Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 18. szám
imádkozott tegnap, nem látja jól a dolgot. Mert ő csak azt látja, hogy ég Sodorna,«de azt, hogy mégis vannak emberek, akiket imádsága megmentett, akiket az angyalok kiragadtak a városból, azt nem látja. Azt hiszi, nem volt érdemes imádkozni, pedig érdemes volt imádkozni, hiszen ezáltal menekült meg Lót családja. Azt a kérdést, hogy érdemes-e imádkozni, nemcsak nem érdemes feltenni, de nem is szabad feltenni. Vannak dolgok, amelyek függetlenek attól, hogy érdemes-e megtenni, vagy nem; kedves-e az nekem, vagy kellemetlen. Ezek azok, amelyek a kötelesség körébe tartoznak. A kötelességnél nem lehet mérlegelni, hogy kifizetődik-e, vagy sem. A kötelesség... kötelesség. Végezni kell, akár érdemes, akár nem. Az eredmény lemérése sem az én dolgom. Hová jutna ez a világ, ha az ember a kötelességek közül csak azokat végezné, ameyeket érdemesnek tart arra, hogy végezze. Ebbe a csoportba tartozik az imádság is. Az imádság nemcsak felkínált lehetőség, amely- lyel az egyik ember él, a másik nem, hanem kötelesség is. Igaz, az imádság drága kitüntetés, szent előjog is. Nagy dolog, hogy Isten megengedi, hogy eléje állhassunk; hogy világkormányzó, üdvözítő nagy terveibe beleszólhassunk. Igaz, hogy mindenki magát szegényíti meg, ha nem él vele, de ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy az imádság kötelesség is. Vannak olyan imádságok is, amelyekre esetleg mondhatom azt, hogy az én dolgom, imádkozom-e, vagy sem, de mikor nem rólam van szó, hanem másról, olyanokról, akikért való felelősséget helyezett reám Isten, akkor nincs jogom azt mondani az imádságra biztató Sztent Léleknek: „Avagy őriző je vagyok-e én az én atyám- fiánakf“ (I. Móz. 4: 9.) Ábrahám is nagyon jól látta, hogy nem teheti túl magát Sodorna kérdésén azzal, hogy nem tartozik reá. Abban a gonosz városban mégis csak volt egy család, amelyhez őt vérségi kötelékek fűzték, neki tehát kötelessége volt, hogy a Lélek indításának engedelmeskedve a közbenjáró imádság szolgálatát végezze. Imádságos életünk meglanyhu- lása ellen kimondhatatlan nagy erőt tudna nyújtani az, ha nemcsak azt látnánk, hogy az imádság a hívő szív önkéntes megnyilatkozása, hanem azt is, hogy kötelesség, isteni parancs, melyet végezni kell. Azt a kérdést, hogy érdemes-e imádkozni, nemcsak nem érdemes és nem szabad, hanem tulajdonképpen nem is lehet feltenni. Vannak olyan dolgok e világon, amelyeken az ember nem tudja magát túltenni nemcsak azért, mert a kötelesség körébe tartoznak, hanem azért is, mert a szívünk kényszerít a Velük való foglalkozásra. Mennyi dolog van ezen a világon, mely nem íizetődik ki és mégis nem lehet, hogy ne tegye az ember, mert a szíve kényszeríti reá! Ha az édesanyák a gyermekeikről való gondoskodásukat attól tennék függővé, hogy érdemes-e, vagy sem, akkor a gyermekek milliói maradnának gondozatlanul, mert minden szülőnek van keserves tapasztalata arról, hogy nem „érdemes“ a gyermekekről gondoskodni. És mégsem tudja túltenni magát ezen a szülő, mert érzi, hogy bent a szíve mélyén van valami el- kötelezés, amely több, mint parancs, több, mint illendőség, amelynek nem lehet nem engedni. Ábrahámot is csak a vérségi kapcsolat fűzi Sodomához Lóton keresztül. Igaz, hogy Lót önző módon viselkedett vele szemben s ez lehűthette volna Ábrahám rokoni érzelmeit, de mégis, mikor Lóték veszedelemben forognak, Ábrahám elfelejt mindent, mert nem teheti, hogy szó nélkül engedje elpusztulni azokat, akik mégis csak hozzátartoznak. Ez a történet világos példa arra, hogy Isten rendszerint nem mutatja meg azonnal imádságaink eredményét, rendszerint más az eredmény is, mint amit imádságainkban kértünk, de azért mégis érdemes imádkozni. Milyen kár lett volna, ha Ábrahám eleve -arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem érdemes imádkozni, menjen minden a maga útján, úgy sem lehet már a veszedelmet feltartóztatni! így mégis négy ember megszabadul a sodomai ítéletből. Egy ugyan elpusztul ezek közül is a saját bűne következtében, de három mégis csak életben marad. Milyen kár lett volna ezt a közbenjáró imádságot el nem mondani! Igaz, hogy Sodorna megmentése nem sikerült, sokezer ember, rengeteg érték elpusztult, de igaz az is, hogy mégis — tűzből kikapott üszögként — három ember életben maradt, és ez Ábrahám imádságának az eredménye. Isten imádságot meghallgató és teljesítő Isten. Várja tőlünk az imádságot. Maga biztat arra, hogy hitünk dacoljon a tapasztalattal és ne restüljünk meg az imádságban, mert az imádságon nagy dolgok fordulnak meg. „Igen hasznosr az igaznak buzgóságos könyörgése“ (Jakab 5: 16.) Azért: Imádkozok, imára fel! 2^. Érdemes imádkozni! Imádságban meg ne restüljünk! Könyörögjünk a legközelebbi konferenciákért! Augusztus 24—29. Leánykonferencia Répcelakon. Augusztus 24—30. Evangélizáló diáktábor Tahiban. Augusztus 25—29. Asszonyok konferenciája Klotildlige- ten. , Augusztus 28—30. Gyülekezeti közösségek konferenciája Celldömölkön. Szeptember 1—5. Fiúkonferencia Répcelakon. Szeptember 2—5. Gyülekezeti közösségek konferenciája Nagy tárcsán. Szeptember 2—7. Leánykonferencia Gyenesdiáson. Szeptember 7—9. Férfikonferencia Répcelakon. Szeptember 10—12. Az iszákos-mentőmisszió konferenciája Foton. Szeptember 14—18. Leánykonferencia Fóton. Szeptember 22—24. Evangélizációkat előkészítő konferencia Fóton. Szeptember 28—30. Asszonykonferencia Fóton. 6 ÉLŐ VtZ
