Élő Víz, 1948
1948-március / 6.szám
HÁROM NORVÉG KORONA — Egy svéd középiskolás diákkonferenciáról. — 'Az autóbuszban még nagyon bizalmatlan voltam. Körülöttem vagy 50 ■diák, a gyönyörű havds szerpentineken, fehér fenyők, befagyott kis vízesések jégfüggönyei között igyekeztünk a konferencia színhelye felé. En valami mást vártam. Kicsit túl „finom“ volt nekem az autóbusz és az egész. A diákok vidámak voltak és énekeltek. Vájjon van-e csak egy is közöttük, aki komoly vággyal jön oda? .Nehezen tudtam elképzelni. Any- nyit csalódtam már itt, annyiszor ta- pásztaltam már az evangélium áradó erőinek lefékezését. Vártam mégis, hogy talán majd itt, ezekkel az if jakkal együtt mégis csak eljutunk az evangélium központi üzenetéhez. Tudtam, hogy nagy dologról van szó, hiszen egyetlen iskola 60 diákja lesz együtt drága pénzen, hogy igét hallgasson. Vagy azért, hogy síeljen? Én inkább erre gyanakodtam, de csodálatosképen álig jött valaki sível. Akkor még nem hittem el, hogy ez a pár darab sem fog használatba kerülni. Megérkeztünk. Képekről ismertem már, aki várt bennünket. Gier tg Bo Szikár alakja hamarosan eltűnt a diákok között. Voltak, akik negyedszer jönnek már ide. Személyesen ismeri őket, mdjdnem mind volt legalább egyszer a bibliakörében. Könyvére gondoltam, és arra, hogy olvasásakor nem gondoltam arrd: egyszer együtt készülünk bibliakör vezetésre, együtt állunk az oltár előtt, s egymásnak is osztjuk az úrvacsorát. Kegyelmes az 4sten. Nagyon kegyelmes és bőkezű, de vájjon megadja-e azt, amit annyira várnék a konferenciától? Vájjon lesz-e csak egyetlen-egy is, aki megváltja bűneit és teljességgel elfogadja a bünbocsdnat evangéliumát,? Hiszen ezért jöttünk, nem csak azért, hogy híres szónokot, előadót hallgassunk. Fiatal norvég tanár az egyik előadó. ő kezdi a sort. Micsoda az ember? A felelete egyszerű: anyag, á mely nem ér többet 3 norvég koronánál. Az pedig nem is olyan sok. Mindjárt át is számítom. Körülbelül 10 forint lehet. Válóban így van. Szava élesen fordul felénk: „Érted-e, hogy nem érsz többet 3 koronánál? Be nézzed, Isten szemében sokkal többet érsz mégis, Ő sokkal többet adott érted, mint 3 koronát, a Fiát adta érted. Te pedig talán még mindig azt hiszed hogy az érékedet koronában állapítják meg. Vigyázz, ne keressed a koronákat, mert úgy jársz, mint á mesebeli •gyermek, aki egyszer talált egy koronát. Attól kezdve mindig azt kereste. Mindenről elfelejtkezett. Évek múlták el. Kereste és találta á koronákat, de egyszer fel szeretett volna nézni a napra — és képtelen volt felfelé fordítani a fejét. Meghajolt a háta, megmerevedtek az izmok. Reménytelen lett az élet felfelé, csak lefelé mutatott minden lehetősége. Vigyázz a koronákra, e világra, hiába gyűjtőd a forintokat, koronákat, nem érsz többet 3 koronánál, ha el nem fogadod azt a hatalmas váltság- árat, amit a te Mennyei Atyád kínál fel érted ...“ A tekintetek befelé fordultak, de felfelé is. Giertz Bo két előadása a kegyességnek látszatáról (II. Tim. 3, Oí) és a halottak feltámadásáról, a vasárnapi és vízkereszti igehirdetés, valamint a többi előadások is mind mutatták az utat, de mindezekből mégis hiányzott valami. Az ifjúság azonban mindig észrevette a hiányt. Esténként kandalló előtt ültünk. Napközben a kitett „ládába“ gyűltek a kérdések. Ezek a kérdések pompásan rámutattak az előadások hiányaira. A véletlenül vagy óvatosságból kimaradt kérdésekre is meg kellett adni a feleletet. Ezek a kérdések nagyon komolyak voltak. „Az Isten megpróbáltatás által vezet magához előadóink szerint, — írja az egyik — én az ellenkezőjét tapasztaltam. Ismerek valakit, aki komoly keresztyén ember volt és úgy nevelte családját is. Súlyos beteg lett. Állapota reménytelen volt. Imádságok erejével gyógyult meg és ateista, hitetlen ember lett, most belőle. Évek óta, imádkozom érte, hiába. Pedig nagyon szeretem azt az embert — ő az édesapám.