Élő Víz, 1948
1948-február / 3. szám
megint csak a kegyelmi eszközön, a félreérthetetlenül prédikált evangéliumon, a személyesen néki hirdetett feloldozáson keresztül. Isten egészen különös kegyelme nyilatkozott meg abban, hogy az egyszerű, emberajkon hangzó evangéliumot avatta aláhajló kegyelme csatornájává. így lehet az egészen közel és: mindig segítségre készen a bűnösök között. Ha tehát a bűneim a lelkiismeretemre nehezednek, nem kell bizonytalanságban vergődnöm, hanem mehetek oda, ahol az evangéliumot hiszik és hirdetik és ott elpanaszolhatom a bűnterhei- met és kérhetem azok bocsánatát. Egy lehetek a bocsánatra sóvárgó bűnösök gyülekezetével a bűntörlő evangélium hallgatásában, vagy előállhatok egyedül és megvallván a lelkemre nehezedő bűneimet, kérhetem és kaphatom félreérthetetlenül azok bocsánatát. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy csak Isten igéje a prédikált evangélium a kegyelmi eszköz. Csak azon keresztül kaphatunk bocsánatot is. Azzal tehát még nincs megbocsátva a bűnünk, hogy felismertük, fájlaltuk, megváltottuk, vagy hogy imádkoztunk a bocsánatért. Még azzal sem, ha felebarátainktól bocsánatot kértünk és a nékik okozott kárt megtérítettük, vétségünket jóvátettük. Csak azáltal, ha Jézus rendelése szerint hirdettetik számunkra az ő nevében és vérében bűneink bocsánata. A bűnbeismerés, a bűnbánat, a bűnvallás, az imádság nem kegyelmi eszköz, tehát a bűnbocsánat se áradhat ki azokon keresztül reánk. De az Isten igéje az, s amikor a feloldozás formájában hirdettetik, akkor bizonyosak lehetünk a felől, hogy nem hazudik, hanem azáltal valósággal meg vannak bocsátva a bűneink. Luther prédikálja a húsvét utáni első vasárnap óegyházi evangéliuma alapján: „Szokja meg minden egyes keresztyén, hogy amikor az ördög azzal kísérti és vádolja, hogy ő olyan nagy bűnös, aki igazán elveszett és elkárhozott, akkor ne küzködjék sokáig egyedül a sátán ellen, hanem menjen el a lelkipásztorához, vagy más keresztyén testvéréhez, panaszolja el nyomorúságát és kérjen tanácsot és vigasztalást. És tartsa magát ahhoz, hogy Krisztus azt mondja: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáf- tatnak azoknak... És amit a másik a bibliából mond neki, azt higyje. ... Neki parancsa és megbízása van a te megvigasztalásodra. Éppen azért te köteles vagy hinni néki, mintha csak Krisztus állna ott és helyezné a kezét a fejedre és hirdetné néked a bűneidből való feloldozást.“ — „A feloldozás — függetlenül attól, hogy megmarad-e az ember szívében hit által vagy nem, — éppen olyan valóságos, mintha Isten maga hirdetné.“ Az úrvacsora. Az oltáriszentség vételekor jut a bűnös ember a legközvetlenebb kapcsolatba Jézus Krisztus érette megtörött testével és bűnei bocsánatára kiontott vérével. Minden úrvacsoravételkor Krisztus áldozati halálára emlékezünk és azt hirdetjük. Kézenfekvő tehát, hogy az úrvacsora szentsége is bűnbocsánatot eszközlő kegyelmi eszköz. Azonban itt is szükség van egykét félreértés tisztázására. Amint az egyházi köztudatban és az egyéni hitéletben elhomályosodott a keresztség kegyelme és egyre ritkábbá lett a feloldozás bocsánathirdetése, mindjobban előtérbe került az úrvacsora bocsánatszerzése. A bűntől való szabadulás legbiztosabb útjának vélték az úrvacsora felvételét. Legyünk tisztában azzal, hogy az úrvacsora nem a megtérés alkalma. Helytelen úton jár az, aki hitetlen embert, nyilvános bűnözőt, tékozló fiút, vagy a bűn terhei alatt vergődőt úrvacsorához tanácsol azzal a gondolattal, hogy majd ott bocsánatot nyer és így megszabadul. A keresztség kegyelméből kiesetteknek hirdetni kell a megtérést és a bűnbocsánatot és ha megtértek és a bűneik bocsánatát hittel fogadták, akkor járulhatnak az Ür szent vacsorájához. Az úrvacsora ünneplése a keresztyénség ősi ideje óta a híyők gyülekezetének legbensőségesebb közösségi cselekménye volt. Kívülállókat, hitetleneket oda nem bocsátottak. Sőt a kívők is előbb bűnvallást tettek, feloldozást nyertek és azután járulhattak a gyülekezet Urával való ilyen bensőséges találkozásra. És így lett ,az úrvacsora igazán eucharisztia, azaz a hálás örvendezés vacsorája. Azt kérdezhetné valaki, hogy mi szükségük van a hívőknek az úrvacsora kegyelmére? Azt minden hívő nagyon jól tudja tapasztalatból. A hit sohasem olyan erős, hogy erősítésre ne szorulna. Soha nem olyan nagy, hogy ne lenne nagyon sok hiánya. Sohasem olyan biztos, hogy ne volna szüksége alátámasztásra? A Krisztus hívő népe itt a földön a lelki szegények, az igazságot éhezők és szomjúhozók, a hit harcát sokszor végső kimerültségig harcolók örökké ostromlott, kísértett serege. Hogyne lenne szükségük táplálásra, erőnyerésre és istápo- lásra. Jézus Krisztus az úrvacsorában nem nyújt más kegyelmet, mint az evangéliumban, csak itt • még több kedvezést tesz a hitben gyenge tanítványának: amit a feloldozásban a fülével hallott, azt az úrvacsorában szemeivel is láthatja. A kenyér és a bor is hirdetik a Golgota csodáját és Isten felfoghatatlan nagy szeretetét. Isten valóban halálra adta Egyetlenjét bűneink kiengesztelésére. Kétségeink eloszlatására, kísértéseink legyőzésére és nagyon fogyatékos hitünk erősítésére ehetjük Jézus Krisztus megtörött testét és ihatjuk kiontott, vérét. Hogyne lennének akkor a bűneink valóban megbocsátva?! Z4^4\ BÖJTI ÁHITATOSKÖNYV. A KERESZT ALATT. Áhítatok a böjt minden napjára. A legkiválóbb finn igehirdetők rövid elmélkedései. Ébresztő, építő és a kereszt titkát megismertető ige. Amerikai finn traktátusból fordította dr. Molnár Rudolf. 100 lap. Ára 3.— Ft. Megrendelhető a Kiadóhivatal útján. & ÉLŐ VlZ
