Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
Oh,dots Jßai&s piUfuiU Budaiakon Bevallom, nehéz szürke emberi szavakba önteni azt a lelki élményt és növekedést, ami Or dass Lajos budapesti evangélikus püspök gyülekezetünkben való megjelenése számunkra je lentett. Még most, egy héttel a mozgalmas és drága napok után is sokan hatása alatt állunk annak, amit ittléte alatt hallottunk és éreztünk. Talán az volna a legszebb, ha egyetlen szóval sem beszélnénk róla, ha mindannyian életté, gyakorlattá tennénk és főleg keresztyéni áldozatkész cselekedetekbe öntenénk mindazt, amire buzdított és amit Tőle gazdag ajándékképpen kaptunk. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ébredés drága jelei kezdtek el rügyezni, virágozni és később életet, kenyeret adó kalászba, szökkenni beszéde során. Még a jelenlévő angol lelkészek hallgatósága is — saját szavaik bizonysága szerint — úgy érezték, hogy az Ige szinte megigézte és hatalmába kerítette mind- annyiuk lelkét. Pedig ők nem érthették a drága magyar szavak jelentését. Az ő lelkűket a Főpásztor Igehirdetése nyomán az Igét szólónak lelkisége ütötte szíven és ihlette meg. Bizony nehéz, ilyen élmény után, — amerikai magyar szokétsokhoz híven, leülni és a varázslat bűvkörébe betörni egy beszámoló hétköznapi megírásával, hogy tulajdonképpen szép sorrendben mi is történtf Erre a kérdésre, hogy mi történt, egyszerűen csak an nyit kell mondanom: csoda történt! Olyan és majdnem hasonló csoda, mint amikor Keresztelő János követei elmentek Jézushoz és a Megváltó ezzel az üzenettel küldte vissza a követeket: „A vakok látnak, a sánták járnak, a bél- poklosok megtisztulnak .. Ordass Lajos püspök Buffaloban való idő- zése csoda járás volt. Népünknek csupán rövid néhány napja volt az előkészületek megtételére. Hogy ez itt Amerikában mit jelent, azt csak az érti meg, aki itt élt évtizedek óta. Aki ismeri a szokásokat, a nehézségeket, a gátlásokat, a nagy, kiáltóan sivár közömbösség érzését. A népet megmozdító óriási akadályokat. Ezért mondom, hogy csoila történt, mert a mi kicsiny egyházunk népe mindezen ellenhatásokat csodaképpen épülésre“ (14: 26/b), „ékesen és jó renddel legyenek“ (14: 40). Legjobb, ha nem a jelek kötik le n mi érdeklődésünket és nem azok a fontosak számunkra, hanem a tény: a Szent Lélekkel való beteljesedés. Az ajándék- osztás az Isten dolga, a mi legfőbb örömünk legyen az ajándékozó, aki önmagát adja nékünk. Az Ö elnyerésére pedig az út ez: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében bűnöknek bo- esánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.“ (Csel. 2:a8-) leküzdötte, munkájával, részvételével, példátlanul álló áldozatkészségével. Ez valóban így volt s ezért áldjuk érte a Mindenható szent nevét, hogy szülőföldünkről ilyen követet küldött közénk ajándékképpen. Amikor a kristálytiszta és evangéliumtól megihletett, igen régen hallott gyönyörűségű igehirdetése először csendült fel picinyke temp- plomunkban, mindannyian úgy éreztük, hogy a messze tengerentúlról édesanyánk meleg, gyengéd símogatása érintette meg szívünket. Felsírt a lelkűnkben minden emlék és eszünkbe jutott, hogy itt a gazdag Amerikában bármilyen dúsan is van terítve asztalunk: szegények vagyunk. Mert hiszen ilyet és ehhez hasonlót még sohasem kaptunk csak otthon, szülőföldünkön. Ilyet csak az tud adni nekünk, aki a szenvedések poklában átvészelt évek után, mint választó vízben meg fényesedéit arany, hitében, magyarságában, krisztusi alázatosságában olyan fényessé, ragyogóvá vált, hogy belenézésünkkel, odahallgatásunkkal szívünk-lelkünk magas lelki régiókba felrepült. Ez történt az alig 120 lelket számláló amerikai mércével mérő világban gyülekezetnek nevezett kicsiny magyar evangélikus szórványban, amely ezelőtt 33 esztendővel, mint egyháizközség kért magának helyet a nagy amerikai angol evangélikus egyház egyetemében. A magyarhoni főpásztor a nyomorúság és szegénység és kitaszítottság völgyéből jött közénk, de még sem kért tőlünk semmit sem, hanem inkább 0 adott nekünk el nem múló értékeket. Templomunkat és iskolánkat zsúfolásig megtöltötte a hívek és érdeklődők serege. Amit mi adtunk, az csak igen kicsiny adomány volt a könnyeket letörlö munka tengerében, mégis úgy érezzük, hogy — adományunk túlméretezte kicsiny gyülekezetünk anyagi teljesítőképességét, — de ugyanakkor ékes fokmérője volt híveink hitének és áldozatkészségének. A fogadtatási ünnepélyen a helyi lelkészen kívül Ralph Loew, John Fleck és Herbert Bosch amerikai ev. lelkészek, Babinszky András, Array András és Fazekas Sándor magyar ref. lelkészek és Harlan Frost lelkész, az Egyházak Tanácsának főtitkára vettek részt. Szathmáry Gyula new-brunsvneki ev. lelkész, mint a püspök utitársa ugyancsak körünkben volt és értékes funkciókat végzett. A helybeli anglikán egyház püspöke és számos amerikai protestáns lelkész, valamint az iskolák tanfelügyelője üdvözletüket küldték. Dr. Kerekes Tibor express levélben tolmácsolta Washingtonból jókívánságait. 1947. május 12-én. Papp János László buffalói evang. lelkész. élő víz íi
