Élő Víz, 1948
1948-február / 3. szám
I ÉLŐ VIZ AZ EVANGÉLIKUS EVAN LAPJA. Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 18.—, félévre 9.— negyedévre á.50 Ft. Egyes szám ára 80 fillérSzerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., POZSONYI-ÜT 14. IY. 19. Telefon: 122—520. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ V1Z“ Budapest 53.064. Sylvester Bt., Budapest, XIV., Hermina-út 5L Felelős vezető: Sch litt H. NAGYON ELGONDOLKOZTATOTT Révész püspök nyilatkozata az evan- gélizációról, amint az ÉLŐ VIZ legutóbbi számában olvastam: „Az evangélizáció a távolvalóknak szóló békességhirdetés (Eféz. 2: 17.), az Atya szíve kiáltásának továbbadása „a messze tájra“ a tékozló fiú után, a vakok szemének megkenése szemgyógyító írral, hogy lássanak (Jel. 3: 18) — elsőrenden tehát nem egyházgyarapítás és egyházépítés, hanem az egyház Urához, a lelkek Pásztorához és Felvigyázójához hazahívása és hazaterelése azoknak, akik eltávoztak, vagy eredetileg is távol voltak Tőle, s e miatt szenvednek, vagy még csak nem is szenvednek.“ • De vájjon ez-é az evangélizáció nálunk? Emlékezem az egyik budapesti templomi evangélizációra, amelyet elsősorban az egyházközség munkás tagjai számára rendeztek. Nem vagyok ismerős azon a környéken, mégis amikor az egyik este elmentem, a templom padjaiban csupa jólismert arcot fedeztem fel, még hozzá a város egészen távoleső részeiből valókat is. Akkor láttam meg világosan, hogy van egy hívő csoport, amely lehetőleg minden evangélizáción résztvesz, ha elfoglaltsága megengedi, jár evangé- lizációkról evangélizációkra, s talán már esztendők óta szabadságát is mindig egy-egy (vagy több) konferencián tölti. Távol áll tőlem, hogy ezt károsnak ítéljem. Egészen bizonyos, hogy ezeket a testvéreimet az ige utáni szomjúság hajtja; meggyőződésem, hogy nem tekintik érdemnek az evangélizációkon vagy a konferenciákon való részvételüket. Lelki szükség és lelki gyönyörűség számukra a testvéri közösségben való együttének- lés és az örömüzenet újból, meg újból való hallása. Azt is tudom, hogy a megtérés nem befejezett állapot, hogy mindegyikünk hite olyan, mint a változó, hold, hogy hitéletünk hol a hullámvölgybe süllyed, hol újból a hullámhegyre emelkedik. De — úgy érzem — valami hiba mégis van az evangélizációk körül. Egy nyári konferenciai meghívón olvastam ezt a megkülönböztetést: hitébresztő konferencia és hitmélyítő konferencia. Nos hát — úgy hiszem — az evangélizáció elsősorban hitébresztés. Ha tehát mindig vagy főképpen ugyanazok vesznek részt az evangélizációkon, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy egyrészt a hívogató kiáltás nem jut el a távollevőkhöz, „a messze tájra“, másrészt hogy a rendszeres résztvevők szükségét érzik az újbóli felébresztésnek, — tehát közben — úgy látszik — elalusznak. A világért sem akarok általánosítani! Nagyon jól tudom, hogy minden evangélizáción vannak fel nem ébredtek is, és azt is tudom, hogy a felébredtek sem azért járnak minden esetben az evangélizációkra, mert közben elszunnyadtak, hanem mert tudják, hogy egy a szükséges dolog és hogy az odafelvalókkal kell törődnünk, nem a földiekkel. Bizony jó nékünk evangélizációról evangélizációra járni, de • hadd tegyem hozzá: sokkal kényelmesebb is, mint beál- lani valamilyen állandó munkába, rendszeresen ellátni valamilyen szolgálatot, hűséges munkásnak lenni az Úr szőlőjében (s nemcsak vendégként megjelenni a szüreti alkalmakon). Félre ne érts, testvérem! Nem hiba, ha evangélizációkra jársz. De igenis hiba, ha mindig csak magad mégy, vagy testvéri közösségeddel együtt veszel részt az evangélizációkon, ha tehát nem hívogatsz másokat is, ha nem viszel magaddal olyanokat, akik még sohasem vettek részt evangélizáción, akiknek vak szemére szemgyógyító ír kellene, hogy lássanak. Igen, a vaknak nemcsak erre a gyógyító írra van szüksége, hanem arra a segítő kézre is, amely az Orvoshoz vezeti őt! Gondolj az eltévelyedett bárány, vagy az elgurult drakhma példájára, s mindjárt nyilvánvaló lesz előtted, hogy nagyobb dolog egy sötétben járó „vak“ embernek a Világossághoz vezetése, mint — mondjuk — a bibliaórákon való heten- kinti szorgalmas részvétel. Hiszen maga az Ür Jézus mondotta: „... nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.“ (Luk. 15: 7.) Ugyancsak az ÉLŐ VÍZ legutóbbi számában olvastam, hogy a nagytar- csai evangélizáción többen komolyan vették a felhívást: „belépti díj nélkül nem szabad elmenniök az evangélizációra. A belépődíj pedig az volt, hogy mindenkinek magával kellett vinnie valakit.“ Az evangélizáción való részvétel' előtt gondold meg, hogy te sem me- metsz egyedül! Akármilyen sok áldást kaphatsz e nélkül is, az a kötelességed, hogy magaddal vígy valakit, — természetesen nem testvéri közösséged egy tagját, hiszen nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük az orvosra! Budapest nagyszabásúnak tervezett evangélizációja előtt minden budapesti testvérünknek meg kellene gondolnia, hogy a fővárosban akármiféle alkalmon való részvétel drágább szokott lenni, mint vidéken. Ha tehát a nagytarcsai evangélizáción a hívőknek egy valakit kellett magukkal vinniök „belépti díj“ gyanánt, Budapesten ezt a beléptidíjat mindannyian nyugodtan és önként felemelhetjük a kétszeresére! Mert: „az evangélizáció ... hazahívása és hazaterelése azoknak, akik eltávoztak, vagy eredetileg is távol voltak Tőle, s e miatt szenvednek, vagy még csa}£ (neny is szenvednek“. KÜLMISSZIÓI ÜNNEPÉLY lesz február 1-én d. u. 4 órakor szeretetvendégség keretében az angyalföldi templomban • (V., Fóti-út 22). Gazdag kísérő műsor keretében Weiler Henrik, a misszióegyesület utazótitkára tart előadást. A misz- szió barátait és minden érdeklődőt szeretettel hív az angyalföldi gyülekezet. 8 élő viz
