Élő Víz, 1948
1948-november / 24. szám
Ma még nem késő ,,M a j d“ holnap megtérek. Csák még ma hadd éljem egy kicsit világomat. Hiszen úgyis olyan rövid ez aa élet. Hadd ismerjem meg, hadd élvezzem egy kissé. Aztán „majd" megtérek s jóváteszek mindent. — És a „majd“-ból — lesz a szörnyű, jóvátehetetlen „késő“. Ügy jársz Testvérem, mint az a fiatal leány, aki egyik evangélizáción elhatározta, hogy megtér, csak még két hóti^, amíg a farsang tart, élvezi tovább az éle^pt. Farsang utolján, mikor éjjel hazajött, a táskájából egy papírszeletkét vett ki s azzal feküdt lei Reggel halva találták Kezében egy cédulát szorongatott, melyre ez volt ráírva: „Holnap megtérek**. Elkésett! To is így jársz Testvérem, ha késlekedel a megtéréssel. A megtérés számára nincs holnap. „Ma, ha az Ö szavát halljátok, meg no keményítsétek a ti szíveiteket!“ (Zsid. 3:7, 8) # Vedd elő Ámós próféta könyvét és olvasd a 8. fejezetet: „Ily dolgot láttatott velem az Űr Isten: íme egy kosár érett gyümölcs. És mondá: Mit látsz Ámos? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Űr nékem: Eljött vége az én népemnek, az lzráelnek; nem bocsátók meg néki többé!“ (Ámos 8:1—2) Szörnyű látomás. Egyszer Isten megelégeli az embernek a sátánnal, a bűnnel, az anyagiassággal, érzékiséggel való parázná- ságát, a kétfelé való sántikálást. — Krisztus Urunk megelégeli a szívek ajtaján hiábavaló zörgetést és útban lesz a szprnyű ítéletidő. Megért ez a parázna, anyagias, önző, érzéki, szeretetlen és gyűlölködő emberiség az el- vettetésre. * Untuk az Igék Kerültük á templomok Teher volt az imádság. Mindenre ráértünk 'csak az egy szükséges dologra: Isten dicsőségének a szolgálatára nem. A sátán nyújtotta bűnös élvezetekben jól éreztük magunkat, Krisztus zörgetését, drága életének bűneinkért való feláldozását semmibe nem vettük. Még nagyobb magtárakat akartunk építeni, mint a bibliai gazdag. Azért szólott, az Űr: „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled, amiket pedig elkészítettél, kiéi lesznek?“ (Luk. 12:20.) Elég volt a kapzsiságból, a paráznaságból. az engedetlenségből! Megúntam ezt a népet, bűnben való tobzódását és kétfelé való sántikálását, — szól az Űr. ^„Eljött a vége*1 Igen, közéig a nap, amelyen „jajjá változnak“ a kétszínű, vagy a hamis isteneknek szóló „templomi énekek, így szól az Űr és temérdek lesz a hulla“ (Ámos 8:3). Azt hiszed Testvérem, mehet ez így tovább? Azt hiszitek. hogy az Isten megcsúfoltatik! Jól jegyezzétek meg: Ki mit vet, azt aratja is. És mi már kezdjük látni bűneink, önzésünk, anyagiasságunk, paráznaságunk, szeret ellenségünk és gyűlölködésünk vetésének szörnyű érlelését. Azt hiszed. Krisztus, mint egy koldus, örökké fog ácsorogni bezárt, sátánnal cimboráié, bűnöző szíved ajtaja előtt? Isten türelmének is van határa! Nem éred? Nem hallod? Nem látod, hogy „eljött a vége“? Isten az anyagiakat azért adta, hogy fenntartsd velük testedet, lelkednek templomát; a többivel pedig Tsten dicsősége és testvéreid javára sáfárkodjál S te? Csak masradat tápláltad, öltöztetted, és testvéreid nyomorúságát nem vetted észre. Az Űr arra teremtett. Téged, hogy az ö dicsőségére tisztes, boldog házaséletet élj. S ^e? A sátánra hallgatva — a tiszta családi élet örömét és boldogságát parázua- sággal, házasságtöréssel, vagy a még meg sem született gyermekeid megölésével szennyezted b^. * „Eljött a végé“, „nem bocsátók meg néki többé“, szól a türelmét vesztett Űr. Meddig megy ez így Testvérem? Gondolod, az Űr türelmes az olyan hitvány emberrel szemben, mint amilyen te vagy, amilyen én vagyok, amilyenek mi vagyunk? Nem érzed Isten ítélő kezének szörnyű súlyát közeledni?! Ébredj fel még ma bűneid halálából, hogy felragyogjon tenéked a Krisztus, aki egyedül képes elfordítani rólad a borzasztó ítéletet, mely örökkévalóságon át szörnyű kim és elvettetés lesz. Bezárul a kegyelem ajtaja. Krisztus zörgetése bűnös szíveden örökre elhal. Szeretnéd majd hallani szavát. Igéjét. S nem fogod meghallani. Szomjúság fog el utána. De akkor késő lesz már. Halld, mit mond a türelmét vesztett, megbántott Űrr „Imé napok jönqk, azt mondja az Űristen, és éhséget bocsátók e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Űr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől-tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Űrnak beszédét, de nem találják meg“ (Ámos 8:11—12). * Eddig megvetetted, semmibe nem vetted az Űr beszédét, intését, hívogatását, tanácsát. Közéig az idő, szeretnéd hallani, de olyan messze esett a sátán csábítására hallgató, bűnös szíved az Űrtől, hogy hiába fogsz futkosni a föld egyik végétől a másikig: bezárulnak a kegyelem forrásai előtted s T& bűnben elmerülve, sátán által megkötözve, tehetetlen, örök, égető reménytelenséggel vágyva vágyódói az Űr egyetlen szava után. Ezen egyetlen szócska után: „Megbocsátok“. S nem fog ez az egyetlen szócska elhangzani, nem fog eljutni tikkadt, éhező, szomjúhozó lelkedhez. — Ez az egyetlen, megmentő szó! Szörnyű bűnhödés lesz az. melynek soha nem lesz vége! ' És ez az idő szíved ajtaja előtt áll! A kegyelem ajtaja minden percben bezárulhat. Számodra, számomra megszűnik Isten. Krisztus minden kegyelmi üzenete. Istentelenek közé számláltatok kizárt leszel Krisztus megválasztottál közül. Nem volt érték Rád nézve a keresztyéni életközösség. Pogány életet éltél. Ott érezted magadat jól. Ott is maradsz a pogányok közt örökre. Óh nemcsak és főképpen nem itt a földön, hanem ott túl a másvilágon, örökkön örökké! Oda túlra azt viszed, amivel lelked itt megtelt. Ha Krisztusé voltál, Neki szolgáltál, viszed az örömöt, szeretetet, az életet; — ha sátáné voltál, viszed önző szeretetlenségedet, becstelenségedet, maró gyűlöletet, bűnös lelked vádoló, égető tüzét. Pénz, vagyon, bor, testiség, földi alkotásaid, hiúságod és sikereid ott értéküket vesztik. Minden vagyon, amit innen viszel: egy koporsó, — amiért nem kell sorbanállnod, s minden birtokod: két méter hosszú, egy méter széles s másfél méter mély sírgödör. S még az sem megy veled át. És ezért a nagy tülekedés. Ezért ölted magad s másokat. Hová lesz még az emléked is száz, kétszáz, ezer év múlva? Hová lett nagyapád, ükapád, szépapád emléke? Füst és pára! Már Te sem emlékszel rájuk! Döbbenj meg Testvérem! Az Űr kegyelmi idejének vége szakad! ítélete mindenütt: itt is, ott túl is elér. Nem bújhatsz el előle. ÉLÓ VlZ 5
