Élő Víz, 1948
1948-november / 24. szám
BESZÁMOLÓ ABAÚJSZÁNTÓN október 17—24-ig volt evangélizáció. Hegyalja evangélikus szempontból 6zoinorú vidék. Itteni kis gyülekezeteink szép múltnak lelkiismeretünket vádoló maradványai. Csak két emberöltővel ezelőtt is anyagilag jól megalapozott, „virágzó“ gyülekezeteink voltak itt, ma ezek a gyülekezetek mind nehéz anyagi gondokkal küzdő, másvallású tengerben morzsolódó apró gyülekezetek. Egészen ritka a tiszta evangélikus házaspár, ifjúság pedig alig van. Ez a helyzet Abaújszán- tón is. A gyülekezet jövőt ígérő rétego nem az anyagyülekezetben, hanem két legnépesebb szórványában, Her- nád bűdön és Boldogkőújfaluban van. Mindamellett, vagy talán épen ezért sok örvendetes meglepetést hozott az evangélizáció. Noha a gyülekezet helyben csak mintegy 90 lelket számlál, az esti előadásokon 130 ról 230-ig emelkedett a résztvevők száma s ezen belül az evangélikusok aránya mindvégig nőtt. Minden nap templomi reggeli istentisztelettel kezdődött. A nap legnagyobb részét előbb családlátogatások, később magánbeszélgetések és magángyónások töltötték ki. A cso- portössáfjövetelek és utóösszejövetelek nem voltak túl népesek, de annál komolyabbak, ahol nyilvánvalóan éreztük Isten Lelkének munkáját. Sokan jutottak igaz bűnbánatra s fogadták el a Krisztus vérében adatott bűnbocsánatot. Az evangélizáció drága tapasztalata volt az igeéhség, ami nemcsak abban mutatkozott meg, hogy felekezeti különbség nélkül sokan hallgatták az igét, hanem főleg abban, hogy sötét estéken, nehéz hegyi utakon mily szép számmal jöttek a szórványbeliek az ige hallgatására. A két legközelebbi szórványban egy-egy alkalommal volt összejövetel, ill. istentisztelet. Feltűnő volt, hogy másvallásúak közül is mily sokan éltek a magánbeszélgetés és magángyónás alkalmaival. Nagy segítség volt az evangélikusokból és túlnyomórészt reformátusokból álló imaközösség, amely minden előadás előtt könyörgött áldásért.. Az evangélikusok kis gyülekezeti közössége csütörtökön este 6 órakor tartja összejöveteleit. Az evangólizációt Joób Olivér végezte. OLCSVÁN október 23—28-ig volt az első evangélizáció, Túróczy Zoltán püspök szolgálatával. 6 estén át hangzott az Urnák, a mi Pásztorunknak a hívogatá- sa a 23. zsoltár 6 verse alapján. Az első esti kb. 80-as létszám után, a második naptól minden este sokan kiszorultak a zsúfolt templomból és a templomudvarról hallgatták Isten tizenötét. Evangélikus híveinknek 90— 95%-a rendszeresen ott volt. A szórványból, egészen távolról is, összesen 7 hívünk jött el 1—1 napra vagy estére, köztük 2 szórványhívünk elejétől végig résztvett. Az összes résztvevők száma állandóan 250—350 között volt. Sokan voltak köztük reformátusok, de voltak katolikusok és baptisták is. Hat környékbeli faluból minden este hűségesen kitartó, sőt egyre növekvő csoportok jöttek át. Vásárosnamény- bói 2—10—22, majd az utolsó estén már 50 főnyi csoport „zarándokolt“ ki énekszóval. — A^ utóösszejövetelekre mindenki ott maradt. A reggeli istentiszteleteken (a tékozló fiú története alapján, Luk. 15.) átlag 70—70-en vettek részt. Ezen a vidéken okt. második felében már be szokott köszönteni az esőzések folytán a „sáros évszak“. A szekerek ilyenkor sokhelyütt tengelyig merülnek a sárba, s az emberek csizmában dagasztják a vendégmarasztó sarat. Az evangélizáció első estéjén zuhogott az eső: Isten megmutatta, hogy emberileg milyen kilátástalanná tehetné az evangélizáción való tömeges részvételt. De az ö különös kegyelme volt hozzánk, hogy a második naptól kezdve végig, áldott, enyhe és száraz időt adott. Csodálatosan tapasztalhattuk ezen az evangélizáción