Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 16. szám
KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG 4. A megmenekülés eszközei (I. Mózes 18:16—33.) A megmenekülés eszközei az imádkozó Ábrahám mellett az igazak. Kik ezek az igazak? Ne felejtsük el, hogy itt az ótestámentum- mal van dolgunk. Az „igaz“ szót tehát biblikusán kell értelmeznünk. Nem szabad tehát ez alatt bűntelen embert érteni. Ha Isten azzal küldto volna el angyalait Sodomába, hogy keressenek ott tíz bűntelen embert, akkor kár lett volna el is indulniok, mert ilyet találni nem lehet sem Sodomában, sem sehol ezen a világon. Mióta a Sátán rabságába ejtette az Édenkertben az embert, azóta az emberek között egy dologban nincs különbség és ez nem az, hogy mindenkinek meg kell halni, hanem az, hogy mindenki bűnös. Mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül (Róma 3:22—23). Igaz a biblia szerint az az ember, aki Isten ítélőszéko előtt igaznak jelentetik ki. Tehát nem igaznak találtatik, mert ilyen egyetlen egy sincs, csak igaznak jelentetik ki. Igaznak pedig az jelentetik ki, aki kegyelmet kapott. Aki nem kapott kegyelmet, annak csak bűnös a neve Isten előtt. Igaz ember tehát a bibliában az, aki kegyelmet kapott Istentől. Ez az ótestámen- tumban* még kevésbbé nyilvánvaló. Ott sokszor a törvény, vagy a kultusz külső követelményeinek megfelelő embert is igaznak nevezik. Ilyenről azonban Ábrahámnál még nem lehet szó, a prófétáknál már-nincs szó, az újtestámentomban pedig egész határozottan csendül fel, hogy a megigazítás tulajdonképpen megigazíttatás: kegyelemben részesedés. Igaz tehát az az ember, aki a maga méltatlanságának teljes tudatában hittel elfogadja Istentől a számára felajánlott kegyelmet. Ha egyszerűen akarjuk ezt kifejezni, akkor azt mondhatnánk, hogy az Igazak csoportja Istennek népe. Azok, akik komolyan akarnak Isten gyermekei lenni. Mindegy, hogy hogyan nevezik őket, igazaknak, hívőknek, vagy megtérteknek, — tény, hogy ebben a világban élnek, de Isten kegyelméért hálás életed élnek, elszakadva e világtól, áldásul a világ számára. Az igaz emberek Sodomában kisebbségben lévő emberek. Sodorna nagy város. Iparos és kereskedő város. Mégis amikor Ábrahám azon gondolkodik, hogy lakosai között hány ember lehet, akire- el lehet mondani, hogy Isten gyermeke, úgy látja, hogy a maximális számuk 50 lehet. Mikor azonban Isten hajlandó ebbe az alkuba belemenni, nyugtalan lesz. Talán azt gondolja, hogy Isten, aki bizonnyal jobban ismeri e várost, mint Ábrahám, tudja, hogy ott 50 igaz embert úgysem lehet találni. Ezért azután egyre lejjebb száll az igazak számával, míg végre megáll a tizes számnál. Világos ebből, hogy Sodomában Isten népe nagy kisebbségiben van. Istén népe mindig kisebbségben volt, van és lesz ezen a világon. Ezért biztatja Isten annyiszor az övéit: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot“ (Lukács 12:32). Ennek a kisebbségi sorsnak nagy kísértései vannak. Az Űr Jézus is azért figyelmezteti azp- kat, akik a keskeny úton járnak, hogy ne felejtsék el, hogy a keskeny ösvényen kevesen járnak, a széles úton pedig sokan (Máté 7^. 13—14). Milyen kísértéseket jelent ez a kisebbségi sors a keskeny úton járó ember számára? Mindenekelőtt azt, hogy újra meg újra felteszi neki a kérdést: a helyes úton jársz-e, vagy sem? Hátha azoknak van igazuk, akik olyan tömegben járnak a másik úton! E világ szemében ugyanis az iga.zság mellett a legfőbb érv mindig a tömeg, amely az igazság mögött áll. Isten igéjében az igazság független attól, hoy hány ember esküszik-rá és hány tagadja azt meg. Nem az emberek többségi szavazata dönti el az igazságot, hanem az igazság önmagában igazság. Isten igazságban marad akkor is, ha az egész világ fellázad ellene. Isten igéje ezt mindig világosan megmondja, de ezt elfogadni és ebbe belenyugodni nem könnyű. Éppen azért, mivel ez a kísértés jelentkezik a kisebbségi sorsban élő ember életében, azért jelentkezik nagy erővel a másik kísértés is: a tömeg sodró ereje. A tömegnek csodálatos vonzó ereje van. Ha jársz az utcán és meglátod, hogy- valahol csoportosulás támad, mi könnyebb számodra: szó nélkül továbbmenni, vagy odamenni a tömeghez és megtudni, mi van ott? Száz ember közül kilencvenkilenc odamegy megnézni, hogy mi történt. A századik legfeljebb sürgős dolga miatt megy tovább. Isten kisebbségben élő népének nagy kísértése ez. Vonzzza őket a világ. így érti meg az ember, hogy Sodomában miért nem lehet találni tíz igaz embert. Bizonyos, hogy Ábrahám jól számított akkor, amikor azt gondolta, hogy ha senki más. de Lót családja kiadhatja ezt a tizes számot. Mégsem adta ki. Vájjon miért? A feleletet I. Mózes 19:14-ben találjuk meg: „Kimévé azért Lót és szála az ő vőinek. kik az ő leányait elvették vala és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Űr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.“ Nyilvánvaló az egész helyzetből, hogy Lót nem tréfál. Ha tréfálna, akkor nem késő éjjel verné fel őket álmukból. Nagy dologról van szó. ha ily késő éjjel felzavarja őket. Lót riadt tekintete is, mellyel rájuk tekint, arr£l beszél: Szedjétek gyorsan össze magatokat, mert ezt a várost Isten el fogja pusztítani. Mégsem hajlandók reá. Pedig egészen bizonyos, hogy mikor Lót férjhez adta leányait, akkor nem Sodorna söpredékéből választott férjet számukra. LÉLŐ VlZ N 3