Élő Víz, 1947
1947-december / 20. szám
HenftUutiüduöcrfet A Herrnhuti Testvérközösség Igazgatósága, Németországban. Herrnhut, Sa. 1947. szeptember 24. Kedves Testvérünk az Úrban! Június 29-én keit kedves levelét a napokban kaptuk meg és nagy örömmel olvastuk. Hálás köszönetét mondunk kedves saraiért, melyekben oly sok örvendetes dolgot közölhetett velünk. Igaza van, öröm forrásaként hatnak mindig azok a hírek, melyeket Isten gyermekei egymással közölhetnek. Közlései mutatják, hegy az Űr Magyarországon is munkálkodik, hogy gyülekezetéi gyűjtse, szaporítsa, elmélyítse és erősítse. Valóban hitünk erősítését jelenti, ezt láthatni. Mindazokban a súlyos eseményekben, melyek az utóbbi években Európa népeire zúdultak, világosan felismerjük az antikrisztusi vihart. A jelenlegi aránylagos nyugalomban pedig, mely most számunkra adatott, lélekzetnyi szünetet látunk, ebben az antikrisztusi fuvallatban• Tapasztaljuk, hogy ebben a szünetben az Űr dolgozik, hogy földi egyházainak egysége nyilvánvaló legyen és belsőleg növekedjék. Krisztus földi egyházai egységtörekvésének csodálatos megtapasztalása által, egészen látható bizonyítékát akarja adni, hogy még mindig magáénak vallja, annak ellenére, hogy csődöt mondott, — hűtlensége, gyengeségei és bűnei ellenére. Belső növekedésének érezhető mun- kálásával meg akar hitünkben erősíteni, hogy minden jelenlegi és elkövetkező nyomorúságokon keresztül is az ígért célhoz vezessen. Németország összeomlásában Isten ítéletét látjuk a német népen, de felismerjük ezt az ítéletet a német keresztyénségen is. Amikor a fegyverletételt követő napon Herrnhut elpusztult, megértettük, hogy az ítéletbe a mi testvérközösségünk is belevonatott. Herrnhut központja égése alkalmával, két hatalmas imaházunk, a Zin- zendorf-kastély, a nővérek tágas otthona és a nagy testvérotthon is áldozatul esett. Isten ítélete előtt meghajoltunk. Most már mély hátával tehetünk bizonyságot arról, hogy bár megítélt az Úr, de nem vetett el. Természetesen sok nyomorúság szakadt ránk. Szilézia és a Szudéta- vidék elszakadásával gyülekezeteink jó harmadát, de inkább felét elveszítettük. Testvérközösségünk minden negyedik tagja menekült. Legtöbbet szenvedtek wartebruchi közösségeink nővérei. Iskoláinkból csak egy töredék maradt fenn, de ezeket is aligha fogjuk tartani tudni- Anyagi alapunk erősen megrendült. Mindezek ellenére munkánk tovább folyik, bár a zónára osztással munkaterületünk kettészakadt. A Loosung (vezérfonal) nagy keresletnek örvend. A németországi példányszám hatalmasan emelkedett. Jelenleg 27 nyelven jelenik meg, mégpedig 14 európai és 13 Európán kívüli nylven. Isten kegyeiméből oly kötelék lett, mely , Isten gyermekeit naponként, nemzetre és fajra való tekintet nélkül hitben összekapcsolja. Külmissziói munkaterületeinken külföldi testvéreink és nővéreink ugrottak be a munkába. így aztán künn a munka zavartalanul folyhatott tovább. Az a mély látásunk, hogy a kegyelmi időt, mely most számunkra adatott, fel kell használnunk belső elmélyülésre, Krisztus birodalmának itt a földön Való kiterjesztésére, hogy egyháza előkészíttessék visszajövetele napjáraKözösségének tagjait, valamint önt is a hitnek és szeretetnek egységében legmelegebben köszöntjük. W. Baudert. Közli: Cs. S. TÉKOZLÓ FIÚ ADVENTIE Tékozló fiú széles útja» S eltékozolt szépsége, múltja. És fájdalmas rádöbbenése. Hogy a sok kincsből semmi nincs már. Pedig egykor rég... az övé volt Az egész fényes, gazdag kincstár; Tékozló fiú széles útja S eltékozolt szépsége, múltja, Te voltál az én tegnapom, Advent előtti tegnapom! De egyszer ... mégis újra megnyílt Pazar fényével az a kincstár, S hamis, világi csillogásra Tékozló fiú nem kacsint már. Óh, minden rút elfordulásra Van irgalom még! Van bocsánat! Szent otthonom! Atyai hajlék! Nincs az életnek oly bilincse, Ördög s világnak az a kincse, Melyért mégegyszer itt,hagynálak! Óh. most hogy újra megtaláltam, Százszorta drágább lett nekem, Tékozló fiú boldogsága, Te vagy most már a jelenem, Az én ádventi jelenem! De bármily fényes ez a hajlék S a sok rubintos, drága lépcső, A tékozló fiú tovább néz, Ez az otthon még nem a végső! Bár száll zsolozsma, Zúg a zsoltár, És emberajkról zeng az ámen, Ez az otthon még nem a végső: Hív a mennyei Jeruzsálem! Igaz, ő többó itt se koldus, Ő itt is már királyi gyermek. De szíve hangos dobbanási Már itt is arról énekelnek, Szívének minden titkos húrja Arról az otthonról zenél, Bár a karácsony rég övé már, Mégis örök ádventben él! Óh, ott kezdődik nékem is majd Epedve várt ünnepnapom, Tékozló fiú reménysége, Te vagy, te vagy a Holnapom! Advent utáni Holnapom! Haluszka M. Rózsa, 2 élő víz