“ És a másik: „Lehet-e valaki keresztyén ember, aki nincsen megkeresztelve? Én nem vagyok.“ Harmadik: „Imád- kozhatom-e meghalt szeretteimért és barátaimért?“ Ismét másik: „Hogyan szerezhetem meg végre a bizonyosságot, bűneim bocsánatáról?“ És így jöttek. d kérdések egymásután. Sokszor kimondottan egy-egy bibliaköri vagy előadási kijelentésre hivatkozva. Válaszolni kellett. S akkor megszűnt a különbség. Közösen kerestük a válaszokat sokszor. De még így is máradt nyitott kérdése soknak.Egyik étkezés alatt a bűnbocsánat felőli bizonyosság névtelen kérdezőjét arra szólította fel az egyik vezető, hogy jelentkezen nála, ha nem volt kielégítő az előző esti felelet. Pár óra múlva tudjuk, ki a kérdező. Vezető és fiatal diák együtt indulnak el a csendes havas tájba s megkezdődött a beszélgetés. Az idő melegebbre fordult egy kicsit és a tó jég. amelyen közlekedtünk, meglazult. Vezető és kis diák gondtalanul mennek keresztül a tó jegén. A víz ugyan felbuggyant egy helyen, de ki félt volna? Hiszen az egész csupán — 3 norvég korona, amit félteni lehet. Az országút havas csendjében folytatódik a beszélgetés. Kétkedés, bűnök, „jó- vátételi“ kísérletek kudarca tárul fel, bűnbocsánat utáni vágy hangzik, magángyónásról beszélnek s a diák nem tudja, hova is kellene menni. Lehet azt itt is az országúton? Sötét volt, csak d hó fehérje, vastag takarója mutatta az út vonlát. Be az országút fényes templommá változott. A küszködő diák felszabadult. Boldogan hallgatta a felszabadító szavakat. Isten munkálkodott. Valami megindult a konferencián. Bibliakörök. Először hallgatás, csend, nincs aki imádkozzon, a vezetők alig tudják tovább vinni d fonalat. Azután elnémulnak a vezetők s megindulnak a kérdések, a harmadik nap már a délutáni szabadidőt is leszavazták, a második nap csak a délelőttit. A sétára alig megy valaki. Nem érünk rá. Fontos kérdések vannak. Beszélgetések indulnak. Éjszaka egy órakor kitévedek az udvarra. Bizonyára mi voltunk, akik a legtovább beszélgettünk? Nem, itt is, ott is világos az ablak. Diákrendetlenkedés, diákcsíny? Nem, szomjúság az ige után. A kis falusi, vágy inkább tanyai templomnak nincsen villanyvilágítása. Vízkereszt estéjén gyertyák százai világítják mindig meg. Most is így volt. Az oltár előtt két nemzet fiai állnak. Kicsit törött, botladozó nyelven hangzik az úrvacsorái előkészítő beszéd. De alig gondol valaki rája. Sokkal égetőbb a kérdés sok ifjú szivében. Mehetünk-e az úrvacsorához? Van-e bűneinkre, amelyeket a bibliaköri igék olyan könyörtelenül feltártak, bocsánat? Befolyásolja-e az urv>acsorá,t az, hogy ki osztja? Mi lesz utána? Be lassan megnyugszanak a szivek. Az istentiszteleten híres igehirdető ajkáról ebben az országban még dlig-alig hallott hatalmas bizony- ságtevés hangzik az igazi világosságról. Amikor kiosztásra kerül az Űr teste és vére. Hékés, csendes arcok, hálakönnyektől ragyogó szemű ifjak és leányok, városi diákok hajtják meg térdüket a kegyelem, jegyeinek elfogadására, S amikor a lelkészek is magukhoz vették már oi testté lett Igét, okkor hatalmasan, még soha nem hallott melegséggel és igazán hangzik az ősi liturgia gyülekezeti éneke: Halleluja, Halleluja. .. Morzsaszedés. Csendes, egyszerű szavak, de boldogok. Most látjuk meg. még jobban, mi minden volt. amit megoldásra vezetett az Űr. Bizonyosságra a kétkedőt bűneinek bocsánata felől, bátorítással küldte előre azt, aki azt hitte, hogy ő nem alkalmas a 6 ÉLŐ Víz
