Élő Víz, 1948
1948-március / 6.szám
tatni. Isten egy diakonissza-nővéren és a 30-as évek után magán a parochus-lelkészen keresztül sok áldást adott a gyülekezetnek. Áldott magvetésüknek áldott aratása van!) Az evangélizációk hatása, alatt sokan kezdték belátni azt, hogy Isten nem a „jó emberekben“ leli kedvét, hanem mind sürgetőbben azt követeli, amit Pál és Silás követelt a filippi börtönőrtől: „Higyj az Ür Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe“ (Csel. 16, 31). Azt is kezdték többen látni, hogy az általuk eddig „jónak“ ismert gyülekezet tagjait nem is az a bizonyosság köti össze: „Egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten“, — hanem legtöbbször a családból örökölt — hagyományok tisztelete. Rádöbbentek arra, hogy a gyülekezet nem élő hitközösség, aminek lennie kellene, hanem egy olyan „közösség“, amelyben a Szentlélek, Isten elhívásáról és vezetéséről, továbbá a keresztség kötelezéséről megfeledkezve, a személyes hit nélküli „egyház-szeretet“, vagy egyébként pozitív hitnélküli „evangélikus öntudat“ állította egymás mellé a gyülekezeti tagokat. Ez a felismerés sokakat bűnbánatra késztetett. A harmadik lépés még előbbre vitte a megújhodást. A gyülekezet azon tagjai, ugyanis, akik az evangélizációk és a templom szószékéről egyre erőteljesebben hangzó evangélium hallatára Isten előtt önmagukkal és a gyülekezettel szemben elégedetlenséget éreztek, az egyro égetőbb helyzetből kiutat ketestek. Az első próbálkozások nagyrészt abban nyilvánulták meg, hogy a „jó" gyülekezeti tagok „még jobbak" igyekeztek lenni. Az út, amelyre így ráléptek, ugyan keskenyedett, de iránya nem változott. Ügy is mondhatnám, hogy a beteg fa ágait igyekeztek nyesegetni, hogy a fát meggyógyítsák, pedig a gyökerekben volt a hiba. A sok vak-vágányra-futott próbálkozás után belátták, hogy toldozással, foltozással és tatarozgatással nem lehet újjá lenni, pedig az Ige egyre inkább és egyre sürgetőbben ezt követelte. A nagy maguk-akarta próbálkozások után végre megtörtént többeknél a nagy megfordulás. Bekövetkezett a nagy irányváltozás: elfordulás a bűntől és odn- fordvlás a szabadulást és új életet ajándékozó Krisztushoz. Egyre többen engedték, hogy Isten Szentlelke ne csak javítgassa életüket, hanem újjá is szülje, egész élotitányukat megváltoztassa és őket teljes szívükkel Istenhez térítse. Engedték és most is újra és újra azért könyörögnek, hogy a Szabadító Krisztus ópmberüket naponként megfojtsa és feltámassza új emberüket, ame- lvet fi teremt valóságos szent életre. Mind többen mondják már, eleinte halkan, bizonyalanul, de aztán mind bizonyosabban: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát, adta érettem“ (Gál. 2. 20). Mindig többen vannak, akik megtapasztalják: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van. aki minket magával megbékéltetett“ (TT. Kor. 5, 17—18). A gyülekezetben pedig a gyülekezet tagjai egyre határozottabban és egyre boldogabban vallják, hogy nem azért vannak együtt, mert valami vallásosság vagy egyházszeretet hajtja őket, .hanem azért, mert: „Isten kiragadott, bennünket a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket az ö szeretett Fiának országába“ (Kol. 1, 13). Az evangélizációk legnagyobb eredményei a Krisztus ban való életű iulások voltak. Az eddig széles úton járó egyesek és több esetben családok, keskeny úton járása. Közelebbről: az eddig hitetlenek hitben-járása, a „jó" keresztyének bűntudatra ébredése és megfordulása, a békességnélküli egyének és családok békessgre jutása, az ital rabjainak a Sátán karmaiból való megszabadulása, a paráznák megtisztulása, a házasságtörők új életA HARMADIK Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Völami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél vagy százat. Valakiért még egyet kellene, De tested, véred lázad. Majd máskor! — nyugtat meg az ész. És a jyg józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet. Tűrmezei Erzsébet dt. ben járása, áz istenkáromlók megtérése, a babonában tévelygő lelkek bálványaiktól való elszakadása, az összeférhetetlenek szeretetrejutása, az anyagiasság hatalmában sínylődő telkeknek a pénz hatalmából való kiszaba- dulásá, a szülök hitetlensége miatt eddig meg-nem-szü- Ictésre ítélt gyermekek megszületése, betegségeik alatt tddig lázadozók engedelmességre jutása, anyagi gondokkal küszködök Istenre hagyatkozása, gyászolók örömre jutása. Ezekiaz életújulások nem a mesék világába tartoznak, hanem a gyülekezetünk tagjainál látott és megtapasztalt valóság, a Szentlélek kézzel-fogható és szemmel is látható gyümölcsei. Az evangélizáció minden más ajándéka a Szentlélek ereje által újjá lett életek velejárója és következménye. K. Z. (Folytatása a következő számban.) élő víz 5
