Élő Víz, 1947
1947-április / 4. szám
Isten szeretete Isten lényegének a legrövidebb meghatározása: Isten szeretet. Lehet még sok minden tulajdonságát felsorolni, de egy szóval mégis ezzel lehet a legtöbbet mondani róla. A keresztyén vallást ennek alapján nevezik a szeretet vallásának. Mégis mi az oka annak, hogy ha azt mondtam: Isten szeretet, általában olyan keveset értenek alatta. Mikor hallják, legtöbben nem jutnak általa előbbre Isten megismerésében. S a szeretet vallásának a hirdetése mellett is olyan sok szeretetlenség marad az emberek szívében. A szeretet-Isten uralmát hirdető emberek is gyűlölet-indulatúak: önzés, irigység rabságában élnek. Mi ennek a magyarázata? Tanuljunk az igéből! Amikor a bibliában azt olvassuk, Isten szeretet, nem szabad arra gondolnunk csupán, amit általában szeretet alatt értünk. A bibliában ugyanis kétféle szeretetről van szó. A legtöbb nyelvben erre külön szót is találunk. Magyar nyelven csak úgy beszélünk erről, mint az isteni szeretetről és az emberi szeretetről. A kettő között nagy különbségek vannak. Lássuk az első különbséget: 1. Az emberi szeretet elindítója mindig a tárgyának valamilyen tulajdonsága. így köny- nyen meg lehet szeretni a szépet, a kedvest, a jót, az örömöt szerzőt, stb. Lehetnek olyanok, -akiknek a szíve az elhagyott, elesett, beteg vagy szánalomraméltó ember iránt vonzódik. Itt is a szeretet tárgyának valamilyen tulajdonsága ébreszti a szeretet érzését. Egyszóval az emberi szeretet alapja mindig valamilyen értelemben a szeretetreméltóság. Ebben a meghatározásban benne van a múlandósága is. A természetes szeretet csak addig tart, míg megvan tárgyának a szeretetreméltó tulajdonsága. Ha megszerettél valakit a szépségéért, bajosan marad meg ez az érzésed irányában, ha észreveszed, hogy menynyi kendőzés, festés, kikészítés tüntette el a szépséghibákat, vagy ha szörnyű himlő ragyái éktelenítik el örökre az arcát. A becsületes jellemnek vélt emberből kiábrándulsz, ha tisztességtelen cselekedeten éred, s aki jóságával, nyájas kedvességével nyerte meg a szívedet, egészen visszataszító lesz a számodra, ha édesanyjával való szemtelen feleselésének, vagy akármilyen pimasz viselkedésének lehetsz a tanúja. Az emberi szeretet mindig szeretetreméltósá- gon alapul és csak addig él, amíg ez a szeretetreméltóság tart. Nem így áll a dolog az Isten szeretetével. Azt olvassuk az igében, hogy „nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket s elküldte az ő Egyszülött Fiát váltságul a mi bűneinkért.“ (I. Ján. 4: 10.) Minket pedig, ezt az egész embervilágot, Isten nem azért szeretett, mert mi nagyon jó fiúk, kedves és kellemes emberek voltunk, akikben kedve és öröme telt, hanem annak ellenére, hogy mi Vele nemtörődő, Ellene lázadó, pökhendi emberek voltunk, úgy szeretett bennünket, hogy odaadta értünk halálra Egyszülött Fiát. Ne gondoljuk, hogy ez olyan egyszerű dolog. Amikor mi azt olvassuk, vagy azt halljuk, hogy Isten szerette ezt a világot, akkor ez alatt olyan képtelen dolgot kell értenünk, mint hogyha egy boldog vőlegény menyasszonya tiszta ölelése helyett egy elrontott életű utcalány fonnyadt és mérgezett ajkaira nyomna hitvesi csókot. Mint hogyha egy édesanya szülői öleléssel fia gyilkosának a nyakába borulna. Abban a világban, amelyért Isten halálra adta Jézus Krisztust, nem volt egy szemernyi szeretetreméltóság sem. Sőt ellenkezőleg a lázadó elbizakodottságtól kezdve az irigy önzésig, kicsinyes gyűlölködésig az ellenszenvességnek minden visszataszító vonása megvolt benne. És Isten ezt a világot mégis szerette, mert az Isten szeretet. Nincs szüksége szeretetének tetszetős tárgyra, mert az önmagából, a szeretet alanyából folyik. Ezért merem én ma is leírni, hogy ezt a bűnbe veszett, gyűlölködő világot szereti az Isten. Szeret téged, aki bűneid, gyengeséged és a hitben való állhatatlanságod miatt önmagadtól is iszonyodol és azt gondolod gyakori bukásod miatt már az Isten is elfordult tőled. Ő felfoghatatlan és mérhetetlen szeretettel szereti a bűnöst. De nemcsak a bűnvalló és bűnbánó bűnöst szereti. Téged is, aki fennen hirdeted konok istentagadásodat, aki por létedre lázadva hirdetsz a Hatalmas ellen harcot. Bennünket minden kiáltó bűnünk, konokságunk ellenére szeret az Isten. Oh, nem tetszünk neki, nem gyönyörködtetjük, csak bosszantjuk és keserítjük, bennünk nincs semmi szeretetreméltó, mégis szeret bennünket. Egyedül azért, mert Isten szeretet. 2. A második különbség a kétféle szeretet között, hogy az emberi szeretet legtöbbször érzelem csupán: vonzódás vagy ragaszkodás, jóleső érzés, a találkozás vagy a közeliét élvezete. Hányszor halljuk, vagy mondjuk: nagyon szeretem, sajnálom, de nem tudok rajta segíteni. Ezzel szemben Isten szeretete mindig tett, mentő cselekedet, áldozathozatal: „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ö Egyszülött Fiát Isten elküldte e világra, hogy éljünk általa.“ (I. János 4: 9.) Nem csupán siránkozott rajtunk és szánakozott elesett állapotunkon, hanem rögtön cselekedett. Ha az ember nem tudott a bűnéért eleget tenni, Isten vállalta magára a bűnhödést. Egyszülött Fiát adta a bűnösök helyett halálra, hogy ők éljenek általa. Jézus Krisztus földre küldése, kínos szenvedése és gyalázatos halála beszédes jele Isten áldozatos cselekvő szeretetének. Függetlenül attól, hogy^Jiiszel benne vagy nem, hogy leborulsz a golgotái kereszt előtt, vagy még a történetiségét is balga oktondisággal tagadni próbálod. Isten cselekedett, áldozatot hozott a megmentéélő víz 5
