Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 18. szám
Cevelexö bibliaiskola orsxágos konferenciája Fóton Soha nem éreztem még ennyire, milyen szegény az emberi szív és milyen nyomorult az emberi szókincs, mint most, amikor az Isten ajándékairól kellene beszámolnom. Valóban kibeszélhetetlenek az Isten ajándékai. Maga ez a szó „bibliaiskola“, annyi drága ajándékot rejteget magában. Akik benne vannak ebben a munkában, azok tudják, mennyi csodálatos áldás rejtőzik e szó mögött, mennyi öröm, mennyi felfrissülés, mennyi erősödés! Ez a fóti konferencia a bibliaiskolások egy kis töredékének volt a meleg, szeretetteljes testvéri la lálkozóju. 0 de nemcsak ez volt. Csak ezzel kezdődött. Már az első naptól kezdve, az egymást soha nem látott 45—50 körüli kis csapatot valami csodálatos, meleg testvéri szeretet kapcsolta össze. Ereznünk kellett, bárhonnan jöttünk, kicsiny faluból, vagy a nagyváros zajából, magányos bibliatanulmányozásból, vagy közösségből, egy a tanítómesterünk, az Úr és a közös tanító- mester felénk áradó szeretete, valamint a mi szívünknek a világosságban járás és az Űr megismerésében való minél teljesebb elmélyedés utáni vágya, valami csodálatos egységbe forrasztotta a szíveket. Es az Úrnak minden áldás-ígérete beteljesedett rajtunk. Olyan mélyen megtapasztaltuk, szívünkben nagy hálaadással és örömmel, hogy óda valóban küld áldást az Űr, ahol egyakarattal és egylélekkel vannak együtt az Őt keresők. Minden szívet felettébb megáldott, mint kért, vagy elgondolta, erről beszélt minden örömtől csillogó szem, bizonyságot-tevö száj és hálátadó szív. A legkülönbözőbb várakozással néztünk ez elé a konferencia elé. Voltak, akik értelmi kérdésekben szerettek volna világosságot kapni, mások a módszer kérdését szerették volna tisztázni, vagy vágytak egyszerűen a testvéri találkozóra. De sokakban volt meg a vágy a hitbeli erősödés, a szívük megtisztítása és az Úrral való kapcsolatuk elmélyítése után. ÉN VAGYOK A TE URAD ISTENED.. A bibliakörökben a tízparancsolat hangzott reggel- ről-reggelre. Mennyire ismert és mégis mennyi új meglátást adott. Milyen friss és mindig új tud lenni Isten Igéje, ha a szív hajlandó alázattal lehajolni. Hogyan meg tudta törni a saját igazságában járó, magát nagyra tartó, büszke emberi szívet az a felismerés, menynyire nincs benne semmi jó, mnnyire nem tud a legkisebben sem eleget tenni Isten parancsának. És milyen csodálatos nagy szeretet kell ahhoz, hogy Isten ezt a nyomorult emberi szivet a magáénak válassza, minden rútsága ellenére szereti és hajlandó tisztára mosni. Mélyen megalázó, de egyben a mennyek országáig felmagasztaló nagy szeretet és kegyelem! Olyan jó volt összetörni alatta. EREDJ KI A TE FÖLDEDBŐL... Istenünknek ez a kibeszélhetetlenül nagy szeretete csendült ki naponta Abrahám történetéből is. Olyan jó volt látni, hogy ebben az Istentől kiválasztott és elindított életben, — amelyik annyiszor botorkált mellékutakon, valahányszor az Űr helyett a körülményekre nézett, amelyik annyiszor távolodott el az oltártól és tette meg a visszafelé vivő nehéz utat és annyiszor volt türelmetlen az Isten órájával szemben, emberileg segíteni akarván az isteni ígéret beteljesítésében, — menynyire Isten hűségén fordult meg minden! Hogyan őrizte meg a csiiggedések, bizonytalanságok, bizalmatlanságok sötét óráiban, a történelmi események sodrában egyaránt és milyen hűséggel teljesítette be rajta minden ígéretét. Olyan jó tudni, hogy az én Isten felé indult, so/Ptaí bukdácsoló, mellékutakra tévedő, sokszor hitetlenkedő életemben is, Isten hűségén fordul meg minden! És erről a hűségről az van megírva: ha hitetlenkedünk is, ő hű marad, ö magát meg nem tagadhatja (II. Tim. 2:13). És ez a hűséges szeretet soha nem kérdezte, hogy érdemes-e téged vagy engem elhívnia, érted vagy értem odaáldoznia a fiátf Megmagyarázhatatlan, hűséges szeretet, amely