Élő Víz, 1948
1948-február / 4.szám
* AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÖ LAPJA Látni akarjuk Jézust „Néhány görög is vala azok között, kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: Ezek azért a galileai Betsaidából való Filephez ménének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk Jézust. Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. János 12, 20—30. Látszólag egészen semmitmondó sorok, egy színtelen, egyszerű eseményről. Néhány görög látni akarja Jézust. Filep és András szólnak Jézusnak. És mégis számunkra, az evangéüzáció, az ébredés népe számára, igen súlyos, igen komoly és talán igen kemény mondanivalója van. Különösen most, mikor az egész világ az evan- gélizációk jegyében áll, mikor nálunk is mind hatalmasabb méretekben bontakozik ki az evan- géüzációs hadjárat. „Látni akarjuk Jézust“. Évezredek óta, tu- tosan, vagy tudat alatt, kereste és keresi az Istenét elvesztett emberiség az Istent. És mióta betelt az idők teljessége, majdnem kétezer esztendeje, keresi és látni akarja, tudatosan, vagy tudat alatt, de szinte minden megnyilvánulásában, lelkének elrejtett zugában, J ézust. Igaz, Krisztus meghalt a golgotái kereszten, de harmadnapon feltámadott és mikor fel- viteték a mennybe, utolsó szavai voltak: „és iine én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig“. Krisztus minden szava és ígérete igen és ámen. Krisztus velünk van a világ végezetéig. Akkor hogy lehet, hogy még a látni vágyók sem látják meg Jézust? A néhány görög bizonyára azért fordult Filephez, mert tudta és látta, hogy Jézus tanítványa, Mert együtt volt Jézussal. Azért fordultak Filephez, mert ő és András oda tudták őket vezetni Krisztushoz. Meg tudták nekik mutatni J ézust. Tagadhatatlan, hogy az egész világon végigzúg az ébredés szele. De méginkább tagadhatatlan, legalább nálunk, sohsem látott mohósággal, szinte az őrületig fajulva tombol az élvezetek utáni hajsza, szinte óvodástól a sír felé botorkáló öíegek tömegéig. Orgiáit tartja a feledést kereső emberiség s az ezzel kapcsolatos bűn. Akkor, mikor Istennek hatalmas keze sújtott végig rajtunk, amikor térdenállva kellene hálát adnunk azért, hogy még egyáltalában vagyunk és könyörögnünk, hogy a még mindig felemelt karja ne sújtson még keményebben, még ítéletésebben. Rohan szédületes iramban az emberiség a biztos kárhozat felé, mert nem látja Jézust. Nem tudok mást mondani. Nem látja miattunk. Én miattam és Te miattad. Pedig keresi, keresi nem is tudattalanul. Film, mely a csoda misztikumát hozta a vászonra (akárhogy vélekedünk is róla), emberek oly tömegeit mozgatta meg, amely nálunk a film történetében páratlan. A szívek mélyén, minden emberben élő vágyódás, az elvesztett igazi otthon, az elvesztett paradicsom után, oly erővel ragadta meg a tömegeket, hogy türelmesebben, kitartóbban állták a sort jegyért kora hajnaltól, mint a szűkös kenyérért. Fájdalmasan megdöbbentő tény. Egy vászonra vetített csoda emberek tízezreit mozgatta meg és akkor a legnagyobb csoda, az én és a te megváltásod, a bűnöm és bűnöd megbocsátása nem mozgat meg senkit. Szörnyű nyomorúság és még szörnyűbb ítélet, hogy a Jézust látni akarók a Jézust keresők tömegei nem látják ÉLŐ VlZ 1
