Élő Víz, 1948
1948-november / 24. szám
Szíved ajtaja előtt áll az ítéletidő. Szakadj el még ma a bűntől! Térj Krisztushoz! Holnap már késő lehet. „Azon a napon elepednek a deli szüzek, meg az ifjak is, a szomjiíság miatt!“ (Ámos 8:12). Ne bizakodjál hát ifjúságodban sem. A temető nemcsak öregekkel van tele. Menj és nézd meg. A háborúban sem éppen csak az öregek haltak meg. Aki azt hiszi, hogy él az ő bálványistene, aki a sátán biztatására bízik vagyonában, erejében, hatalmában és tehetségében, akinek a hasa, az érzékisége az ő istene és boldogsága, hallja meg mit mond az Ür: „Bizony elhullanak és nem keltnek fel többé“ (Ámos 8: 14). És akkor megkeresi őket az Ür, akár a Seolba, akár a tenger fenekére, vagy bárhová is bújnának el. „Ott is — szól az Ür — parancsolok a kígyónak és megmarja őket“ (Ámos, 9:2, 3). Szörnyű, égető, mérges marással, amelynek égő tüze olthatatlan és örök! Jdert a testi halál után nem a megsemmisülés, hanem vagy a Krisztussal való örök együttlét: az ö dicsőségének kimondhatatlan boldog szolgálata, Vele való örök, boldog uralkodás következik; vagy a Krisztustól való örök, reménytelen elvettetés: kín, önvád az eltékozolt kegyelmi idő miatt; sötétségnek, elhagyatottságnak, szorongatásnak szörnyű éjtszakája, testet-lelket kígyómarásként égető fájdalmas és örök kínja: a kárhozat. * Döntened kell Testvérem! Most, amikor e sorokat olvasod! Még ma! A megtérés számára nincs holnapi Kit választasz? Krisztust, vagy a sátánt?! örökéletet, vagy a kárhozatot? Ha Krisztust választod, akkor azonnal, még ma indulj utána. Ne késlekedj! Ma még nem késő! Holnap már az lehet. Lejár a kegyelmi idő! Botliár L. Vilmos. Van-e, aki az ökörnél és Az ökröt és a szamarat a butaság kifejezésére szokták példaként emlegetni. Reggel kihajtják a csordát a legelőre. Napközben eljön az ács és új kaput készíttetnek vele. Este hazajön a borjú és csak bámul a kapura. Roppant zavarban van: minden ismerős előtte, ehhez a házhoz vezette megszokott ösztöne, ismerős a gazda is, de valami nem ^stimmel“. S a meglepett ostobaságra mondja a szeretetlen közmondás: „Bámul, mint borjú az új kapura“. — fla valakit elfog a türelmetlenség és nem tartóztatja vissza magát keresztyéni türelemmel, akkor szeretetlensége így bélyegzi meg a másikat valódi vagy ráfogott ostobasága miatt: „Buta, mint a hatökör“. Ha végigmegy egy szamárfogat az utcán, talán még a nyomottkedélyű ember is mosolyra derül. A kis csacsi fürgén kopog apró patáival az úton s nagy buksi fejében nem is gondol arra, hogy most ő köznevetség tárgya. És amikor enyhébb formában jelentkezik embertársaink értelmi hiányainak megítélése és nem vezet ebben sze- retetlenség — de végeredményben mégis helytelenül — elhangzik a „megtisztelés“: „Te szamár!“ Vagy ha megértő „gyöngédség** mondatja velünk; „Ó, ne légy olyan csacsi!“ Talán pines is ezeknél butább állat, hogy ők szerepelnek a butaság kifejezésekor? Még a tyúkot emlegeti így az ember; amikor „tyúkeszűnek“ bélyegez valakit. Ezeknél azután vannak okosabb, sőt „értelmes“ állatok s az értelem legmagasabb fokán van az ember, a „Homo Sapiens“, mint tudományosan mondják: „Bölcs ember“ . . . így tetszelgiink mi magunknak . . . Vájjon mit szól mindéhez Isten igéje? A buta ökörről azt mondja: „Az ökör ismeri gazdáját . . .“ Aki faluhelyen él, vagy ott nevelkedett, az tudja, hogy azért az ökör is milyen pontosan hazatalál egy-két napi kijárás után gazdája házához . . . Az ember pedig nem ismeri az ő egyetlen „Gazdáját“, Istent! Sőt le is tagadja létét, melyről pedig minden alkotás bizonyítékot szolgálhat. Vagy pedig ha ,,hisz“ is, különféle kigondolt istenekben hisz az egyetlen Isten helyett. Sőt még sokszor azt véli, hogy épp az a bölcseség*, ha valaki azt mondja: „Nincs Isten.“ Milyen szomorú az írás szava: „Az ökör ismeri az ő gazdáját . . ., Izráel nem ismeri!“ Pedig a mi Gazdánk nagyon drága áron vásárolt meg bennünket az elbitangolásból, a Sátán hatalmából: „nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon . . ., hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén“. Az ostoba szamárról azt mondja Isten igéje: „A szamár ismeri az ő urának jászlát — az én népem nem figyel reá!“ A szamár gazdájától várja az eleséget, a a szamárnál is ostobább? „bölcs ember“ nem tesz különbséget, hogy mit ad Isten lelke táplálékául és mivel mérgezi a Sátán meg a lelkét. Sőt nem is figyel Isten igéjére, hanem azt épp mesének tartja, az emberi kigondolásokra pedig esküszik. Pedig megmondta Jézus: „Én az igazat mondom nék- tek!‘‘ És milyen hívogatóan kiált Isten: „Miért adtok pénzt azért, ami meg nem elégíthet, nem kenyér, és gyűjtött kincseket azért? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek . . .!“ Megfigyelted már tavasszal az anyakotlóst kiscsirkéivel? vKint szemelgetnek kedves, megelégedett csipogással a kiscsirkék az udvaron. A kotlós is megelégedetten kotyog. Egyszercsak furcsa károgó hangot hallat, mert megpillantotta a magasban kiterjesztett szárnnyal lebegő vércsét. A kiscsirkék halálos ellenségét! A kicsik azonnal felkapják fejüket, nem törődve még azzal sem, hogy jól hallották-e vagy nem, sőt amelyik nem is hallotta, az is szapora futással menekül anyja szárnyai alá s a bátrabb ja onnan kandikál ki a tollak közül, hogy mi is a veszély. —< Urunk tudja, milyen halálos veszedelemben van az ember s az ember gondatlansága felett sírva mondotta: „hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnya alá; és to nem akartad..., mert jönnek reád napok, amikor mindenfelől megszorítanak téged . . .“ És a „bölcs ember“ nem menekül la .bekövetkezendő világkatasztrófa elöl Isten szárnyai alá . . .! Igen: ,„Az ökör ismeri gazdáját és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá.“ (Ézs. 1: 3.) „Még a gólya is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlice, a fecske és a darú is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Űr ítéletét!“ (Jer. 8: 7.) „Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit a szárnya alá és to nem akartad!?“ (Máté 23: 37.) Bizony, a szentírás nem is csak ostobának, de egyenesen bolondnak mondja mindazt, aki nem veszi mindezeket figyelembe. „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.“ (Zsolt. 14: 1.) „Bolond, ez éjjel elkö- rik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi 1 -g T. Vt7 6