az élő Krisztussal visz találkozóra bennünket, ma élő kételkedőket, elbukottakat, halott Krisztust keresőket és reményvesztetteket. A 21 templom közül 6 volt evangélikus, 12 református, 1—1 baptista, methodista és az üdvhadseregé. A résztvevők száma a nagyobb templomokban 8—900, a kisebbekben 2—300 volt. Az evangélikus gyülekezetekben együttlévők,száma hét elején 2000 lehetett és hét végére 3000-re emelkedett. A többi templomokban a kezdő 4000-es létszám 6000-ig emelkedett. A 21 templomos evangélizáción mintegy 8—9000 ember vett részt ösz- szesen. Igen nagy szám, ha arra gondolunk, hogy nem egy alkalmon való megjelenésről van szó, hanem ennyi ember egy héten keresztül rendszeresen kitette magát az Ige hatásának, részt vévén estéről-estére az evang~elizá- ción. De, ha arra gondolunk, hogy ez a szám milyen hicsi százalék a főváros protestáns vallású lakosaiból, akkor látjuk azt, hogy ez mégcsak mustármagnyi kezdet, aminek folytatása kell hogy legyen. Különösen hiányos volt sok helyen a gyülekezeti előkészítés. A gyülekezetek inkább csak belekapcsolódtak az evangélizá- cióba és nem köveitek el mindent a maguk területén a hívogatás és az imádságos előkészület terén. Oda- adóbb helyi előkészület mellett ez a szám könnyen megkétszereződhetett volna. Az a tapasztalatunk, hogy egy- egy ilyen nagyszabásúi, közös evangélizáló hadjárat nem pótolhatja az egyes gyülekezetek külön evangélizációit. Az evangélizációk mellett tartott naponkénti imaórák, csoport- és utóösszejövetelek sok tanújelét adják annak, hogy az Ige nem tért vissza üresen. A bűnbocsánat evangéliuma sok lelket tisztíthatott meg, szabadíthatott fel és vezethetett élő hitre. A gyülekezeti imaközösségek megerősödtek és újak is támadtak. Az evangélikus templomokban az evangélizáció szolgálatát Balikó Zoltán, Csepregi Béla, Győri János, dr. Joó Sándor, Sréter Ferenc és Zászkaliczky Pál végezték. JÖJJ, AZ ÉG HARANGI HÍVNAK..: -----------------------------------------------------\ Bu dapest evangélizáló hadjáratának harmadik rohama az egy helyen való közös szolgálat volt. Az evangéliumi egyházak együttes evangélizációja. Miután a nagyobb férőhellyel rendelkező gyülekezési hely megszerzésére vonatkozó tárgyalások nem vezettek kielégítő eredményre, közös megegyezéssel a fasori református templomot választottuk az evangélizáció színhelyéül. Közvetlenül a 21 templomban folyó evangéli- zációhoz kapcsolódott az együttes, egy helyen való szolgálat. Ez is nyolc napig tartott. Már az első este zsúfolásig megtelt a templom és azok a melléktermek, melyekbe megafon segítségével továbbítottuk az igehirdetéseket. Alig észrevehető hétfői csökkenés után napról-napra szaporodott a gyülekezet s a 3000-es kezdő létszám a hét végére 5000 fölé is emelkedett. Vasárnap délután már zsúfolásig megtelt a templom udvara is lócákon, székeken és alkalmi ülőhelyeken elhelyezkedő, kerítésnek támaszkodó és álló élő víz 5
