Élő Víz, 1948

1948-december / 26. szám

A ■■ /'■In r * ii Az övei köze iove... do már a születésénél kiderült, hogy az övéi közül leg­többen nem fogadták be és csak némelyeknek kellett a Messiás. Születéséig kicsoda fedezte volna fel a különb­séget a betlehemiek és a pásztorok közt, a keleti kirá­lyok és Heródes közt? Mihelyt megszületett, mindjárt nyilvánvaló lett a szívek állapota. Az első karácsony fényében kiderül a valóság: hogy vannak szívek, ame­lyekben nincs Neki helye és szivek, amelyek dicsőítik őt. Szívek, amelyek felháborodnak az Ö híre hallatára, mint némely jeruzsálembeliek és szívek, amelyek vár­ják az ő vigasztalását, mint más jeruzsálembeliek. (Máté 2: 3. és Luk. 2: 38,) Testvérem, ha a küszöbön lévő karácsonykor az élő Jézus az ő igéjével eljöhet hozzád, akkor nyilvánvalóvá lesz a te szíved állapota is. Kell is, hogy megvizsgáld szívedet ezen az ünnepen, hiszen a számonkérés napján a mi Urunk nem azt vizsgálja meg, hogy hány és mi­lyen kellemes karácsonyt ünnepeltél, hanem azt, hogy volt-e olyan karácsonyod, amikor ő tehozzád jöhetett, te pedig befogadtad öt? Jézus előtt nincsen helye a lep- lezgetésnek. Bárcsak meglátnád őszintén, hogy milyen szívvel talál téged a földre jövő király? Ezért hadd vo­nuljanak itt el előttünk a karácsonyi szívek úgy, amint a földre jövő Jézus előtt megnyilatkoztak az első kará­csonykor. Egyikben-másikban magunkra ismerhetünk 1948 karácsonyán is. Amikor Jézus közénk jön, mindig sok a közönyös betlehemi szív. A betlehemiek nem voltak Jézus dühös ellenségei, csak éppen annyi lefoglaltságuk, gondjuk- bajuk volt a népszámlálás zűrzavaros napjaiban, hogy nem törődhettek az Élet Fejedelmével, akinek közöttük kellett megszületnie. Testvérem, nem ilyen közönyös-e a szíved? Közelednek az ünnepek. Talán a kis gyerme­ked is szívből énekli: Istennek Fia, aki született jászol­ban . . . ö lészen nektek üdvözítőtök . . . Tudod, hogy az igehirdetés is Öt fogja magasztalni, aki a mi Megtar­tónk. De a te szívedben Neki nincs helye. Örömhíre hi­degen hagy. Te más örömhírnek tudnál örvendezni. Ál­lásról, pénzről, jólétről, régi terveid megvalósulásáról, nehézségek elmúlásáról, egészséged visszatértéről kel­lene szólania az örömhírnek, hogy a te életed megvál­tozzék és te örvendező légy. Akkor talán volna hely szí­vedben Jézus számára, addig azonban ő hiába akar be­térni hozzád. Amikor Jézus eljön, mindig talál közöttünk félúton mcgáilott emberi szíveket. Olyanokat, mint Heródes ki­rály főpapjai és írástudói, akik mindent tudtak Jézus felöl, csak a Megváltóval személyesen nem akartak ta­lálkozni. A szent írásokból tudták, hogy hol és hogyan kell világra jönnie a Messiásnak, de a többi jeruzsálemi- vel és Heródes királlyal minden bizonnyal ők is felhá­borodtak azon, hogV Krisztus nem fog jönni, hanem már itt van. Lehet menni hódolni neki és követni ÖL így járt a gazdag ifjú is. Mi mindent tudott ő Istenről és milyen tiszteletreméltóan kereste az örökéletet!, de amikor az Örökélet Fejedelme valóságos követésre hívta öt, akkor meghátrált a feleúton és a kárhozatban ma­radt. Testvérem, nem ácstfrog-e a szíved még mindig Jézus nélkül? Lehet, hogy sokat tudsz felőle és az ed­digi konferenciás és buzgó egyházi életed azt mutatja, hogy a feleútig mindig szívesen elmégy. De vájjon lát- tad-o már szivedet egészen megrontottnak, Jézus nélküli életedet egészen kárnak és szemétnek és vájjon örvend- tél-e már annak, hogy Jézus vére is egészen elégséges arra, hogy te teljesen fehérre mosattassál és elnyerd az üdvösséget? Vájjon az élő Krisztussal való találkozá­sod nem