Élő Víz, 1948
1948-február / 3. szám
FARSANG Farsangi bálok és mulatságok zaja veri fel a téli éjtszakák csendjét, és a nekividámult fiatalság szabados örömmel veti magát bele a dá- ridózásba. Feltűnő jelenség az álarcos bálok nagy megszaporodása, ami a teljes felelőtlenséget és az önmagunkból való kivetkőződés lehetőségét biztosítja a vigadozóknak. A régi farsangoknak megállást parancsolt a hamvazó szerda külsőséges és pillanatokig élő bűnbánata. Ma gátlás nélkül hömpölyög tovább a mulatozás, és egyre inkább a testi élet fogságába szorítja bele a legalább a vallásos formaságok és rövid ellágyulásók után mégis csak vágyódó tömegeket is. A testi élet nyomorúságából a testi élet örömeibe akar menekülni az ember, és nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy ezek az örömök kötözik oda a legerősebben nyomorúságához. Ezek leplezik el állapotának elvi- selhetetlenségét, ezek kötik gúzsba szabadulási törekvéseit, ezek az altatószerek a bűn álmában való további megmaradáshoz, ezek kapatják egyre inkább erőhöz a szabad és felelőtlen kiélésre törekvő ösztöneit, és ezek zárják el előle — az igazi örömöket. Mert az igazi öröm: a Lélek gyümölcse (Gál. 5, 22.). Először akkor terem meg a szívben, amikor meghallja az ember Zákeus módjára Jézus felszólítását: „nékem a te házadnál kell maradnom“ (Luk. 5, 5—6.). Ilyenkor az angyalok öröméneke hangzik fel számára. Másodszor altkor ízleli meg az igazi örömet az ember, amikor meghallja a kegyelmet jelentő örömhírt, bűnei megoldását és a Jézus vérében elrejtett új élet lehetőségét. Iyenkor a teljes szabadság kifejezhetetlen öröme tölti be a szívét. Harmadszor akkor lesz az emberé a teljes öröm, amikor bizonyosság lesz számára, hogy őt senki ki nem ragadhatja Krisztus kezéből, hogy neki is szól az egyik latornak szóló csodálatos ígéret:’„velem leszel a paradicsomban“ (Luk. 23, 43). Ilyenkor az üdvbizonyosság égi öröme ragyog fel lelkében és élete minden mozzanatában. Végül a múlhatatlan öröm akkor száll be az " ember szívébe állandó lakóként, amikor erőt kap, mert a Szent Lélek eljön rája, és Krisztus tanúja, Krisztus mártírja lehet mindenütt (Csel. 1, 8) egész szolgáló életén keresztül. A farsangi bohócsapka helyére így kerül- het Krisztus áldottainak koronája. „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet és éjjelente a te hűséges voltodat. Tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert me gv id ámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! A balgatag ember nem tudja, a bolond vedig nem érti meg ezt; Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisságcselekedők, mindörökké elvesszenek ők; Te pedig Uram, magasságos vagy örökké/** Zsoltár 92: 2—9. • ÉLŐ víz í
