Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 18. szám
KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG Érdemes volt-e imádkozni? (I. Mózes 18: 16—33.) Ez a történet tulajdonképpen egy izgalmas történet. Ha ma írná le valaki, milyen izgalmas riportot, vagy lélektani regényt kanyarítana belőle! Isten igéje azonban nem hajszol szenzációkat. Egyszerűen mondja el a dolgokat. Számára a tény a fontos és nem a stílus. Egyszerű mondataiban is benne dobog azonban az izgalom. Mikor Ábrahám odaáll Isten elé, mindig valami szent remegés hangzik kezdő mondatában. Szorongó érzéssel gondol arra, hogy sza- bad-o neki beleszólni Isten akaratába. Mikor azt látja, hogy Isten nem veszi felségsértő tolakodásnak, ha szól, hanem hajlandó beleszólást engedni világkormányzó terveibe, izgalommal számolja az igazakat: Hátha nem lesz 50 és akkor elpusztul a város, mert én ostobán 50-et kértem és nem 45-öt. Milyen izgalommal hordozhatta Ábrahám a felelősséget a mértékért, ami ha megvan, Sodorna megmarad, ha nincs meg, elpusztul! A történet így fejeződik be: „És elméne az Űr, minekutána elvégezte Abrahámmal való beszélgetését; Abrahám pedig megtére az ő helyéreMintha feloldódnék e szavakban a nagy feszültség. Az Ür elmegy a maga útjára és Ábrahám is, mint aki megtette minden kötelezettségét, amelyre indította a Lélek, elmegy a maga helyére. Isten végzi az ítélet előtti vizsgálat munkáját, Ábrahám pedig talán a családi körébe, vagy a nyájához megy. Az izgalom azonban mégsem fejeződik itt be. Ábrahám nem tud szabadulni továbbra sem attól, ami történt. Ezt mutatja a 19. fejezet. A 27—28. versben ezt olvassuk: „Abrahám pedig reggel arra a helyre induló, ahol az Űr színe előtt állott vala És tekintő Sodorna és Gomora felé és az egész környék földje felé; és látá és imé felszálló a földnek füstje, mint a kemence füstje .“ Tehát a 18. és 19. fejezet között történik valami Ábrahámmal. Egy éjtszaka telt el a két fejezet között.. Nem tudjuk, hogy miképpen aludt el Ábrahám azon az éjtszakán, de hogy a gondolatai ott jártak Sodomában, azt mutatja az, hogy reggel korán kimegy arra a helyre, ahol beszélt Istennel és kutatja a látóhatárt, mi történt az éjjel a várossal. Vájjon kettétörte-e pálcáját Isten a bűnös város fölött, vagy megkegyelmezett? Ha Isten haragjának pírja nem jelenik meg Sodorna fölött, akkor érdemes volt megharcolni a tegnapi harcot, de ha a távolban megjelenik Isten haragjának a pírja, akkor az azt jelenti, hogy minden hiábavaló volt, nem találtak ott tíz igaz embert az angyalok. Ahogyan Sodorna felé néz, egyszercsak váratlanul megjelenik egy füstoszlop Sodorna fölött. Egyre sűrűbbé válik. Lomhán terjeszkedik el a látóhatáron. „Felszálló a földnek füstje, 7nint a kemence füstje élő víz Ábrahám eltakarja a tekintetét, Összeroskadva elindul hazafelé és közben, míg megtér az ő helyére roskadozó térddel, lelkében felmerül a gondolat: érdemes volt mindezt végigcsinálni? Isten imádkozó népének lelkében bizony sokszor felmerül ez a kérdés: érdemes-e imádkozni? A hit és a tapasztalat sokszor összeütközik egymással az imádkozó emberben. A hit azt mondja, hogy érdemes imádkozni, a tapasztalat azt mondja, hogy nincs az imádságnak semmi következménye, kár tehát az energiáért, amit az ember belefektet az imádságba, a harcért, amellyel szembeszáll Isten akaratával. Az egyetlen józan magatartás csak az lehet mondja a kísértésben lévő ember —< hogy az ember nem száll szembe Isten akaratával, hanem elfogadja azt úgy, amint Isten elvégezte. Ha el akarja pusztítani Sodomát, úgyis hiába alkuszom vele. Csak az történik, amit Isten akar. Nincs értelme a közbenjáró imádságnak. Nézzük ennek a történetnek áz üzenetét most ebből a szempontból. Azt a kérdést, hogy érdemes-e imádkozni, nem érdemes feltenni. Csak akkor volna érdemes feltenni, ha az embernek megvolna a lehetősége arra, hogy előre mérlegelje, eredménynyel fog-e járni akciója, vagy sem. Már pedig ez a jövő titka. Isten a jövendőt elrejtette előlünk és mi nemcsak azt nem tudjuk, hogy holnap mi lesz, de azt sem, hogy mi lesz a következő pillanatban. Téved tehát az az ember, aki azt gondolja, hogy ki lehet számítani azt, mit érdemes csinálni. Aki pedig csak azt hajlandó megtenni, amit előre kiszámíthatóan érdemes megtenni, az sohasem fog semmit sem csinálni. Ha a szántó-vető ősszel, vagy tavasszal a maga munkáját csak annyiban volna hajlandó elvégezni, amennyiben biztosra lehet venni a jó időjárást az egész év folyamán, akkor szántat- lanul és vetetlenül maradna minden föld, mert mindenki azt mondaná, hogy ilyen bizonytalanra nem érdemes vetni. Ha a családi életre csak akkor szánná magát rá valaki, ha ki tudná előre biztosan számítani, hogy házassága boldog házasság lesz-e, akkor soha egyetlen házasságkötés sem történnék, hiszen ez kiszámíthatatlan. Ezért mondom, hogy nem érdemes feltennünk ezt a kérdést: érdemes-e imádkozni? Erre sem én nem tudok felelni, mert ember vagyok, sem te, sem senki e világon. Nemcsak előre nézve, de hátrafelé nézve sem tudunk felelni erre a kérdésre. Sem erre a kérdésre: Érdemes lesz-e imádkozni?, sem erre: Érdemes volt-e imádkozni? Mikor Ábrahám kora reggel megáll azon a helyen, ahol előző napon az Ürral beszélt és szomorúan állapítja meg magában, hogy hiába 5
