Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 15. szám
/ Áz elvilágiasodás veszedelme Luk. 17: 26- 33. Modersohn Ernőnek, az áldott német evangé- lizátornak van egy magyarra is lefordított kis füzete: „Megjelentve és mégis váratlanul“. Azt írja benne, hogy az ítélet napja — nemcsak az utolsó ítélet, hanem minden ítélet napja — sohasem jön úgy e világra, hogy előre meg ne lenne jelentve és mégis mindig váratlanul jön. Megjelentve érkezik, mert az Ür világosan mondja, hogy ítélet lészen és hogy milyen ítélet vár azokra, akik az ítéletre nem készülnek, és mégis váratlanul jön, mert az időpontot, amikor megérkezik, eltitkolja az Ür. Mikor megérkezik, hirtelenséggel jön, mint a villám és végigcikázik az égen. Azok a példák, amelyeket itt az Ür az ítélet napjával kapcsolatban megemlít, mind azt igazolják, hogy az Ür ítélete megjelentve és mégis váratlanul jön. Három példa van ebben a szakaszban. Az első példa az özönvíz példája. Az özönvíz történetéből látjuk, az özönvíz nem úgy jött erre a világra, hogy az emberek arról semmit sem tudtak. Igaz, hogy Isten nem jelentette ki az egész emberiségnek olyan nagy hatalommal, amely rákényszerítette volna őket, hogy komolyan vegyék, de kijelentette az Ő szolgája. És Noéval készíttetett bárkát. Istennek lett volna hatalma arra, hogy másként oldja meg ajz ő népének, a 8. embernek a megmentését, de Ő éppen azért parancsolta meg Noénak a bárka építését, hogy azok az emberek, akik Noé bizonyságtételének nem hisznek, higyjenek a bárkának. Mert Noé beszédét el lehetett volna intézni azzal, hogy ez csak ijesztgetés, de mikor látják, hogy Noé és fiai faragják a gerendákat, ácsolják a bárkát, az napról-napra készül, s nem holmi gyerekjáték, hanem komoly építmény, — akkor mégis csak kellett gondolniok arra, ha talán nem lesz is özönvíz, nem lehet letagadni, hogy Noé ezt komolyan veszi, Noé és családja semmi mással nem törődött, mint a bárkával, mert neki sem volt kijelentve, hogy meddig építheti a bárkát és mit ér vele, ha a bárka aljával elkészül, de nem tudja már befedni, s a felülről lezúduló zápor megtölti a bárkát és az elsüllyed. Noénak készen kellett lennie egészen a bárkával, azért sietett olyan nagyon a családjával a bárka elkészítésére. A többiekről azt olvassuk, hogy azok ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek. Ez mind olyan dolog, amit nem lehet kifogásolni, hiszen ezek az életmegnyilvánulások beletartoznak a teremtés rendjébe. Isten így teremtette az embert. Enni, inni, házasodni, férjhezmenni kell, hát kinek lehet ez ellen kifogása? Nem is az a- baj, hogy ezek ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek, hanem az a baj, hogy ők csak ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek s mással nem törődtek, mint egyéni életükkel és családi életükkel. Másra sem idejük, sem kedvük nem volt. Ezt a magatartást szoktuk nevezni elviiágiasodott magatartásnak. Ebben nem az a bűn, amit csinál az ember, hanem amit nem csinál. Az a bűn, hogy csak a földiekkel törődik. Az ilyen embereknek arra nincs idejük, hogy gondoljanak az ítélet napjára, a lelkűk megmentésére. Nem az a bűnük, hogy boldog családi életben élik életüket, hanem az a baj, hogy hiába van körülöttük az Isten embere, hiába épül szemük láttára a bárka, ők nem veszik komolyan, mert ahhoz nem fűlik a foguk. Mikor azután eljön az, amit az Isten megjelentett, Noé készen várja az ítéletnapját és bemegy a bárkába és bevisz mindenkit, akit parancsol az Ür. A többiek akkor kapnak észbe, mikor megnyílik a föld és nagy erővel felzúdul a talajvíz, megnyílik az ég, és jön a felhőszakadás eddig soha nem látott mértékben. Akkor kapnak észbe, hogy eltévesztették az életüket. Addig azt gondolták, hogy Noé bolond, — most látják, hogy ők voltak a bolondok. Eddig azt hitték, hogy az a józan ész, amit ők képviseltek és az a rajongás, amit Noé képviselt, — most látják, hogy ők voltak a rajongók és Noé volt a józan, reális ember. Mert nem csak evés-ivás, házasság van e világon, hanem van Isten, örök élet és örök kárhozat is. A másik példa, amely elénk áll, Sodorna és Gomora pusztulásának a története. Azt olvassuk, hogy hasonlóan cselekedtek ott is az emberek, mint Noé idejében: „Ettek, ittak, vettek, ültettek, építettek. De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és mindenkit elvesztettSodorna és Gomora pusztulása sem történik megjelentetés nélkül. Isten nem trombitáltatja ki az angyalokkal, hogy ez a két város ítélet súlya alá kerül, hanem itt is embereken keresztül végzi a megjelentetés munkáját. Két angyal jön Sodomába. A két angyal megjelenése városszerte feltűnik. Mindenki tudja, hogy a két idegen bement a Lót házába. Ismerjük a hátborzongató történetet, mellyel megostromolják a város lakói Lót házát. Már maga ez is mutatja: nékik tudniok kell, hogy Isten követeket küld oda és szétnéz Sodomában. De ennél még határozottabban is megjelentetik nékik az ítélet. Lótnák megmondják az angyalok, hogy nincs tíz igaz Sodomában, tehát végre kell hajtani az ítéletet. Azért hát ha van valakid, akit meg akarsz menteni, mondd meg nékik, hogy meneküljenek, mert ezt a várost Isten holnap el fogja pusztítani. És mikor Lót azon gondolkodik, hogy kihez menjen, akkor azokhoz megy el, akik vele családi összeköttetésben vannak. I. Móz. 19: 12-ben ezt olvassuk: „És mondának a férfiak Lótnák: Ki van még itt hozzád élő víz 3
