Élő Víz, 1948
1948-február / 5. szám
ezidén is sok gyülekezetbe elvitte az áldást. Az előzetes jelentkezések alapján megrendelt ezer példány nem is lett elég a könyvből. Az elkésett rendelők egyrészének már nem is tudtuk elküldeni. Beszámolók is szép számmal érkeztek. Mintegy 50 helyről, kis gyülekezetek, meghitt imaközösségek, nagyvárosi szerteágazó gyülekezeti munka és sok-sok magányos hívő kapcsolódott bele a hatalmas láthatatlan igehallgató és együttimádkozó seregbe. Nincsen egyáltalán terünk arra, hogy a beszámolók jelentékeny részét leközöljük. Csupán csak egyeseket és éppen különböző gyülekezetekből, hadd lássa a láthatatlan evangélizáció minden résztvevője, hogy miként meneteltek vele együtt az ország egészen más részén utasok az ígéret földje felé. KIS GYÜLEKEZETBEN. „Áldjad én lelkem az Urat.“ A 103. zsoltár örvendezésével a szívünkben adtunk hálát Istennek, hogy ismét, most már harmadízben elküldötte a mi kicsi, mindössze csak 110 lelkes és bizony, egyes „szórványjelenségektől" eltekintve, még mindig alvó, gyülekezetünkbe á „Láthatatlan evangéli- záeiót“. És éppen, mert olyan nehezen akar ébredezni a gyülekezet, éppen azért duplán hálásak vagyunk, hogy Atyánk olyan nagy türelemmel keltegeti. Isten áldja meg azt, aki írta és azokat, akik eljuttatták hozzánk. Mint a múltban is, úgy ez évben is, megmozgatta Isten Szentlelke a résztvevők szivét s mi imádkozva hisszük, hogy belül minden szívben elvégezte az Ige ezen az evangélizáción keresztül is a maga csodálatos munkáját. Én a magam részéről bot dogan tapasztaltam az áldott evangélizáció erősítő hatását s ezzel újult erővel boldogan tudtam bizonyságot tenni, Isten kegyelméből, a testvéreim előtt a keresztről és az én Krisztusomról. * 37 lélek, tehát az összgyülekezet Y-a kapcsolódott be az evangélizációs hétbe, napi 19—22-es létszámmal, de sajnos, csák 10-en tudtunk minden este ott lenni. Általában az asszonyok tartottak ki legjobban. Mi, három előadótársammal, ev. hetünket megelőző estén közösen készültünk elő szolgálatunkra és közös imádságban vittük a gyülekezetei s az előttünk álló hetet az Űr elé. Persze előzőleg személyesen hívogattam minden családot Láthatólag napróD-napra jobbán elmélyedtek és elcsendesedtek á lelkek, de pl. hozzászólás csak igen kevés akadt s a közös imába is csak három testvér kapcsolódott be. Az utolsó estét ázzál zártuk le, hogy mindenki, aki akart, hozott egy igét és ezek az igék mutatták meg, hogy bizony a szívekbe talált az evangélizáció üzenete. Az újonnan születés utáni vágy ott csillogott nem egy tekintetben. Végül megjött a némák bátorsága is és valóságos beszélgetés fejlődött ki, igére igével felelgettünk egymásnak, úgy hogy több mint két óráig tartott utolsó együttlétünk. Rendszerint együtt szoktunk maradni minden este még 'egy kis éneklésre. A szövegközti igehelyeket mindig a gyülekezet előre felkért tagjai olvasták fel, úgy mint előző években is tettük. Azt gondoljuk, tálán így még jobban kiemelkedik az Ige a szövegből. Most nagyon imádkozunk, hogy az eván- gélizáció áldásai maradandók legyenek a szivekben. Néhány betegünk van, akikhez majd elvisszük az evan- gélizációt. Hisszük, hogy gyéren látogatott biblidóráink élete is fellendül most majd. Az evangélizáció perselypénzét (25.06 Ft) a mai napon csekken elküldöttük. Répceszemere, Sopron m. K. A. AZ EGYEDÜLVALÓ HIVŐ. Ügy borult rám ez az elmúlt hét, mint