Élő Víz, 1948
1948-szeptember / 20. szám
szokott asszonyok állnak mosóteknő mellé segíteni, hogy a mosónő testvérük eljöhessen templomba evangélizációra. Ezek a jelek ezerszámra kerülhetnének felsorolásra, amelyek még a kívülvalókat is kell, hogy megdöbbentsék. Akik azonban belül vannak és naponta engedik magukat sodorni az ébredés árjával, alázatosan és csendesen kell, hogy meg vallják: benne vagyunk az ébredésben! Tagadhatatlanul! Amikor ezt alázatosan, de bátran megváltjuk, külön is hálát adunk Istennek, hogy az ébredés tüzét az egyház oltárain gyújtogatja. Az ébredés az egyház medre nélkül csakhamar szektává zsugorodna, viszont az egyház ébredés nélkül halottá válik. Az egyház élettörvénye a folytonos belső megújulás, amikor füle nem válik süketté az ébresztő ige meghallására és megtanulja, hogy Luk. 17: 11—19. Mindig nehéz a hit útja. Az elindulás még könnyebbnek tetszik, különösen ha olyan kedvezőek a körülményei, mint a tíz bélpoklos számára. A hírből ismert híres orvosban nem kell csalódniok. Szóbaáll velük és félreérthetetlenül adja a parancsot: „Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak“. Az ő parancsára biztonsággal indulnak. Csak az úton, amikor Jézus szeme már nem< sugárzott feléjük biztatást, hanem emberek iszonyattal való elfordulása mutatta, hogy még betegek, akkor kezdett nehézzé válni az út. Pok- losan úgy mentek, mintha már tiszták lennének. Minden ellenkező jel ellenére hitték, hogy beteljesedik Jézus szava. Van értelme az áldozati galambnak. Nem vallanak szégyent a pap előtt, nem hiábavaló az út: megtisztulva érnek a célba. Kétségek és félelem, talán emberek gúnyolódása közepette járták meg útjukat. „És lön, hogy míg odamenénék, megtisztulának Véget is érhetne itt a történet. Nyomorultak Jézushoz fordultak és Jézus szavára hittel elindulva gyógyulást találtak. Örvendezve hazamentek. Mennyire meg lennél elégedve, hogyha legalább ennyire megjárnád az utat: Jézus szavára vakon elindulnál s utadon boldog örömmel tapasztalnád a gyógyulást. Ezt az utóbbi hetekben egyre-másra meghallhattuk. A konferenciákról hazatértek ajkán szólalt meg az ujjongás, a bizonyságtétel, hogy nagy tapasztalat áll mögöttük. Hiszen sokak számára valósággal a hitnek a próbája volt, ahogyan egy-egy konferenciára eljutottak. Az idén sem volt könnyebb, sőt biztosan nehezebb egy-egy konferenciára elmenni. Mégis égyetlen-egy évben sem volt ennyi konferencia, egyetlen egy évben sem volt ennyi résztvevő és — ha emberi szemmel fél lehet ezt mérni — egyetlenegy évben sem találtak ennyien békességet konferenciákon. Testvérém, ha te is elmondhatod ezt ma2 minden kornak és minden léleknek a kegyelmet külön kell megragadnia. A verőfényes nyár a konferenciákon égető kegyelmi napsugarakban ontotta felülről az áldást, a most kezdődő ezüstös fényű ősz pedig érleli a gyülekezetekben a Lélek gyümölcseit. Az ébredés tüzei égnék, benne vagyunk! Testvér, ott állasz-e ez előtt a tűz előtt ámuló csodálkozással, mint Mózes az égő csipkebokor előtt, vagy még mindig közömbös lélekkel szemléled csupán, mint akinek semmi köze az egészhez? A tűz vagy megtisztít, mint az aranyat, vagy megemészt, mint a pozdorját. Aki nem engedi, hogy itt és már most megtisztítsa, azt meg fogja emészteni egykor. Engedd, hogy téged is megtisztítson és akkor rácsudálkozó szemékkel te is látni fogod: benne vagyunk az ébredésben! Neki legyep dicséret és dicsőség érte! gadról, akkor biztosan úgy érzed, hogy olyan ajándékot kaptál, aminél többet, nagyobbat, nem kaphatsz Uradtól. A történet azonban itt nem ér véget. Jézus azt kérdezi: „...a kilence pedig hol van?“ Ezzel a kérdésével téged is megkérdez: Hol vagy ? Nem érted a kérdést. Mit akar még Jézus, hát nem ez volt a célja, hogy találkozzál Vele és meggyógyítsa a lelkedet? Hát nem elégíti ki Jézust, hogy vakon hittél neki, már a Vele való találkozásért is talán sok kényelmetlenséget, kellemetlenséget elszenvedtél, áldozatot is hoztál, de ami a legfontosabb, nemcsak az első lépést tetted meg a hit útján, de végigjártad azt és hittél, amikor egyszerűen, közvetlenül, gyarló emberi ajkon keresztül bűneid bocsánata hirdettetett a Jézus Krisztus vérében. Jézust valóban nem elégíti ez ki, azért, mert néked nem elég ez. A poklosoknak testi gyógyulást jelentett utuk végigjárása. Ezt megkapta mind. A gyógyítás csodálatos körülményeinek szép emlékét is elvitte a kilenc. De a tizedik visszatért Jézushoz, és megkapta Tőle az üdvösségre vonatkozó ígéretet is: „.., a te hited téged megtartott“. Teneked elég a szép emlék, az egyszeri nagy találkozás Jézussal? Ügy gondolod, hogy meg tudod őrizni az egyszeri kegyelmet és magasra emelve óvni tudod e világ szennyétől, nyomorult tested bűneitől, rögliözkötött életed kudarcaitól? Gondolod, mivel gyógyíthatatlan bűn- betegségedből gyógyított meg Jézus, már többet beteg sem leszel, orvosra szükséged sem lesz? Gondolod, hogy nem fakul meg szívedben és szádon a nagy csoda pompás emléke és azt őrizni tudod majd erőül egy életen át? Nem! nem elég. Talán máris megkörnyékezett úgy a bűn, hogy már te is tudod ezt. De Jézus már előbb tudta. Ő már indulásodkor visz- szavárt. És azóta is vár rád. Kéri hálaadásodat, de várja segélyt kérő szavadat is. Várja, hogy mellette maradj, hogy szavát hallgasd, erejével élj, váltságát elfogadd. Testvérem, téged ne keressen Jézus kérdése: a kilence hol van. Jó volt vele találkozni? Hidd el, jobb vele maradni. ÉLŐ víz
