Élő Víz, 1948
1948-február / 3. szám
A bűnbocsánat eszközlői A mult számunkban a kérdésre: „Hogyan kaphatok bűnbocsánatot?“ a biblia tanításának és Luther Márton felfogásának az ismertetésével megvilágítottuk, hogy a bűnbocsánatnye- rés egyetlen alapja Jézus Krisztus helyettes szenvedése és engesztelő áldozati halála. Jézus Krisztus áldozatul adott test© nyitotta meg az utat Isten színe elé és az ő vére által van a bű- nösmek bemenetele a szentek szentjébe. (Zsid. 30: 19—20.) „Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.“ (Zsid. 9: 22.) Ez a drága áron megszerzett kegyelem itt a földön található meg az „élő Istennek városában“, az „elsőszülöttek seregében és egyházában“, ahol a „meghintésnek vére jobbat beszél, mint az Ábel vére.“ (Zsid. 12: 22—24.) A mai kérdésünk az, hogy ez a bűntörlő kegyelem milyen úton lesz a bűnösök sajátjává a Krisztus gyülekezetében? Egyszerű rá a válasz: a kegyelem csak a kegyelmi eszközökön keresztül árad ki a bűnösre. Más úton nem. S aki megveti a kegyelmi eszközöket, az a kegyelem megszerzőjét veti meg, és magától értetődően nem részesül bűnbocsánatban. A bűnbocsánatot közvetítő kegyelmi eszközök: a kereszt- ség, a hirdetett evangélium és az úrvacsora. Ezek mindegyikének megvan a maga helye és ideje a keresztyénség gyakorlatában és jó, hogyha tisztában vagyunk vele, hogy mikor melyikre van szükségünk a bűneink bocsánatának az elnyerésére. A keresztség. A mindenható szent Isten a keresztség szentségében találkozik először a bűnös emberrel. (Nem gondolunk most missziói területre, ahol megtérő felnőtteket keresztelnek meg.) Isten a keresztségben kegyelmébe fogadja a bűnben fogant és bűnben született embert. Eltörli az eredendő bűn átkos örökségét és felöltözteti Jézus Krisztus igazságának ragyogó fehér ruhájába. .Mint ahogy Pál mondja: „Akik Krisztusba ke- resztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.“ (Gál. 3: 27.) Az történt velünk, amiről Péter apostol az első pünkösdön beszélt: megkereszteltettünk bűneink bocsánatára. (Csel. 2: 38.) Beletemettettünk Jézus Krisztus halálába (Róm. 6: 3—4), azaz kapcsolatba kerültünk az ő engesztelő, bűntől tisztító vérével. A keresztség vize magában nem tudja elmosni a bűnöket. Azért van ilyen bűntől tisztító, bocsánatot adó ereje a felette hangzó evangélium által, mert belefoglaltatik Jézus Krisztus engesztelő yére. A keresztség tehát az a kegyelmi eszköz, amely részesít bennünket Jézus engesztelő áldozatában. Luther nagyon találóan mondja, hogy a keresztség vizében mintha drága Megváltónk engesztelő vére bíborlanék. Luther Márton gyakran hasonlítja a ke- resztséget hajóhoz, amely az örök üdvösség partja felé vitorlázik. Ez a hajó nem szenvedhet hajótörést, mert Isten kegyelmének szövetségét semmiféle hatalom nem tudja megtörni. Erről beszél már az ószövetség prófétája: „Szerzek veletek örök szövetséget. Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.“ (És. 55: 3.) „A hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.“ (És. 54: 10.) Nekünk, bűnösöknek kimondhatatlanul vigasztaló és biztató arra a kegyelemre gondolnunk, ami már a keresztségünkben élőnkbe jött és Isten megelőző szeretetéről beszél. De azt is el kell ismernünk, hogy közöttünk tömegével élnek emberek, akiknek semmit nem jelent a keresztségük. Úgy élnek, úgy gondolkodnak és úgy kétségeskednek, mintha meg se keresztel- tettek volna, mintha nem részesültek volna bűn- bocsánatban és nem indultak volna útra az örök üdvösség hívogató partjai felé. Ennek részben az az oka, hogy nem isi tudják, hogy mit jelent a keresztségük, részben pedig még soha nem tették magukévá a keresztségben közölt kegyelmet, vagy pedig kiestek abból. A kegyelemnek a keresztségben kötött szövetsége szilárd és rendíthetetlen. Isten nem másítja meg. Azonban az ember semmibe veheti, eltékozolhatja és lemondhat róla. Hitetlenül a megkeresztelt ember is kárhozat alatt áll. A hajóból kiesett vagy kiugrott utasra a biztos pusztulás vár, ha nem menekül vissza a hajóba. A feloldozds. A lutheri keresztyénség hitvallása szerint „azok, akik a keresztség után bűnbe estek, bármikor részesülhetnek bűnbocsánatban, amikor megtérnek, és az egyház az ilyeneket, akik bűnbánatra térnek, feloldozásban részesíteni tartozik“. (Ágostai hitvallás XII. cikke). Aligha akadhat közöttünk egy is, aki helyes önismeret alapján azt állíthatná magáról, hogy nem esett bűnbe a keresztség felvétele után. Éppen azért nincs közöttünk senki, akinek a bűnbocsánatnyeréshez ne lenne szüksége a második kegyelmi eszközre, a prédikált evangéliumra, a Krisztus egyházában hirdetett fel- oldozásra. Isten minden bűnt komolyan vesz. A keresztség utáni bűnöket is nagyon komolyan veszi. S azokból bizony meg kell térni, azokat meg kell vallani s azoknak a bocsánatát kell kérni. Megtérés, bűnbánat és a feloldozás hittel fogadása nélkül a megkeresztelt ember is elkár- hozik. Aki nem hisz, mind elkárhozik, bárha egykor megkereszteltetett és bűnbocsánatban részesült is. Éppen azért nagyon fontos tudni minden megkeresztelt bűnösnek, hogy bűneire valóságos bocsánat és feloldozás van, ha megtér, bűnvallást tesz és bocsánatért esdekel a hívők gyülekezetében, azaz a szent egyházban. Ez a bocsánat Isten bocsánata, de nem valami rejtelmes és ellenőrizhetetlen úton lesz a bűnösé, hanem élő víz 5
