Élő Víz, 1947

1947-november / 18. szám

kitelepedett Londonnak a legnyomorultabb em­berek által lakott részébe és közösséget vállalt azokkal, akik az élet árnyékos oldalán járnak. Ennek a kitelepedésnek szimbolikus jelentősége mellett, számos előnye volt. Lehetővé vált a szo­ciális bajoknak forrásuknál való megismerése és az a közvetlen kapcsolat, amelybe a settle­ment tagjai a bajok elszenvedőivel kerültek, a társadalmi válaszfalak ledöntését eredményezte, s kialakult a jó szomszédi viszony. E jó szom­szédi viszony megvalósulásának első feltétele: egymás terhének hordozása. Gondoljunk csak arra, hogy mi lenne, ha a mai társbérleti rend­szerben együttélésre kényszerültek egymás lel- kének-testének gyilkolása helyett egymás ter­hének hordozására törekednének! Az egymás terhének hordozására a settlement intézményes hátteret adott és komoly, döntő eredmények el­érését tette lehetővé, a nyomortelepek lakossá­gának társadalmi felemelkedése terén. A settlement-mozgalom a keresztyén intelli­gencia elindulása volt és a testi munka társa­dalmi értékét kellő megvilágításba helyezvén, a testi munkás számára olyan színvonalú em­beri élet biztosítását kívánta, amely őt hasznos társadalmi tagságánál fogva természetszerűleg megilleti. Az a gondolat, amelyet Roosevelt a „négy szabadság“ egyikéül, a nyomortól való felszabadulásként jelölt meg, a settlement-moz­galom zászlóján már hatvan évvel ezelőtt otl szerepelt. A settlement-mozgalom szerepét még eddig nem méltatták kellően a szociális törekvések tör­ténetének irodalmában. Azonban, ha ennek a történetnek valóban tárgyilagos írója akad, ki­világlik majd, hogy a settlement-mozgalomnak a komoly szociális fejlődés érdekében, tisztán a keresztyén felelősség alapján végzett munkája nem szegényebb eredményekben, mint a szociá­lis mozgalomnak forradalmi ága. Azok számára, akik a settlement-mozgalmat egy kézlegyintéssel szeretnék elintézni, elég, ha megemlítjük, hogy Németországban a levitéz- lett nácizmusnak első teendői közé tartozott az evangélikus pap és egyetemi tanár: Siegmung Schultze által vezetett settlement-mozgalom megszüntetése. Ezt a ténykedést a keresztyén- ség igazságerejétől való félelem motiválta. Egy bizonyos, hogy a betiltás a mozgalmat nem fojt­hatta meg — miként azt az e sorok írójához már a második világháború közepe táján, kerü­lővel, — bizonyára földalatti úton — eljutott, s a német munkásság szociális helyzetéről ké­szült jelentés bizonyítja —, az tovább élt és munkálkodott a szociális igázság érvényesíté­séért. Ez a jelentés a német ipari munkásnak a nácizmus által történő kiuzsorázására, az ál­tala hangoztatott jelszavak hazugságára mu­tat rá. A magyar settlement-mozgalom nagy re­ménységekkel indult el, a Főiskolai Szociális Telep megalkotásával, Újpesten, az 1912. évben. A reménységek csak részben váltak valóra. Az a kis csoport diák és akadémikus, akik ezt a munkát vállalták, munkájuk közben a magyar hatóságoknak és a társadalomnak csak igen cse­kélymérvű támogatásában részesültek. A mun­káról és annak eredményeiről a világ minden részében tudomást vettek, mint ezt a settlement vendégkönyve igazolja, itthon azonban jeget dermesztett a magyar közöny. Pedig az újpesti settlement tevékenysége, különösen a szociális gondozás terén, teljesen kidolgozott rendszert adott, és a magyar hatóságok és a társadalmi intézmények gondozási munkájukban — jól- rosszul — ezt a rendszert alkalmazzák. A settle­ment által a kormány szociális intézkedései ré­vén kialakult helyzetre közölt észrevételek sok­szor figyelembe vétettek. A közegészségügyi törvény novellájában megvalósított házassági tanácsadás intézménye pedig egyenesen a sett­lement által létesített ilyen szerv munkája ta­nulságait vette alapul. A settlement azóta a szociálpolitika országos állami intézetévé ala­kult át és settlement-jellege, sajnos, megszűnt. Az újpesti settlement eredményein fellelke­sedve, Buday György kis diákcsoportjával az 1928. évhen megalakította a szegedi agrársettle- mentet, amely a tanyai lakosság érdekében vég­zett több’éven át érdemes szociális tevékenysé­get. Pécsett Nagy Tibor kísérletezett a bányász- settlementtel, de a társadalmi részvétlenség ezt a törekvést is meghalasztotta. Budapesten itt is, ott is indult settlement-munka. Somogyi Sán­dor szobrászművész kis csoportjával az angyal­földi, volt /katonai vonatszertártelepen, majd a Madarásztelepen tartott fenn az 1934—37. évek­ben sok eredményt felmutató settlementet. Az 1930-as évek közepén a Szociális Missziótársu­latnak, Földy Ilona vezetésével, Kőbányán, a Kozma-úton létesített settlementje még ma is működik és ezidőszerint egyedül képviseli ma nálunk a gondolatot. Éppen e napokban indul­tak meg a Keresztyén Leányegyesületek Nem­zeti Szövetsége által, népfőiskolával kapcsolat­ban létesítendő agrársettlement előkészítő mun­kálatai. A keresztyén felelősségérzet megnyi­latkozása sokat segíthetne a megindulás anyagi nehézségeinek leküzdésében. Ez a settlement a gyenesdiási gondolatokat fogja képviselni. Nagyjában ez a magyar settlementmozga- lom mérlege. A nálunk is várt keresztyén megújulással kapcsolatban, a settlement-mozgalom megerő­södése is természetszerűleg bekövetkezik. Leg­helyesebb volna, ha a settlement-mozgalom a különböző felekezeteknek munkaközösségbe-lé- pésével épülne tovább. Mert először a felekeze­tek egymásiránti viszonylatában kellene a ke­resztyén szeretetnek megnyilatkoznia. Ez volna a teljes garanciája annak, hogy a keresztyén szeretet valóban elindulhat-e hódító útjára és társadalomújjáépítő cselekedetté válhat-e. Mert nem a katolikus, a református, az evangélikus egyházat terheli a felelősség a társadalmi élet megkeresztyéniesítése terén, hanem együttesen, egyetemlegesen: az Egyházat. Dr. Hilscher Rezső. 4 élő víz

Next

/
Thumbnails
Contents