Élő Víz, 1948

1948-október / 21. szám

Vieluto asz, A te szádon is kibuggyant már bizonyár' nem egyszer ez a fájdalmas sóhaj. Valószínűleg többször is érezted már, hogy fáradt vagy, nem­csak testileg, hanem méginkább lelkileg. Tele vagy panasszal és siránkozással. S bár sok he­lyen kerested a hibát: emberekben, tárgyakban, körülményekben, mégsem találtad meg. — Higgyed el, a bűnöd miatt nehéz az életed. — Várj! Ne tedd félre még ezt a lapot. — Hogy nem látod a bűneidet, nem jelenti, hogy nem is léteznek. Barátaid és ellenségeid, még házas­társad és testvéreid, szüleid és gyermekeid is igen élesen látják. Csak éppen te vonnád két­ségbe azokat? Annál inkább látod viszont a jóságodat és nagyszerűségedet. Mindenáron bizonyítgatni akarod, hogy pompás ember vagy, fitogtatva kiválóságodat és leplezve vétkeidet. Minden erő­det erre a színészkedésre fordítod annyira, hogy belefáradsz a hazudozásba, amivel csalod a vilá­got, önmagadat és csalni akarod az Urat is. De csak te hiszed el, hogy tökéletes vagy. A világ kevésbbé. Jézust pedig semmiképpen sem csalhatod meg. Ő jobban ismer, mint te ön­magadat. Látja fáradtságodat és megszánva se­gíteni akar rajtad. Nem biztosít kényelmes élet­ről, ellenkezőleg, még súlyosabb terhet, igát rak a váltadra. Igája önmegtartóztatást, lemondást, szolgálatot, üldöztetést jelent. A kívülálló össze­borzad az ilyen életnek még a láttára is. De aki belehajtotta fejét ebbe az igába, boldog öröm­mel tapasztalja meg annak gyönyörűségét. Az iga másik nyílásában ugyanis Jézus áll. És sem­mi sem köt össze Vele olyan szorosan, mint az iga. Azt is megtapasztalod, hogy nem is te hú­zod ezt az elviselhetetlen terhet, hanem Ö. Sőt azzal együtt még téged is von. Egyedül nem te­hetnél egyetlen lépést sem saját terheddel, így azonban könnyű a járás a visszarettentőnek látszó élet ellenére is, mert az Űr vonszol. Valamikor azt tanultuk az iskolában, hogy minden testnek akkora a súlya, amilyen erővel vonzza a föld. — Jézus terhe, az Ő keresztje, el­viselhetetlenül nehéznek látszik, pedig végtele­nül könnyű. Ugyanis e világ nem vonzza a ke­resztet, hanem taszítja azt. Aki ezt a terhet vállalja, kívül esik e világ vonzó korén, nem ra­gaszkodik görcsösen ehhez a világhoz, hanem emeli őt a teher és felfelé vonzódik. Kizárólag csak ilyennek nem nehéz az élet. Nehéz az élet számodra? Fáradt vagy? Meg­untad, meggyűlölted a hazug színészkedést? A hit és cselekedetek viszonyának rövid summája Hitvallási irataink nyomán összeállította: Harmati Béla. 1. Jócselekedetek az élő, igaz hitet minden bizonnyal követik. Ahol cselekedet nincs, ott igaz hit sincs. 2. Minden ember, különösen pedig a Szentlélek ál­tal újonnanszülettek kötelesek jócselekedeteket véghez­vinni. Bűnt követ el, aki elhagyja. 3. Hamis tanítás az, hogy a jócselekedetek ártalma­sak az üdvösségre. 4. Tudnunk kell azonban, hogy az Isten előtti meg- igazulás dolgából a jócselekedetek egészen kizáratnak: „Kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem tő­letek van, Isten ajándéka ez.“ (Efézns 2: 8.) 5. Jócselekedeteinkért Isten nem tartozik nekünk örök élettel. „Ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltalak, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk csele­kedni, azt cselekedtük.“ (Lukács 17: 10.) 6. A jócselekedetek nem előtte járnak a megigazu- lásnak, hanem követik azt. 7. A jócselekedet kevés ahhoz, hogy kiérdemelje az Isten kegyelmét, megigazulást és bűnbocsánatot. Általa bűnt, örök halált, ördögöt legyőzni, Isten haragját ki­engesztelni nem lehet. 8. A puszta jócselekedetben a lelkiismeret nem ta­lál nyugalmat. Veszedelmes fövény alap az ilyen biza­kodás. „Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől.“ (Zsidók­hoz írt levél 9: 14.) 9. Jócselekedeteink legtöbbször tökéletlenek, tisztá­talanok. Mindig kegyelemre és bűnbocsánatra van mel- lettök szükség. 10. Miért lehetetlen a cselekedetekből való megiga- zulás? a) Mert akkor Krisztus halála fölöslegessé, b) a bünbocsánat bizonytalanná, c) az újonnanszületés fö­löslegessé válna, d) Nem lenne szükséges a kegyelem. 11. Aki a cselekedetekből való megigazulást hirdeti, Krisztus dicsőségét rabolja el. Kizárja magát a kérész* tyénségből. 12. A cselekedetek tana önimádatra, önistenítésre, végül kétségbeesésbe vezet. 13. Mire valók hát a jócselekedetek? Hitünk meg­mutatására és az Isten iránti hálaadás gyakorlására. 14. Az evangélium népe is fontosnak tartja a jócse­lekedeteket, de annak más az indító oka, mint ami volt a zsidó és római katolikus vallásosságban, Isten újon- nanszülete.tt gyermeke a jót szabad lélekből, tehát nem a büntetéstől való félelemből teszi, mint szolga, hanem az igazság szeretetéből, mint gyermek. (Róma 8: 1—16.) 15. A hit jócselekedetek nélkül is üdvözíteni képes (lator példája), de megáll az ige: „Aki tudna jót cse­lekedni és nem cselekszik, bűne az annak“. (Jakab 4: 17.) Azért: „Míg időnk van, cselekedjünk jót mindenek­kel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (Gál. 6: 10.) ! 16. A legnagyobb és legistennektetszőbb jócseleke­det a Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hit. „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?“ — kérdik az Üdvözítőt hallgatói, mire Ö így válaszol: „Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött!“ (János 6: 28—29.) 4 ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents