Élő Víz, 1948

1948-szeptember / 20. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁClO LAPJA

„Benne vagyunk az ébredésben!”

Az evangélizáció három munkása vonatban találkozott három irányból jövet ugyanazon konferenciára igyekezve. Három helyről hozták az áldásokat és csendesen beszélgettek a Lélek csodáiról. Az evangélizációs szolgálat kegyelemből legáldottabb munkása mondotta ezt a mondatot: „Benne vagyunk az ébredésben!“

E kijelentés után igen elcsendesedtünk. A csendben csak a Lélek járt szívtől-szívig és vezette látásunkat az áldások egyik hegyétől a másikig...

Az ébredés Isten ajándéka. Ez azt jelenti, hogy emberi erőlködés sehol meg nem gyújthatja tüzét. Hiába hordjuk össze az emberi bűn minden könnyen égő „pozdorjáját“, nem kap bele a láng! Emberi erővel és bölcse- séggel prédikált törvény nem töri össze a szíveket. A szívek megkeményednek, érzéketlenekké válnak, vagy túlérzékenységükben megfutamodnak, de meg nem változnak. A törvény Krisztusra vezérlő mesterré csak akkor lesz, ha a Lélek kezd munkába. Ekkor következik be a csoda. Bármilyen kemény legyen is az »ge törvénykorbácsa, senki meg nem sértődik, el nem szalad, sőt újra és újra odajön az ige sziklazúzó pörölye alá. Érzi, hogy az ige neki szól és még sem érzi kiprédikáltnak magát. Megragadta a Lélek és nem lehetne még elkergetni sem addig, amíg minden el nem végeztetik benne és tovább mehet az útján örömmel...

Az ébredés Isten munkája. Tüzét ember meg nem gyújthatja, hanem csak Isten, mint a Kármelen egykor Illés áldozatát. — Ugyanakkor azonban ember el sem olthatja azt, amit Isten meggyujtott. Hányunknák kellett ezen a nyáron is meglátnunk, hogy az ébredés betör a mi gyülekezetünkbe még akkor is, ha mi nem akarjuk, vagy nem munkálkodtunk

és nem imádkoztunk érte. Ezt nagyon alázatosan meg kell látnunk és hálaadással fogadnunk! Hiszen olyan aratást látunk, amit nem mi vetettünk és olyan vetést, ahol a nagy Magvető szórja a magot, az Isten fiait. (Mt. 13, 38.)

Az ébredés Isten megemlékezése az egyházunkról. Itt oldódnak meg az egyház régi fájó kérdései, amelyeket semmiféle reform, emberi próbálkozás eddig sem tudott megoldani és ezután sem fog. Évtizedek óta legnagyobb fájdalmunk volt mindig szórványhíveink el- kallódása! Mit jelent azonban az ébredés a szórványban? Hadd álljon itten egy kis szórvány mindössze négy családból álló közösségének konferenciai beszámolójából néhány adat: tíz- egynéhányan vagyunk mindössze. Lelkészt évente alig látunk egyszer, akkor is csak temetés alkalmával. De minden vasárnap van istentiszteletünk, végezzük mi maunk. Van bibliaóránk, a négy szórványgyereknek tartunk vasárnapi iskolát és megerősödni konferenciákra járunk. Egy másik beszámolóból: mi harmincötén vagyunk! Nálunk is van vasárnapi iskola a gyermekeknek, ifjúsági bibliaóra, egy évben négyszer jöhet hozzánk lelkész, de hetente többször is van igeszolgálat. Kik végzik a munkát? Az első helyen egy fiatal családanya, a másikon egy népfőiskolás legény és leány. Az utóbbi kis gyülekezetből tizenketten jöttek el egy közösségi konferenciára! íme mi nem tudtuk a szórványevangélikusok gondozását megoldani, de az ébredés útján megoldja maga Isten!

Az ébredés Isten pásztorolása. Ez oldja meg a nagy, ellomhult gyülekezetek si- vár életét is. Krisztus szerelmétől szorongatott éber lelkek járják nagy városok utcáit, látogatnak és szives szavakkal hívogatnak a kegyelem székéhez másokat is. Mosóteknőhöz nem