Élő Víz, 1948

1948-november / 24. szám

Szíved ajtaja előtt áll az ítéletidő. Szakadj el még ma a bűntől! Térj Krisztushoz! Holnap már késő lehet. „Azon a napon elepednek a deli szüzek, meg az ifjak is, a szomjiíság miatt!“ (Ámos 8:12). Ne bizakodjál hát if­júságodban sem. A temető nemcsak öregekkel van tele. Menj és nézd meg. A háborúban sem éppen csak az öregek haltak meg. Aki azt hiszi, hogy él az ő bálvány­istene, aki a sátán biztatására bízik vagyonában, ere­jében, hatalmában és tehetségében, akinek a hasa, az érzékisége az ő istene és boldogsága, hallja meg mit mond az Ür: „Bizony elhullanak és nem keltnek fel töb­bé“ (Ámos 8: 14). És akkor megkeresi őket az Ür, akár a Seolba, akár a tenger fenekére, vagy bárhová is bújnának el. „Ott is — szól az Ür — parancsolok a kígyónak és megmarja őket“ (Ámos, 9:2, 3). Szörnyű, égető, mérges marással, amelynek égő tüze olthatatlan és örök! Jdert a testi ha­lál után nem a megsemmisülés, hanem vagy a Krisztus­sal való örök együttlét: az ö dicsőségének kimondha­tatlan boldog szolgálata, Vele való örök, boldog uralko­dás következik; vagy a Krisztustól való örök, remény­telen elvettetés: kín, önvád az eltékozolt kegyelmi idő miatt; sötétségnek, elhagyatottságnak, szorongatásnak szörnyű éjtszakája, testet-lelket kígyómarásként égető fájdalmas és örök kínja: a kárhozat. * Döntened kell Testvérem! Most, amikor e sorokat olvasod! Még ma! A megtérés számára nincs holnapi Kit választasz? Krisztust, vagy a sátánt?! örökéletet, vagy a kárhozatot? Ha Krisztust választod, akkor azon­nal, még ma indulj utána. Ne késlekedj! Ma még nem késő! Holnap már az lehet. Lejár a kegyelmi idő! Botliár L. Vilmos. Van-e, aki az ökörnél és Az ökröt és a szamarat a butaság kifejezésére szok­ták példaként emlegetni. Reggel kihajtják a csordát a legelőre. Napközben eljön az ács és új kaput készíttetnek vele. Este hazajön a borjú és csak bámul a kapura. Roppant zavarban van: minden ismerős előtte, ehhez a házhoz vezette megszo­kott ösztöne, ismerős a gazda is, de valami nem ^stim­mel“. S a meglepett ostobaságra mondja a szeretetlen közmondás: „Bámul, mint borjú az új kapura“. — fla valakit elfog a türelmetlenség és nem tartóztatja vissza magát keresztyéni türelemmel, akkor szeretetlensége így bélyegzi meg a másikat valódi vagy ráfogott osto­basága miatt: „Buta, mint a hatökör“. Ha végigmegy egy szamárfogat az utcán, talán még a nyomottkedélyű ember is mosolyra derül. A kis csacsi fürgén kopog apró patáival az úton s nagy buksi fejében nem is gondol arra, hogy most ő köznevetség tárgya. És amikor enyhébb formában jelentkezik embertársaink értelmi hiányainak megítélése és nem vezet ebben sze- retetlenség — de végeredményben mégis helytelenül — elhangzik a „megtisztelés“: „Te szamár!“ Vagy ha meg­értő „gyöngédség** mondatja velünk; „Ó, ne légy olyan csacsi!“ Talán pines is ezeknél butább állat, hogy ők szere­pelnek a butaság kifejezésekor? Még a tyúkot emlegeti így az ember; amikor „tyúkeszűnek“ bélyegez valakit. Ezeknél azután vannak okosabb, sőt „értelmes“ állatok s az értelem legmagasabb fokán van az ember, a „Homo Sapiens“, mint tudományosan mondják: „Bölcs em­ber“ . . . így tetszelgiink mi magunknak . . . Vájjon mit szól mindéhez Isten igéje? A buta ökörről azt mondja: „Az ökör ismeri gazdá­ját . . .“ Aki faluhelyen él, vagy ott nevelkedett, az tudja, hogy azért az ökör is milyen pontosan hazatalál egy-két napi kijárás után gazdája házához . . . Az em­ber pedig nem ismeri az ő egyetlen „Gazdáját“, Istent! Sőt le is tagadja létét, melyről pedig minden alkotás bi­zonyítékot szolgálhat. Vagy pedig ha ,,hisz“ is, külön­féle kigondolt istenekben hisz az egyetlen Isten helyett. Sőt még sokszor azt véli, hogy épp az a bölcseség*, ha valaki azt mondja: „Nincs Isten.“ Milyen szomorú az írás szava: „Az ökör ismeri az ő gazdáját . . ., Izráel nem ismeri!“ Pedig a mi Gazdánk nagyon drága áron vásárolt meg bennünket az elbitangolásból, a Sátán hatalmából: „nem veszendő holmin, ezüstön vagy ara­nyon . . ., hanem drága véren, mint hibátlan és szep­lőtlen Bárányén, a Krisztusén“. Az ostoba szamárról azt mondja Isten igéje: „A sza­már ismeri az ő urának jászlát — az én népem nem fi­gyel reá!“ A szamár gazdájától várja az eleséget, a a szamárnál is ostobább? „bölcs ember“ nem tesz különbséget, hogy mit ad Isten lelke táplálékául és mivel mérgezi a Sátán meg a lel­két. Sőt nem is figyel Isten igéjére, hanem azt épp me­sének tartja, az emberi kigondolásokra pedig esküszik. Pedig megmondta Jézus: „Én az igazat mondom nék- tek!‘‘ És milyen hívogatóan kiált Isten: „Miért adtok pénzt azért, ami meg nem elégíthet, nem kenyér, és gyűjtött kincseket azért? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek . . .!“ Megfigyelted már tavasszal az anyakotlóst kiscsir­kéivel? vKint szemelgetnek kedves, megelégedett csipo­gással a kiscsirkék az udvaron. A kotlós is megelégedet­ten kotyog. Egyszercsak furcsa károgó hangot hallat, mert megpillantotta a magasban kiterjesztett szárnnyal lebegő vércsét. A kiscsirkék halálos ellenségét! A kicsik azonnal felkapják fejüket, nem törődve még azzal sem, hogy jól hallották-e vagy nem, sőt amelyik nem is hal­lotta, az is szapora futással menekül anyja szárnyai alá s a bátrabb ja onnan kandikál ki a tollak közül, hogy mi is a veszély. —< Urunk tudja, milyen halálos veszede­lemben van az ember s az ember gondatlansága felett sírva mondotta: „hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnya alá; és to nem akartad..., mert jönnek reád napok, ami­kor mindenfelől megszorítanak téged . . .“ És a „bölcs ember“ nem menekül la .bekövetkezendő világkatasztrófa elöl Isten szárnyai alá . . .! Igen: ,„Az ökör ismeri gazdáját és a szamár az ő urá­nak jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá.“ (Ézs. 1: 3.) „Még a gólya is tudja a maga rendelt idejét az ég­ben, és a gerlice, a fecske és a darú is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Űr ítéletét!“ (Jer. 8: 7.) „Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, mi­képen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit a szárnya alá és to nem akartad!?“ (Máté 23: 37.) Bizony, a szentírás nem is csak ostobának, de egye­nesen bolondnak mondja mindazt, aki nem veszi mind­ezeket figyelembe. „Azt mondja a balgatag az ő szívé­ben: Nincs Isten.“ (Zsolt. 14: 1.) „Bolond, ez éjjel elkö- rik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi 1 -g T. Vt7 6

Next

/
Thumbnails
Contents