Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
Lesz. Az adományok leginkább könyöradomá- nyok, de nem áldozatok. Gyülekezeteink a misszióval nem sokat törődnek. A gyülekezetben benne nem élő, vele szemben ellenséges vagy közömbös tagok felé nem történik majdnem semmi. A külmisszió pedig a legtöbb gyülekezetben még a mostoha- gyermek szerepét sem játssza. A gyülekezeti tagoknak állandó és céltudatos fegyelmezése, a többször megintett és új életet még sem kezdő gyülekezeti tagoknak a gyülekezet közösségéből nevelés céljából való esetleges kizárása ismeretlen és megbotránkozást okozó gondolat. A Krisztus visszajövetelére irányuló állan dó várakozás és ebből fakadó felajzott feszültség kiveszett a gyülekezetekből. Kényelmetlenségtől, méltatlanságtól, fenyegetésektől, üldöztetésektől és esetleges vértanúságtól a gyülekezetek még gondolatban is távol akarják magukat tartani. Ha így szembesítjük az Egyházzal a magyar evangélikus egyházat, akkor csak bűnbánattal állapíthatjuk meg, hogy nagyon sok „sömörgőzés“ borítja a magyar evangélikus egyház gyülekezeteinek testét. Mi az oka ennek a szomorú állapotnak? Sok oka lehet. De az okok oka egy. Minthogy az Egyházat az Isten Igéje (a hirdetett ige és a szentségekben látható ige) teszi Egy- házzá, nyilván ezen a ponton történt a nagy romlás. Mivel az igehirdetések igen sokszor nem voltak igehirdetések, azért romlott meg gyülekezeteinknek állapota. Nagy bűnök vannak abban, ahogyan hirdettük igen sokszor az Igét és amit hirdettünk az ige neve alatt. Vérszegény igehirdetéseken keresztül erős és egészséges gyülekezetek nem teremtődhettek meg. Igen sokszor hiányzott az igehirdetésekből a hirdetett ige valóságának személyes megtapasztalása. Nem izzóit át az igehirdetéseken a személyes bizcmyosság és bizonyságtétel hangja. Nem látszott meg az igehirdetőkön, hogy azért szólnak, mert hisznek és mert „a csontjaikba rekesztett tűz“ hajtja őket. Ezért nem lett az ige élő Igévé. Sokszor hivatkoztunk arra a tételre, hogy az Ige bűnös ajkakon is Ige és ez sokszor nyugodttá tesz bennünket, ahelyett, hogy felriasztott volna és felelősségre ösztönzött volna. De nemcsak az igehirdetőket, hanem éppen olyan mértékben az igehallgatókat is súlyos bűnök terhelik. Nem hallgatták és nem úgy élték az Igét, ahogy Isten parancsolta. Nem úgy tekintették az Igét, mint egyedülvaló életforrásukat. Nem volt számukra csodálatos újság az evangélium. Nem engedelmeskedtek neki. Nem lettek a Krisztus tanúivá a hallott Ige továbbadásával. Életük példájával nem tették vonzóvá és kívánatossá az Igét. Nem hordozták szüntelen való imádságaikban ,az igehirdetéseket, hanem a könnyebbet választva., bírálgatták azo kát. Nem éltek a szentségekkel Krisztus rende lése szerint. A megújhodás útja. Ezekután a megromlott magyar evangélikus • egyház megújhodása miképpen mehet végbef Semmiképpen sem ú. n. „korszerű reformok“ bevezetésével. Nem is szervezeti és formai rendellenességek megszüntetésével. Még csak arról sincs szó, hogy legyen egy kicsit több gyülekezeti munka, teljesebb liturgia, jobb énekek stb. Tatarozgatással nincsen új élet. Itt gyökeres megújhodásra van szükség. Arra, hogy a magyar evangélikus egyház valóban Egyház legyen. Arra van szükség, hogy a magyar evangélikus egyház higgyen az ő Urának. Hite által ismerje fel létének eredetét, értelmét és célját. Lássa meg, hogy Isten kihívta e világból és ő az Istennek kiváltképpen való népe, szent nemzet, királyi papság, Isten épülete, Isten temploma, a Krisztus teste. Közelebbről ott kezdődik a megújhodás, hogy a magyar evangélikus egyház bűnbánattal meglátja: neki megújhodásra van szüksége. De megláthatja azt is, hogy Isten meg akarja és meg tudja újítani. Meg tudja építeni benne az Ő épületét. Mihelyt ezt meglátta, méiris megindült megújhodása, A Krisztusban való élő hitre a gyülekezetek közössége a maga erejéből eljutni nem tud és arról sem tudják a gyülekezetek magukat meggyőzni, hogy ők valóban a Krisztus teste. Erre a hitre csak a Szentlélek Isten vezetheti el a gyülekezeteket az Ige és a szentségek által. Egyházunk megújhodásának titka és útja azért az igehirdetés megújhodásában van, mert az Isten kezében az Ige (a hirdetésben hallható és a szentségekben látható!) az a kegyelmi eszköz, amellyel a magyar evangélikus egyházat újjászüli. Ezért az igehirdetéseknek- valóban igehirdetéseknek kell lenni, mert ezáltal lesz Egyház az egyház. A Teológiánkon élőhitű tanároknak élő evangéliumot kell továbbadni. Szélnek kell ereszteni minden emberi gondolatot, bölcseséget és „egyéni teológiát“. Szólni kel! egyszerűen, mindenki számára érthetően, a személyes megtapasztalás erejével a Krisztus evangéliumát, amely „Istennek hatalma“ és „amely élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szíveknek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait“. (Zsid. 4, 12.) A gyülekezeteknek úgy kell fogadni az Igét, mint magát az Istent, Aki megítéli, de meg is újítja életüket a bűnbánaton és hitre- juttatáson keresztül. Sokkal több ki támlásra. és engedelmességre van szükség az Ige előtt. A gyülekezeteknek szünetnélküli imádságaik4 ÉLŐ VlZ