valami kristálybúra. Jó volt alatta lenni. Olyan más volt a levegője, az atmoszférája.. . Jó volt mellettem tudni, érezni sok-sok evangélikus hívő, imádkozó, tusakodó, hinni és szeretni akaró testvéremet. — Milyen,más ilyen imádsággal túltelített légkörben élni! — Jó volt a vezetőnek, a könyv írójának a hitébe belekapaszkodni és úgy menni az ígéret földje felé... Jó volt közelebb jutni Jézushoz, vagy tqlán vissza jutni Hozzá! Jó volt az is, hogy vádolt és fájtak a vádjai. Ahol fájdalom van, ott élet is van még. Még tehetetlenül állok felébresztett felelősségérzetemmel, evangéliummal táplált lel- kemmel, de azt tudom, hogy többet fogok imádkozni és áldozni ezentúl az evangélizációkért. Szeretném, ha nem kellene egy egész évig várni, hogy ismét e csodálatos üvegbúra alá juthassak. Nem lehetne evangélizáció nélkül is havonta", vagy hetenként egyszer, egy meghatározott időpontban láthatatlanul találkozni, együtt menni Krisztushoz? B. M. A BIZONYSÁGOK FELLEGE. Örömmel küldök beszámolót a gyülekezetünkben megtartott láthatatlan evangélizációról, mert megtapasztaltam, hogy Isten csodálatosan végezte mentő munkáját azok életében, akik az evangélizáción résztvettek. Nyolc napon át minden nap d. u. 5- kor jöttünk ös6ze a paróchián. A résztvevők száma 35—42 volt. Vasárnap 45-en vettek úrvacsorát, ezek közül 4-en voltak olyanok, akik nem vettek részt az evangélizáción. Minden összejövetel alkalmával volt megbeszélés és közös imádkozás. Tegnap, az utolsó összejövetel alkalmával valósággal „a bizonyságoknak nagy fellege vett körül“ minket. Sokan tettek boldogan bizonyságot a megtapasztalt kegyelemről, bűnboesánatról, bűnmegismerésről. — ,Az úrvacsoravétel alkalmával örömkönnyeket hullattam, boldogsággal volt tele a szívem“ — mondotta egyik asszonytestvérünk. Egy másik: ,.Eddig mindig találtam kibúvót, ha szólt az ige; most nagy vágy van a szívemben az ,ige után.“ — „Az előadások megrendítettek, de megtapasztaltam a megújulást és szívemben megnyugvás van. Olyan csodálatos, hogy nemcsak hogy nem haragszom, hanem kimondottan szeretetet érzek egyik ellenségem iránt“ — mondta a következő. — „Olyan boldog vagyok, hogy átadhatom teljesen életemet az Űr Jézusnak“, mondta egy VI. gimnazista leánytestvérünk. — Tegnap este még nagyon gyötörtek bűneim, de most már örömet érzek, az Űr megszabadított bűneimtől“ — mondta a főerdőtanácsos felesége. — Két gyakran betegeskedő testvérünk is bizonyságot tett arról, hogy az Űr tette lehetővé számunkra, hogy minden alkalomra eljöhessenek. A férfiak közül csak egy testvérünk tett bizonyságot az Űr Jézus bűntörlő vérének erejéről. Nem mert úrvacsorához jönni, mert nem volt bizonyos bűnei bocsánata felől. „Az űrvacsoravételkor megtapasztaltam a feloldozást“ — mondotta. A közös imádkozás alkalmával sokan adtunk hálát a megtapasztalt kegyelemért és kértük az Urat, tegye lehetővé számunkra, hogy minden nap a kegyelemből éljünk. Áldja az én lelkem az Urat és bízom ígéretében, hogy az övéit senki ki nem ragadja az ő kezéből. U. A. SZÓRVÁNYBAN. Az Úr segítségével itt Kálión is megtartottuk a csendes evangéHzá- ciót. Velem együtt kilenc evangélikus él itt, közülük egy házaspár ev., a többi vegyesházasságbáw. Ev. gyermek egy sincs. Az Űr megengedte, hogy idejében mindenkit hívhattam erre az alkalomra. Ma egy hete 5 órára kellett volna összejönnünk. Vártám, vártam, M6, még senki sincs. ÉLŐ VlZ
