Élő Víz, 1947
1947-november / 19. szám
gondolták — hatalommal és dicsőséggel jő, heül a Dávid trónjába, visszaállítja a nemzeti függetlenséget, nem lesz többé szegény ember és gyűlölködés. A szolga-Messiás képe nekik elképzelhetetlen volt. Itt megint azt kell látnunk, hogy ebben a kérdésben az óember szíve kívánságai vannak benne. Ezért felel Jézus erre a kérdésre, hogy mikor jön el az Isten országa, azzal: hogy „imé az Isten országa tibennetek van.“ Ezt a mondatot a bibliában kétféleképen fordítják. Az egyik azt mondja: imé az Isten országa tiköztetek van. Tehát ezzel az Ür azt akarja mondani a farizeusoknak, hogy ti miért várjátok az Isten országával kapcsolatban a Messiás eljövetelét. Nem mondja meg nekik olyan nyilvánvalóan, hogy én vagyok az, aki veled beszélek, de az ő magatartásában kénytelenek megérezni, akik hallgatják, hogy mikor ezt mondja: a Messiás tiköztetek van, ez nem lehet más, mint ő. Tehát a Messiás, ez az alázatos, szelíd ember, az ácsmester, aki hirdeti nék- tek az Isten igéjét, aki gyógyít sántákat és vakokat és bélpoklosokat, aki halottakat támaszt. Tehát ne a szívetek kívánsága szerint kiábrázolt Messiást várjátok, hanem fogadjátok el úgy, amint Isten adja. Ha még tovább kutatunk, meg kell látnunk, hogy e kérdés mögött még más szívbeli kívánság is van- Az egyik, hogy akarnak tovább élni Isten országa nélkül, a másik az, hogy olyan Messiást képzeltek el, amely a testi kívánságokat elégíti ki, a harmadik pedig ebben van benne, amelyre az Ür azt mondja: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy: Imé amott van; mert imé az Isten országa tibennetek van“. Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy az Is- ten országa eljöhet rajtunk kívül is. De akkor nem jön el hozzánk. Nekünk meg nem az a fontos, hogy az Isten országa csak általában eljöjjön, hanem — amint a Kátéban van — mi- hozzánk jöjjön el. Mert mit használ nékem, ha van, de én nem vagyok benne, hanem azon kívül vagyok. Ügy akarja tehát Jézus az emberek előtt világossá tenni az utolsó idők nagy kérdéseit, hogy ne felejtsék el: nem úgy jön, mint a boldogság, ahol minden ember részesül abban, hanem az Isten országa személyesen jön el minden ember életében. És amelyik embernek a kívánságos szívébe eljön az Isten országa, akinek szívében benne van az Isten országa, az az ember majd benne lesz az Isten országában is. Mikor így nézünk ennek az igének tükrébe, akkor meg kell látnunk azt, amit ítéletképen beszél ez a pár vers: figyeld meg, hogy te is mennyire kívánságos ember vagy és mennyire nem az Isten akarata az, ami irányítja életedet. Hogy nekünk ezt így kell alázatosan elfogadni, azt mutatja az ige vége- Mert ott az Ür nem a farizeusokhoz beszél már, hanem a tani tványokhoz. „Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember fiának napjai közül és nem láttok. És mondják majd nektek: Imé itt, vagy: Imé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fényik; úgy lesz az embernek fia is az ő napján.“ Tehát a tanítványok is kívánságos emberek. Azt mondja az Ür, hogy kívánnak valamit. Igaz, hogy ez a kívánságuk nem olyan, mint a farizeusoké, ők nem akarnak bűnben élni, nem akarnak az utolsó pillanatban készülni az Isten országának eljövetelére, de mégis van bennük kívánság az, hogy látni szeretnének az ember Fiának napjai közül legalább egyet. Mit ért ezalatt az Ür? Többféleképen szokták ezt magyarázni. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy Jézus arra utal, amikor ő már nem lesz köztük e földön és jönnek a megpróbáltatás napjai a keresztyének életében, akkor sokszor fogják emlegetni, hogy milyen jó is volt, mikor Jézussal együtt lehettek. És akkor kívánkozni fognak csak egy nap után is, amikor Jézussal együtt voltak, de ez nem válik lehetségessé. , A másik magyarázat arra utal, hogy amikor a tanítványok szeretnének menekülni a szenvedésektől, akkor hadd legyen nekik annyi békességük, amennyi lenne, ha nem a gonosznak napja következnék be, hanem az Ür Jézusnak egy napja lehetne életükben. A magam részéről inkább a másik magyarázat felé hajlok és úgy érzem, hogy itt az Ür arról beszél tanítványainak, hogy mikor eljönnek a nemszeretem napok, akkor majd sokszor gondolnak arra, hogy milyen átkozott ez az idő. Milyen jó is volna egy nap, egy keresztyén-nap, ahol nem a gyűlölködő világban kell élni, hanem testvéri közösségben! Csak egy nap, mint volt a megdicsőülés hegyén, ahol csak Jézust látták egyedül és ahol úgy tudták egymást szeretni. És akkor ebből a kívánságból valami nagy veszedelem származik a tanítványok életében- Az, hogy ők az Isten országát megvalósíthatónak találják már e földön. És akkor elkezdenek futkosni és kezdik keresni, hogy hol van. Az egyik azt mondja, hogy imé itt, vagy imé ott; az egyik azt mondja, hogy mi vagyunk az igazi megtértek, jertek hozzánk, a másik azt mondja, hogy nálunk van az Isten országa, jertek ide. Már pedig az Ür azt mondja, hogy ne menjetek el és ne kövessétek ezeket, mert az Isten országa majd csak akor jön el, amikor az Ür Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Itt is azt mondja a tanítványoknak, hogy ne a szívetek kívánsága hajtson benneteket, hanem vállaljátok az életet úgy. amint az Isten adni akarja. Hiszen ennek az igének az utolsó verse az, hogy „előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől11. Tehát az Isten országához vezető úton a megvettetést kell vállalni és az önmegtagadást hordozni, s ezt Jézus is vállalja. Azért sohase akarjuk a szívünk kívánsága szerint formálni az életünket és ezt a. világot, hanem tanuljuk meg újra, meg újra imádkozni: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön js, — én nálam is, az én szí- f vemben is. fy *7. ÉLŐVÍZ 4