azt is, hogy milyen nagy az emberi szívek éhsége és szomjúsága Isten igéje után. Még az ablakokban és az oltár lépcsőjén is ültek az emberek. Vagy pl. egyik hívünk, akinek még fontos szántás-vetési munkái voltak hátra, azért az evangélizáció egyetlen alkalmát sem akarta elmulasztani. Ügy oldotta meg a kérdést, hogy éjjel 2 órakor ment ki a mezőre szárítani, és reggel 8-kor már ott ült a templomban a reggeli istentiszteleten. Az ebédutáni órákban ismét hazatért a mezőről, és egész este újból résztvett az evangélizáción. A befejező úrvacsoraosztáson mintegy 70 lélek volt az úrasztalának vendége. A kb. 70 lelkes mátészalkai fiókegyházban és a 30 lelkes vásárosnaményi szórványban, valamint a szomszédos Olcsvaapátiban is tartott evangélizá- ciós istentiszteleteket a püspök úr; utóbbi két helyen a ref. templomban. Az evangélizáció nehéz, de áldott ugartörés volt a szatmár—beregi szór- ványevangélikusság között. Mert tetszett az Istennek, hogy a keleti végeken is támasszon ébredést az Ö Szentlelke által. Hála Néki, hogy a reménységből itt is valósággá teszi az ébredést, a magyar ev. egyház keleti határán. Legyen áldott az Isten Aki már az elmúlt téli árvizzel is előkészítette ezt az evangéizációt, és sok-sok akadályt, az ördögnek minden mesterkedését lerontva, sokak kishitűségét vagy ellenkezését megszégyenítve, kegyelmesen megcselekedte és gazdagon meg is áldotta ezt az evangólizációt. FELSÖPETÉNYBEN Győri János tartotta az első evangéli- zációt okt. 25—31-ig. A lelkiekben igen sivár gyülekezetben áldott gyümölcsei látszottak az evangélizációnak. Az evangélizáció idején tartott négy falusi lakodalom se nagyon zavarta meg a templomi gyülekezést. Az eske- tések és az evangélizáló lelkész részvétele a lakodalmakon még kiterjesztették az ébresztő és megtérésre hívó ige hirdetésének az alkalmait. KISPESTEN november 5—7. napjain volt Balikó Zoltán utólátogatása. Isten kegyelméből a tavalyi ébredés még tovább mélyült. Három este zsúfolásig megtelt a templom. A létszám 400 fölé is emelkedett. A csoportösszetjövetelek is látogatottak voltak. Biztató a férfiak megindulása is. Minden vasárnap este a reformátusokkal közösen evangé- lizációt tartanak. RÉPCESZEMERÉN, a 120 lelkes filiában november 8—14-ig volt az első evangélizáció, Tekus Ottó és Malaga Elza nővér szolgálatával. Az evangéitfáción résztvevők száma 80-tól 100-ig emelkedett. Ebben a gyülekezetben voltak a környékről bejárók is. A kis gyülekezetnek valósággal ünnepi hete volt ez. Minden alkalma (reggeli áhítatok, férfi, női és gyermek-csoportösszejövetelek és imaórák) aránylag igen látogatott volt. 52-en vettek úrvacsorát. „Isten bőségesen vetette a magot és mi meg vagyunk győződve, hogy aki elkezdte bennünk a jó dolgot, el is végzi a Krisztus napjáig. Köszönjük és kérjük az imádságot továbbra is‘‘, — fejeződik be az örömteljes beszámoló. SZENDÉN november 9—14. napjain Balikó Zoltán tartott evangólizációt. Igen kemény talajon ugartörés volt az ébresztő szolgálat. Naponta 100—120-an vettek részt az evangélizáción a 370 lelkes gyületkezetből. Az utóösszejövetelek és a magángyónási alkalmak eredményt is engedtek meglátni a Lélek munkájából.« GÖDÖLLŐN Csepregi Béla szolgált november 9— 14. napjain. A hirtelen adódó evangé- lizációs terminus miatt nem volt hosz- szabb idő előkészítésre. A 280 lelkes kis gyülekezetből 70—80 között voltak az állandó résztvevők. A szolgálat nem maradt áldás nélkül. Különösen * a leányok között látszik megmozdulás. A most megindultak szolgálatba állításával a gyülekezet tavasszal szeret- no egy jól előkészített evangólizációt tartani nagyobb hálókivetéssel. élő víz 7
