Élő Víz, 1948
1948-december / 26. szám
az életünknek, mert láttáJk szemeink az üdvösséget. Ez az öröm töltötte be az agg Simeon szívét is a jeruzsá- lemi templomban. Bár csak volna közöttünk is sok olyan szív, amelyet a Lélek figyelmeztetett, hogy Jézus nélkül nem szabad meghalnunk. Nélküle csak kárhozat van és akkor értelmetlenül telt el egész életünk. Jobb lett volna, ha meg sem születtünk volna. Nálad megszünt-e a hiábavalóság ideje, testvérem? Simeon bizonyosságával el tudod-e mondani: Látják szemeim az üdvösséget Jézus által. Jó volna, ha ezen a karácsonyon nem ózok között volnál, akik csak a bűn, kísértés, kudarcok és hiábavalóságok valóságát ismerik, hanem azok között, akiknek az üdvösségről is van teljes bizonyosságuk. Jézus jövetelével nemcsak hit, hála és békesség költözik a szívbe, hanem örömteli bizonyságtevés is. Ilyen szíve volt Annának, aki mihelyt meglátja Jézust, mindjárt siet ezt hírül adni mind azoknak, akik Jeruzsálemben várták a Messiást, de vele még nem találkoztak. Sírba hajló, öreg a teste, de a lelke erős és nem nyugszik addig, amíg vele együtt többen dicsőítik áz Űr Krisztusát. Testvérem, ha a karácsony népe közé tartozol, akkor az üdvösség hirdetőjévé kell lenned! Hogy nyughatsz addig, amíg sok bűnében tehetetlenül elmerült, kételyeivel tépelődő szív csak várja és emberi elképzelései szerint csak álmodja a változást. Lehet, hogy hozzád egészen közelálló szívek ezek és otthonod, rokonságod és barátaid körében élnek. Hogy nem hallották még tőled azt, hogy Jézus él és nála ma is bőséges a bocsánat, van valóságos szabadulás és életújulás. Jézus lehozta közénk a menny minden kincsét, de azok szétosztását és szívhezjuttatását reánk bízta. Hányán ünnepelnek körülötted még az idén is hamis, hitetlen és üres szívvel karácsonyt — te miattad? Amikor Jézus az övéi közé jön, nem múló ünnepre akar hozzánk térni, hanem mindörökre. Olyan szívet kíván tehát, amely az örökélet beszédét mindvégig meg is tartja. Jézus anyjának, Máriának ilyen szíve volt: „Mindez igéket megtartotta és szívében forgatja vala.“ Pedig nehéz évtizedek várnak az édesanyára Jézus mellett. Valóra válik a jövendölés: „lelkedet általhatja az éles tőr“ . . . Földönfutó menekültek nyomorúságával kezdődik, azután Názáretben a környék megvetését kell hordoznia Fia miatt. És a kereszt alatt is meg kell állnia, hogy végignézze azt, amitől az ég is elsötétült, föld megindult, sziklák megrepedtek . . . Legyen áldott a mi Megváltónk, hogy vele mindhalálig meg lehet maradni úgy, hogy igéjét megtartva szívünkben forgatjuk, le nem véve tekintetünket az örökélet koronájáról. Mi lesz velünk, minekutána szívünkbe jön a mi Megváltónk? Ezt elrejtette előlünk. Csak az bizonyos, hogy sok háborúság és nyomorúság között kell nekünk az üdvösségbe bemennünk! De látod, testvérem, minden mélységet és örvényt végigjárhatunk úgy, hogy szívünkben forgatjuk az ő igéit. És ahol ott van az Ő igéje, ott jelen van Jézus, ahol pedig Jézus jelen van, ott a pokol kapni sem győzhetnek többé. Ne nyugtalankodjon hát a te szíved és ne féljen, csak tartsd meg az Ő igéit és forgasd szívedben minduntalan. Testvérem, aki karácsony előtt állasz, bárki légy és bármelyik szívben ismertél is magadra, tudd meg, hogy az övé vagy. Ö nem mondott le rólad sohasem. SZILVESZTERKOR Haliga . . . hallga . . . mi susog most Szilveszteri hideg éjben? Minden emlék, amit eddig Átszenvedtem, végigéltem, Visszatérve zúg a szélben! Óh nemcsak egy esztendőre Nézek vissza most remegve, Visszanézek én az egész Eddig elmúlt életemre, Nincs még minden eltemetve! A sok régi fáradt árnyék Szép sorjában idetéved, Mögöttem már az ifjúság, Mögöttem a fele élet, Mögöttem a meghalt évek! Mennyi könnyes, bús Szilveszter Merült el az idők mélyén, Hányszor álltunk ágyútűzben, Hányszor álltunk halál révén, Vad kavargó örvény szélén! De bármilyen vészes is volt A sok könnyes, bús Szilveszter, Másnap mindig teljes fénnyel Napsugaras életkedvvel Felvirradt az újév reggel! * Életemnek is volt egyszer Újév hajnalhasadása, Sok-sok gondbafulladt óév Béklyóinak lehullása, Örök felszabadulása. Egyszer . . . fényben ragyogott fel A gondoktól sötét élet, Mikor Jézus megállított S bús utamra odalépett És a szívem az Övé lett! Óh, azóta bármit hozhat S el is vihet a Szilveszter, Nem siratom, csak megvárom, Amíg a Nap újra felkel, S rámragyog az újévreggel. Haluszka M. Rózsa. i' 6 ÉLŐ VÍZ
