Élő Víz, 1947
1947-november / 18. szám
A JÖVENDŐ URA Az osloi ifjúsági világkonferencián dr. Nicmöllcr Márton német hitvalló lelkész előadást tartott „A jövendő Ura“ címen, amelyben megrázóan mutatott rá korunk jövőbe vetett reménysége, vagy reménytelensége alapjaira s az emberi optimizmus és nihilizmus között világosan tárta fel a keresztyénségnek a reménységét és a jövő- szemléletét. Az egyházi esztendő végén az anyaszentegyház mindig a jövő felé irá- nyíttatja gyermekei tekintetét. Ez teszi időszerűvé, hogy az előadásból részleteket közlünk az ÉLŐ VIZ olvasótábora számára. Krisztusban hívők nem lehetnek optimisták a jövő tekintetében. Az emberi optimizmusnak nincs semmi alapja. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk urai a jövendőnek és nem is leszünk soha azokká. A világ nehéz problémáit mi nem tudjuk megoldani. De nem lehetünk reménytelenek se a jövő tekintetében. Az a Krisztus, akiben mi hiszünk megtalálta az egyetlen, igazi és örök megoldást. Sem az emberek, sem pedig a világmindenség nem hullhat ki a Teremtő szeretetébők Ami nagypénteken és húsvét reggelén történt, elhozta a meg- , oldást egyszersmindenkorra: a megfeszített és feltámadott Krisztus a jövendő Ura. Az emberiség és a világ az Ö tulajdona és az Ö országa lett és az is marad. Ö már most Űr, minden hatalomnak birtokosa: „néki a<latott minden hatalom mennyen és földön“. A jövendő nem lehet kétséges azok számára, akik a Krisztusban vannak. A mi biztonságunk vagy balsorsunk többé nem fordul meg a mi reménységünkön vagy aggodalmaskodásunkon, hanem a Krisztusban való hitben tudjuk és valljuk; „Meg vagyok győződve, hogy sem jelenvalók, sem következendők el nem szakaszthat- nak minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban“. A jövendő „elvégeztetett“. Semmi kétség nem lehet azokban, akik Jézus Krisztushoz tartoznak. Mi csak arra várunk, hogy az ö jövendője nyilvánvalóvá váljék az ő eljövetele által. Krisztus a jövendő Ura — ez azt jelenti, hogy: Ö útban van hozzánk. Ez a Jövő“ a mi számunkra. A Biblia nem ismer semmi más jövendőt, mint Krisztus eljövetelét, azaz azt az időt, amikor az Ö váltsága és ítélete, amik most a hit alá rejtettek, nyilvánvalóvá lesznek az egész világ számára. Mi tehát a keresztyének teendője1? Várni az El- jövendőre! Ez a várakozás azonban nem tétlen időtöltés, hanem „élet“. Krisztusra várni azt jelenti: hitben élni. Ez az élet tele van bizonyossággal, ugyanakkor tele van veszedelmekkel. Péter apostol is azt írja első levelében, hogy „különféle kísértéseken“ kell keresztül mennetek, „hogy a fi kipróbált hitetek, ami Sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor“. Hogyan kell viselkedni ebben a várakozásban, hogy megőrizhessük a hit próbájában azt a legfonto sabbat, amitől függ a mi jövőnk és a világ jövője? Erre a kérdésre ad feleletet a tiz szűz példázata Máté evangéliuma 25. részében. Először is egy menetparancs hangzik belőle: „Jő it I ölegény, jöjjetek elvbe!“ Itt Jézus egy nagy veszélyre mutat, amely a hitünket és a vele való jövendőnket gyökerében fenyegeti: a hit olyan, mint egy égő lámpa, meg kell hogy gyujtassék! A meggyújtás sem elég még maga: a füzet meg kell őrizni és olajjal kell táplálni. Kedves Test véreim! Soha ne tartsátok magától értetődő dolognak a keresztyén hitet. Mit ér az olyan lámpa, amely nincs meggyujtvaf Krisztus azért jött, „hogy tüzet bocsásson a földre“. Vájjon ég-e már a szívünkben a bűnbánót izzó lángjával és a hit ragyogó világosságávalf Miképen lehetnénk különben a „világ világosságává“? Pedig azzá kell lennünk. Ez nem megy határozott döntés, átadás és odaadás nélkül. És azután: az égő lángot meg is kell őrizni. Nem elég, hogyha egyszer döntöttünk és Krisztus Urunkká fogadtuk. A láng annál jobban lobog, minél inkább tápláljuk olajjal. A hitünk is azáltal él, ha meghallgatjuk Mesterünket és felelünk imádságban a megszóli- tására. Az igeolvasás nem puszta időtöltés, nem csak az üres órák kitöltése, hanem a hitünk kenyere, lámpánk olaja. Luher mondta egyszer az egyik barátjának: „Ma olyan sok és nehéz dolgom van, hogy egy órával többet kell imádkoznom“. Őrizzük meg a lámpánk lobogó lángját. Nem szükséges most a ránk leselkedő veszélyről beszélnem. Nagyon jól ismerjük tapasztalaiból. „Azért vigyázzatok!“ Krisztus a jövendő Ura. Útban van hozzánk. És nekünk felelnünk kell majd a kérdésére: „Amikor eljön az Embernek Fia, vajjoyi talál-é hitet a földön1“ „Én vagyok az ‘alfa és az omega, a kezdet és a vég, azt mondja az Űr, aki van, aki volt és aki eljövendő.“ Ö megmondotta és mi bizonyosak lehetünk, hogy egyedül a mi Urunk Jézus Krisztus a jövendő Ura, a mi egyetlen reménységünk és a világnak is egyetlen reménysége. Azt mondta: „Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!“ Dr. Niemöller Márton német lelkész feleségével repülőgépen érkezett Ostoba. ÉLŐ VÍZ
