Élő Víz, 1948
1948-február / 5. szám
Kicsiny és jelentéktelen szócska. Hányszor és milyen sokféleképpen használjuk, a nélkül, hogy észre- vennénk. Az Isten gyermekeinek beszédében azonban nem ilyen jelentéktelen szócska. Lukács evang. 9: 57— 62-ben olvassuk, hogy egyszer három embernél elérkezett annak az ideje, hogy beálljanak Jézus követőinek sorába, új életet kezdve. Jézus hozzájuk intézett szavaiból nyilvánvaló, hogy az őt követők életében döntő a „de“ szó. Krisztus szájából, királyi igénnyel mindig és kérlelhetetlenül hangzik. Az Űr gyermekeinek szivéből és szájából azonban teljességgel hiányoznia kell. ő mindig mondhatja, mi sohasem. Az őt követőnek mindig előre megmondja az Űr, jöjj, de íme én előre megmondom neked: szoros a kapu és keskeny az út, amely az életre visz. Jöjj, d e el kell hagynod valamit, talán eddig becses értékedet kell érettem kárnak és szemétnek mondanod. Jöjj, de nem vagy nagyobb nálam és ezért velem együtt szenvedned kell és keresztet hordanod. Jöjj, de egész szívvel szeress engemet, mert senkivel nem osztozom. Jöjj, de ne egyedül, hanem hozz magaddal másokat is, mert a távollevők világosságára rendeltelek téged. Az Űr kérlelhetetlen, amikor követésre szólít fel. Tudja, hogy éppen csak így mehetünk be Isten országába. De Ö tudja, hogy ml éppen az én nagy-nagy fogyatkozásom, amelyet le kell győznöm, különben közel vagyok, de mégis kívül, örökre kívül Isten országán, ő tudja, hogy mi az az életemben, ami miatt az ő követésében mindig vi8sza-visszatekintgetek és így kívül maradok az Ö országán. Ezért olyan kérlelhetetlen, amikor szól: Jöjj, „de“ éppen ezt a nagy fogyatkozásodat leküzdve! Krisztus követésében akkor kezdődik a nagy nyomorúságunk, amikor mi is el merjük mondani az Űr előtt a „de“ szót. Higyjük el, hogy amiképpen a krisztusi „de“ mindig azért hangzik el, hogy mi Vele az üdvösség felé haladhassunk, a mi szívünket elhagyó „de“ mindig a kárhozat felé akar lerántani. Ez a „de“ mindig a Sátántól jön. Még akkor is a Sátántól jött, amikor Péter szála által Jézust a szenvedéstől és haláltól akarja megkímélni. (Mt. 16: 22—23.) Amikor a Sátán már nem tud minket rabságában tartani, mert bilincseitől Krisztus vére által megszabadultunk és követni akarjuk öt, a hitünk Fejedelmét, akkor a Sátán megpróbálkozik még egy taktikával. Szívünkbe ülteti azt a gondolatot, hogy Jézussal lehet alkudozni és ekkor születik meg bennünk Krisztus királyi szavával szemben a sok, veszedelmes „de“. Keresem Isten országát, de azért előbbrevalőbb földi életem sok dolga. Járok Jézussal, de azért van más tanácsadóm is. Az ő vezetésén kívül sokszor test és vér, meg emberek tanácsa irányítják életemet. Tudom, hogy ahol a kincsem, ott a szívem, de azért még mindig vannak bőven olyan értékeim, céljaim, kívánságaim, amelyekről tudom, hogy Krisztus előtt meg nem állhatnak. Ügy indultam, hogy Krisztussal minden-minden megújul életemben, de azért annyira nem mindent értettem ez alatt, hoey még az elcsendesedésre, igére, imára sem tudok méltó időt szakítani a mindennapomból. Van életemnek réel bűnfekélye, amelyről tudom, hogy kötöz és elrabolja békességemet. Nem kellene lepleznem, hanem meggyónva be kellene vallanom, hogy ő leve- hesse bűneim terhét. De ezt mégsem teszem és cipelem tovább bűnterhemet. A kereszthordozásról is tudom, hogy