maradt el az eddigi bibliaolvasásaid, konferen­ciáid és egyházi buzgólkodásaid között? Amikor a király az övéi közé jön, akkor mindig elő­kerülnek a heródesszívűek is, akik ellene döntöttek. Aki­ket fl világ fejedelme megvakított és fellázított az Ür Felkentje ellen. Testvérem, mi van a te szíved mélyén? Miért nem szereted te Jézust? És miért nem kell neked az Ö uralma? Nem a magad uralmát félted? Nem a ré­git véded? Óembered nem tesz meg mindent azért, hogy Jézus Ür ne lehessen az életedben? Aki nem sze­reti az Ö atyjafiát, az mind embergyilkos! Hát aki átkos szívvel nem szereti Jézust (I. Kor. 16: 22), az váj­jon nem heródcsszívű Jézus-gyilkos? Az azután mind­egy, hogy a heródesszívű ellenség az ő dühét mézes­mázos kegyes szavakba burkolja és úgy tesz, mintha ő imádni akarná az igazi hódolók közé keveredve a Meg­váltót, vagy pedig nyíltan és tűzzel-vassal tör Jézus életére. Lehetsz azok között is, testvér, akik öt befogadták. Mert a közénk jövő Király ilyen szíveket is talál. Lásd, hogy nyílik meg a pásztorok szíve az angyal első sza­vára. Eddigi életükben nekik is volt részük valamilyen örömben, voltak békességesebb óráik és küzdelmes éle­tükben többször hallották az üres emberi vigaszt, hogy nem kell félni, mert csak lesz valahogy . . . De milyen csodálatos pillanat volt az, amikor szívük felfogta a menny üzenetét. Hogyne örvendtek és énekeltek volna együtt a mennyei sereggel, amikor megértették, hogy bogáncskórót termő földünk felett van egy másik ha­zánk, ahol fény ragyog akkor is, amikor itt az éjszaka sötétje uralkodik. Onnan fentről pedig lejött a mi Meg­tartónk, aki mellett igazán nem kell félnünk semmitől és miénk lehet az igazj öröm és igazi békesség. Testvér, nyitott szívvel talál-e a karácsony mennyei üzenete? Hiszed-e a pásztorokkal, hogy van mennyország, amely egészen más, egészen ellentéte a mi bűntől gyötört, Sá­tán által megszállott világunknak? Örülsz-e a menny Urának, aki éppen azért jött, hogy téged is megtartson és általvigyen az Ö csodálatos országába. Tudom, hogy az ö jövetelét sokan fogadjuk hálatelt szívvel. Ott állunk a keleti bölcsek között és szívünk csordultig telve van hálával. Mennyi okuk volt nekik hálát adni. Isten kegyelme hívta ki őket a messzi po­gány tengerből. Körülöttük csak a néma bálványoknak volt népe és őket mégis elhívta az Ür. Megintette őket, ha kellett, csillaggal vezette a hosszú úton. Még Heró­des sátáni terve is őket viszi közelebb a célhoz, a Meg­váltóhoz: Hála, hála mindezért neki. Szívük hódolatát és minden kincsüket odaadják neki. Legyen áldott az Ür, ha a te szíved is ilyen hálától zeng! Jöjj és járjuk be a hosszú utat, amely Jézusig vezetett. Ugye sohasem fogjuk eléggé meghálálni azt, hogy olyan mélységből emelt ki bennünket. Hogy az Ö kegyelme már akkor körülvett bennünket, mikor mi még a széles úton jár­tunk gondtalanul. Magasztaljuk öt, hogy által is vitt minket a kárhozatból az üdvösségre, ö volt az, aki újon­nanszült minket az Ö vére által élő reménységre. Mi so­hasem találtuk volna meg a békességet adó vérző se­beket, de ö .megbékéltetett magával minket. Azóta is csak az ö kegyelmét csodáljuk. Azt. ahogy a Sátán kí­sértésével, támadásával, sokszor fájdalmas rostálásával is mindig csak Jézus felé segít. Látod-e, hogy az ö ke­gyelme az is. ha szíved hódolata mellett mást is adhatsz Neki. Rendelkezésére bocsáthatod hálád jeléül pénzedet, idődet, egészségedet, otthonodat, munkádat. Amikor Jézns. a mi életünkben megjelenik, eltelik szívünk nagy bizonyossággal, hogy van célja és értelme élő víz 5

Next

/
Thumbnails
Contents