előtt csak csodálattal borulhat le az emberi szív. ÍME ÚJJÁ LETT MINDEN.. A reggeli áhítatok, délelőtti és délutáni előadások nagy kérdéseiben mindenütt az világosodott ki előtünk, hogy az emberi élet minden területén egyetlen megoldás van: az Istennek a Jézus Krisztusban megjelent szeretete. Kibontakozást, megoldást, békességet csak Jézus keresztje ad. Az Isten szempontjából igen jónak teremtett világ értelmetlen és céltalan a hitetlen ember szemei előtt, de ha egy lélek megtalálja élete célját Krisztusban, akkor számára célirányos és „igen jó“ lesz minden. Mert az Istentől elszakadt, bűnben, az elveszettség állapotában lévő ember újra istenképűvé válik, ha a halált hordozó bűneire bocsánatot kap, a bűnbocsánat Igéin keresztül megelevenedést, új életet nyer, hiszen Jézus mindent elvégezett és adja vérének erejével, hit által a szabadulást. Ennek a csodálatos, örömteli igazságát tapasztalta meg csaknem minden szív a negyedik este, amikor Isten Szentlelke csodálatos munkájának voltunk tanúi. Ügy érzem, ennek az estének a konferencia napi pro- grammja mellett, külön áldott előkészítője volt a vasárnapi igehirdetés a bűnös nő Jézus iránti nagy szerete- téröl. Ügy belecsendült a szívekbe.-a kérdés: szereted-e úgy Jézust, mint ez az asszony, aki nem szűnik meg a Jézus lábait csókolgatni és könnyeivel öntözni? És miért szereti így? Mert megkapta tőle a legnagyobb ajándékot, bűnei bocsánatát! Szeretnéd szeretni Jézust, akit oly kevesen Szerettek, míg itt járt közöttünk és oly kevesen szeretnek ma is igazán?, nem lehet máskép, csak a bűnbocsánat áldásán keresztül. Csak az tud igazán szeretni, aki megkapta Jézustól bűnei bocsánatát, mert igazi szeretet csak a kereszt tövében fakadhat! Ó, hogyne vágyódott volna most még jobban a szivünk a bűnbocsánatra, hogy szerethessen. Hétfőn d. u. az útját is megláttuk a „Hogyan kaphatok bűnbocsánatot“ kis füzet útmutatása nyomán. Úgy elő voltak készítve a sztoek, úgy szorongott bennük a bűntől való szabadulás és a bűnbocsánat utáni nagy vágyakozás. Amikor este elhangzott a Jézus mindent elvégző munkájáról szóló bizonyságtétel és utána felcsendült az a csodálatos, a bűntől való szabadulás útjára késztető dán ének: „Óh hogyha tudnád, bűnnek örök foglya, Mily átkos szolgaság bilincse köt, őhozzá mennél, mit sem tanakodva, Hozzá, ki megnyithatja börtönöd... Óh egyszer kellene csak elmélyednek a bűnbánatban, amíg tart a ma, S megkönnyebülnél, visszatérne kedved, A szívedbe békesség hullana ...“ Ha még ma, még e pillanatban kezdenéd! ó, annyira szíven talált minden szava ennek az éneknek. És a szívek egymásután megragadták a pillanatot és lemondva a szégyen takar gat ásár ól, nyílt bűnvallásban kérték a felol- doztíst, bűneik bocsánatát. És Jézus valóban kitárta hű szívét és teletölt ötté a szíveket szeretettel, örömmel, békességgel. Ha eddig szeretet volt közöttünk, most valósággal szétáradt túláradó Őrömmel bennünk és körülöttünk. Másnap a szabadulás örömével teli szívekre olyan áldásul hullott a szabadításról és a szövetségről szóló előadások bizonyságtétele: Jézus vérének szabadító ereje, megtörte életemen a bűn hatalmát és a Jézus Krisztus vérében kapott új szövetség arról beszél: elvégeztem helyetted, amit te sohasem tudtál volna: a bűneidtől való szabadítást és az Istennel, az Atyával való benső közösséged helyreállítását. EGYÜTT ISTEN ELŐTT. Az utolsó estét igen áldottá tette finn testvérein% bizonyságtétele. Mint valami krisztálytiszta hegyipatak üdítő vize, úgy hatott reánk friss, tiszta, Jézus iránti szeretettől sugárzó igehirdetésük. — Előbb svéd és osztrák, majd finn testvéreinkkel való együttörvendezé- sünk, halvány előize volt annak a boldog nagy egységnek, amikor majd ott fenn, a minden nyelvből, ágazatból kiválasztott Isten-népe együttzengi a Bárány dícséretét. A záróseurat befejeztével nem akart végeszakadélő víz 7
