Élő Víz, 1947
1947-április / 3. szám
Észak-Irországban, sem Dublinban emberemlékezet óta“ — mondta róla egy vezető egyházi ember. Az írországi evangélizáció tapasztalatai nyitották meg szemét egy hasonló angliai vállalkozás lehetőségeire. Szívére nehezedett az angol, különösen a londoni ifjúság lelki nyomorúsága. A háború idején nagy tömegek idegenkedtek el az élő keresztyénségtől s keresték hasztalan ebben a világban életük célját és értelmét. A háború szenvedései és az élet céltalansága viszont jó előkészítést is jelentett az evangélium meghallására és befogadására. Rees Tamás három társával együtt elérkezettnek látta az időt az evangélizáló hadjárat megindítására. „AZ IGAZI GYŐZELEM“ jelszava alatt indult meg az evangélizáció 1945. szeptember 1-én, szombatesti összejövetellel. A Westminster Central Hall zsúfolásig tele volt. Tudnunk kell, hogy még azoknak a körében is, akik legőszintébben kívánták ennek a vállalkozásnak a sikerét, komoly aggodalom volt arra nézve, hogy egy egész hónapon át ébren lehet-e tartani az érdeklődést. De hétfőn is zsúfolásig megtelt a terem. Talán azért, mert Montgomery asszony, a szövetséges hadak ismert főparancsnokának az anyja volt a bizonyságtevő? Nyilván nem, mert azután sem maradtak üres helyek. A kitartó hatást majd a második, harmadik és negyedik hét fogja eldönteni. És mi történt? Az első hét túláradó sikere már problémákat jelentett a vezetőknek. Őket magukat is meglepte, hogy a hallgatóság soraiban nagy százalékban volt képviselve a 30 éven aluli ifjúság. Mivel az evangélizációt elsősorban az ő számukra rendezték, 400 ülőhelyet mindig kimondottan a fiataloknak tartottak fenn. Még ez a szám is kevésnek bizonyult, ezért tovább emelték a fenntartott helyek számát. Mikor Rees Tamás megtudta, hogy még így is több fiatalembernek és leánynak el kellett mennie, mert nem fért be a terembe, arra a bátor lépésre szánta el magát, hogy felhívta az idősebbeket, adják át helyüket a fiataloknak. Az öregek dicséretére szól, hogy meg is tették szívesen. A SIKER TITKA. Rees Tamás magával ragadta az ifjúságot. Hogyan sikerült neki? Elsősorban talán az ösz- szejövetelek eredetiségével. Az evangélizáló' alkalmak Londonban már egészen sablonossá váltak. Rendszerint két embernek, egy előadónak és egy énekesnek a fellépte volt. A West- minster-i evangélizációba bekapcsoltak mindenkit, akinek az Ür megbízást adott. Rendszerint volt egy kijelölt bizonyságtevő, olykor közismert személyek, olykor egészen ismeretlenek, s utánuk megszólaltak sorban, akiknek bizonyságuk volt az Isten kegyelméről és Isten országának valóságáról. A rendezés is egészen példás volt. Hűséges és állhatatos imaközösség hordozta a szolgálat minden kis részletét. Áldozatos és fáradhatatlan hívogatás párosult az összejöveteleken hirdetett igéhez. Az összejövetelek fordulatosak, élénkek és mindig gondosan megrendezettek voltak. Soha nem fordult elő zavar, kínos meglepetés, vagy efféle. Az ifjúság megérti a jó rendezést és hálás érte. " A programmnak gazdag zenei és ének .része is volt. Ebben is az volt az elv: a legjobbat az Úrnak! Elsőrangú zongoristák, énekesek és énekkarok álltak rendelkezésre és mindig művé6 ÉLŐ VIZ