azt az ő gyermeke el nem kerülheti, a próba alatt mégis újra meg újra ott a „de“ a szívemben. Ezt talán Isten nem kívánja tőlem. Hiszem, hogy igaz mindaz, amit Krisztus az üdvösségről és kárhozatról mondott, de azért, hogy az örökélet dolgainak legalább akkora helyet adjak életemben, mint az anyagi gondoknak, azt nem tudom megtenni. Tudom, hogy vannak emberek, akiknek vérét, elkárhozását tőlem fogja Jézus szá- monkérni, de azért mégsem tudok velük Krisztusról beszélni. Szégyelem az ö evangéliumát. Hiszem azt is, hogy az övé mindenem és az Úr tetszése szerint bánik el velem, házammal, vagyonommal. Hogyne ahdatnék hát egy parányi részt, a tizedet az ö szent Ügyére, de azért mégsem teszem meg, mert valahogy ez mindig elmarad. Ö megmondotta, hogy az üdvösség útján csak azok járhatnak, akik Tőle tanultak alázatosságot, alá- sxállást és én ezt mind jól tudom, de azért olyan jó másokkal versengve, magamat különbnek tartván, hiúságban és önteltségben élni. Folytasd ezt a sort, kedves Testvérem, azzal a sok „de“-vel, ellentmondással, amivel éppen a te hitéleted van tele. Mennyi sátáni „de“ — ott, ahol némán és engedelmesen kellene követnünk Jézust. Mennyi alkudozás ott, ahol feltételnélküli megadásra van szükség! ő kimentett minket a Sátán rabságából, de nekünk semmink nincsen ezen a kegyelmen kívül. Por és hamu, mezítelen koldusok vagyunk és mégis úgy alkudozunk, osztozunk és egyezkedünk Vele, mintha volna valamink. Ezért nem is áldhatja riieg úgy életünket, mint ahogy szeretné. Nem magasztalhat fel minket annyira, ameny- nyire tehetné. A kibúvókat kereső alkudozóknak nem tud Jézus örülni sem. A magát feltétel nélkül megadó számára megnyitja az ő adományainak kincsesházát. A tékozló fiú is sok „de“-vel és alkudozással állhatott volna elő. Mentegethette volna magát, hivatkozva ifjú korára, barátok társaságára és még sok mindenre. Megpróbálhatta volna úgy is az atyai házba való visszajutást, hogy ott majd az atya szerint, de egy kicsit a tékozló világ szerint folytatja életét. Akkor • bizonyára csak a béresekkel kapott volna szállást és kenyeret. A tékozló fiú azonban feltétel és alkú nélkül borult atyja lábai elé és ezért várt reá fiúi méltóság és kibeszélhetetlen öröm. Látod, testvérem, hányszor fáj az neked is, hogy az atyai házból te csak béreskenyeret kapsz. Azért vagy sokszor olyan örömtelen, igeolvasásod, imádságod azért olyan élettelen. Szolgálatra kedved sincsen már, mert ahányszor megpróbáltad, mindig erőtelenségedet kellett meglátnod. Ez mind azért van, mert sok az alkudozó „de“ az életedben. Valaki azt mondta: kerül, amibe kerül, én hátratekintgetés nélkül akarom követni Krisztust. Biztosan ez az elhatározás hiányzik nálad. Pedig az Atya, aki az Ő Fiát keresztfára adta és vérét engedte ontani éretted, hogyne adna Vele együtt mindent, mindent neked! Vár Krisztus mellett reád is a szent, győzedelmes élet, amelyből erő és bizonyságtevés fakad. Csak tudnád egyszer szívből mondani Jézusnak, „de“ és alku nélkül: Követlek, uram, valahova mégy és valamit mondasz; megcselekszem! li* CSOPORTOS ELŐFIZETŐINK figyelmét felhívjuk arra, hogy lapunk példányonkénti ára január 1-től 80 fillér. Kérjük azokat a lapkezelőket, akik az ezévi számokat 50 fillérjével számolták él, szíveskedjenek a hiányos befizetéseket pótlólag kiegészíteni! élő víz 5
