Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
ban kell hordozniuk az igehiKcletőket és igehirdetéseket. A keresztség és úrvacsora szentségének vissza kell kerülni a gyülekezeti élet közép- pontjába. A szentségekkel való állandó élésen keresztül újra meg újra megújhodhatnak gyülekezeteink. Az egyház megújhodásának további lépése az, hogy a gyülekezet hitben élő tagjainak mindent el kell követniük azért, hogy az újjászülő Ige és a szentségek a gyülekezet minden egyes tagjához eljussanak. A gyülekezetek nem engedhetik meg maguknak azt a kényelmet, hogy az Ige csak pár megszokott helyen szóljon és a szentségek csak itt szolgáltassanak ki és ne jussanak el azokhoz, akik nem tudnak nagy nem akarnak ezekre a megszokott helyekre jönni. Az Igének minden lélekhez való eljuttatása azonban csak úgy lehetséges, ha a gyülekezetek cs gyülekezeti tagok, mint Krisztus testének tagjai, Istentől kijelölt lelki szolgálatukat végzik. A gyülekezetnek, mint Krisztus testének növekedése, az efezusi levél szerint (4, 16) a test tagjainak szolgálata által történik. A szolgálat által kétirányban lesz növekedés: növekedik a szolgálatban állók hite és növekedik, a Krisztus teste. Azért a hagyományos, ellaposodott gyülekezeti életformát fel kell váltania, annak a gyülekezeti életformának, amely a gyülekezeti lélki munkások munkábaállása által áll elő. Az Igének a gyülekezeti tagok szolgálata által való továbbadása két feladatot állít a magyar evangélikus egyház elé: a gyülekezet tagjainak lelki szolgálatra való kiképzését és azok munkábaáüítását. Az egyház köteles tagjait szolgálatra nevelni. Efézus 4, 11-ben olvassuk: „0 némelyeket adott apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbí- tése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére“. A pásztorok ezért kötelesek lelki szolgálatra tanítani a gyülekezet tagjait. A Timotheushoz írt levélben is erre kapunk felszólítást: „...és amiket tőlem hallottál, sok bizonyosság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek“. (II. Tini. 2, 2.) Ebben a munkában a presbiterek lelki szolgálatra való kiképzése múlhatatlan feladat. Jelenleg 'egyházunknak ez a legsürgősebb feladata, mert a presbiteri szolgálat megújhodása nélkül nem képzelhető el egyházunk megújhodása. Olyan presbiterekre van szükség, akik „legeltetik az Istennek nyáját ... mint pédányképei a nyájnak“. (I. Pét. 5, 2-3). A diakónusok és diakonisszák kiképzésének elmélyítése az előbbihez hasonló fontos feladat. A kiképzett és állandóan további tanításban részesülő gyülekezeti munkásokat szolgálatba kell állítani a gyülekezetekben. E végből a • gyülekezeteket, leány-, fiók- és szórványgyülekezeteket fel kell osztani körzetekre és minden körzet élére egy-egy presbitert kell állítani. Jó, ha ezen felül a hatékonyabb szeretetszolgálat céljából egy-egy nőegyleti tagot is beosztunk segítségül a presbiterek mellé. Ezeknek a gyülekezeti munkásoknak elsőrendű szolgálata az, hogy a reájuk bízott családokat imádságaikban szüntelenül Isten előtt hordozzák, őket rendszeresen meglátogassák, vigyék nékik az Igét, olvassanak velük együtt Bibliát és imádkozzanak velük együtt. A gyülekezetek megújhodásának a gyülekezeti munkások munkábaállításán kívül leghatékonyabb eszköze az evangéUzáció. Jelenleg mozgásban levő gyülekezeteink majdnem kizárólag mind egy-egy evangelizáción hangzott igehirdetések következtében újultak meg. De a gyülekezeteknek az Igét nemcsak befelé, hanem kifelé is kell hirdetniük. Nincs egyházi megújhodás a külmissziói munka iránti felelősség felébredése és a külmissziói munka végzése nélkül. A külmissziói munka hatékonyabb végzése a magyar evangélikus egyház megújhodásának egyik lényeges eszköze. Az egyháznak a lényegéhez tartozik hozzá a terjeszkedés, az előretörés. Igazában nincs is Egyház a külmissziói munka végzése nélkül. „EI- menvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki i>edig nem hiszen, elkárhozik“ (Márk 16, 15—16) — olyan parancs az egyház számára, amelyet létének kockáztatása nélkül el nem hanyagolhat és amelynek való engedelmesség nélkül nincs egyházi megújhodás. Mindent el kell követnünk, hogy gyülekezeteinkben a külmisszió iránti felelősséget felébresszük, megbőjtölt áldozatokra neveljük és azok kiképzéséről, akiket magyar földön az Isten Szentlelke külmissziói munkára elhív, gondoskodjunk. Az egyház megújhodása nem képzelhető el a világgal szemben való megújhodás nélkül. Az Ige által lendületbe hozott, az Igével kifelé és befelé szolgáló Egyház éppen az Ige hallgatása és vele való szolgálat közben bizonyosodik meg a felől, hogy neki e világból kihívottnak, e világtól elszakadottnak kell 'lennie. Élnie kell azt, amit az ő Ura mondott: „Az én országom nem e világból való“ (Ján. 18, 36.). Meg kell fogadnia Pál apostol intését: „...vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok és leszek nékik Istenök és ők én népem lesznek, annakokáért menjetek ki közülük és szakadjatok el...“ Ezért az egyház megújhodásával együtt jár, hogy úgy él ebben a világban, mint aki idegen e világban. Mennyei idegen test. Ég és föld közötti feszültséget fel nem oldhatja. Tudnia kell, hogy mihelyt az egyház élő víz 5
