Élő Víz, 1944
1944-augusztus / 8. szám
tanítás. Tanű-bizonyságtevő. ' A görög kifejezés »marlüsz« (innen ered a: mártír szó) alatt olyan embert kell érteni, aki egyéni meglátás és tapasztalás vagy egy közvetlen közlés alapján valamiről határozott és biztos hírt tud adni. »Tanúskodni« ez a kifejezés az Üjtestámentumban is szerepel abban az egyenes érte'e nben: bíróságok előtt tanúbizonyságot tenni. »Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősittessék minden szó.« (Mt. 18,16; (26,65; Márk 14.63; Csel. 6;13 stb.) Itt tehát még arról van szó, hogy valakinek az igaza mellett kell tanúskodni. A legtöbbször és lényeges helyeken azt látjuk, hogy az Ujtestámentum tanuk alatt olyan személyeket ért, akik Isten cselekedeteiről, vagy közvetlen kijelentésről hoznak egyenes hírt és arról tudnak tanúskodni és annak a képviselői. Ilyen volt mindenekelőtt Krisztus, »a, hü tanúbizonyság.« (»És a Jézus Krisztustól, aki a hü tanúbizonyság...« Jel. 1,5; 3,14), aki mint senki más, mindennél ott volt és ezért közvetlen kijelentést tudott adni. Ilyen bizonyságtevö maga a Szentlélek is, aki mindent személy szerint Krisztustól kap, amit a gyülekezetnek hoz és nyújt. »Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall...« Ján. 16, 13—15. »Az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek.« Ezért a Szentlélek az Ígéretek és jövendölések tanúja. (Jel. 19, 10 és 22. 16i— 20.) Akik a Szentlélek vezetése alatt állottak, azokon keresztül a gyülekezet sok áldást kapott. A tizenegy tan-tvány és Mátyás szintén Krisztus tanubizonyságtevői egészen egyedülálló értelemben, mert »kezdettől fogva Vele jártak minden időben.« »Míg a,z Úr Jézus közöttük járt«, olvassuk a cselekedetek könyvében, tehát Jézus megkerejztelésétől a mennybemeneteléig mindig vele voltak, mindéit láttak és hallottak. Jézus mindent megjelentett nekik, amit néki az Atya megjelentett. (Ján. 15,27, Csel, 1,21. Ján. 15,15.) Megint egészen különös értelemben bizonyságtevő volt Púi apostol. Nem egyszer hangsúlyozza, hogy ő nem közvetve a többi tanítványtól, hanem magától az Ür Jézus Krisztustól nyerte az ő elhivatását és bizonyságtételét. (Csel. 22 3—21; 26,9—20; Gaí. 1 ,,11—2. 10.) Pál apostol minden egyes tanítványnyal külön tisztázta és mindegyiktől elhatárolta küldetését, mint a pogányok apostola. És mindenki tanú, aki »ott volt« Jézus tetteinél és feltámadásánál s erről bizonyságot tett. (Csel. 2,32; 3,15; 10,39—42.) 1 Végül pedig mindenki tanubizonyságtevö az Üj- testamentum értelmében, aki Isten hatalmas cselekedeteit átélte a Jézus Krisztusban az ő Lelke által és erről bizonyságot is lesz, — de csakis ez tanú. Vigyázzunk azért és ne nevezzük bizonyságtételnek azt, ami nem az és amit nem az Istentől kaptunk. Mindezek alapján: egyedülálló bizonyságtevők a vértanúk, akiket a Szentírás külön kiemel: »És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az .ő; megöletését és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölék.« (Csel. 22,20. v. Csel. 2,13.) »És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságte- vöinek vérétől...« (Jel 17,6.) A bizonyságtétel és nem a halál teszi a vértanút mártírrá. Vértanuság a bizonyságtétel pecsétje. A vértanú nem hős, hanem egyszerű tanú. Általában a bizonyságtevőnek el kell tűnni a friőgött, amit hirdet, miiat a küldöncnek a küldő mögött. Nem véletlen, hogy az apostolok életrajza hiányzik. Ez is egy bizonyságtétel! Ebből csak azt láthatjuk,, hogy milyen egészséges volt a viszony az első gyülekezetek és az ő vezetőik között. Milyen tanúk vagyunk mi? BIZONYSAGTEVÉS. . Évfordulón. »A szenvedés problémáival kapcsolatban annyi világosságot nyertem, olyan sok oldalról kapott fényt az életem különböző eseménye, anny t megértek most, ami eddig homályos volt Olyan boldogan tapasztalom meg napról-napra azt a csodát, hogy menynyire munkálkodik bennem és rajtam az Ür kegyelme. Felgyűlt bennem és most kikívánkozik belőlem, mint az összegezése sok-sok kapott jónak, valami boldog, fojtogató érzés: hálaadás. A távlat megint kitágult, megnőtt a láthatár és én boldog megsemmisüléssel érzem: Ennnyire szeret engem az Ur? Hogy is lehet \sz? Ezért ébresztgetett, hívogatott any- nyiszor, várt rám olyan türelmesen, megpróbált soksok szenvedéssel, megengedett súlyos botlásokat is, hogy összetörje a régi énemet, — azért vitt el oly sok szegletet, örömöt, boldogságot az életemből, hogy Ö adhasson meg nekem mindent? Mindent azért, mert így szeret engem, a bűnöst?! Ezen a héten volt három éve a *-i felébredésnek. Ezzel kapcsolatban most oly sokat gondolkoztam. Próbáltam összegezni a múltját, a jelent, a változást. Annyit küzdöttem a Sátánnal közben/ El akarta hitetni velem, hogy nincs változás, kísértésekkel, nehézségekkel tele nappá tette, úgyhogy nem juthattam lelki erőgyűjtéshez, elcsendesedishez. A Sátán mugkája, hogy annyira reménytelenül erőtlennek éreztem magam; akármerre néztem: eredménytelen küzdés, sikertelenség, baj. szeret ellenség; éreztem; kevés berniem a fény, a melegség, a sugárzás, erő; szóval mindaz, ami a megtérés gyümölcse kell, hogy legyen. Aé volt az érzésem, hogy fáradtan, kimerültén úszom az árral szemben, egyedül, segítség, támasz nélkül és mindig és mindenült ellenállást kel1 légyöznönt s mindig új és új támad helyette. De ez az összetörtség megint csak egy mélypont volt, ami után jött a segítség. Lenyúlt egy kéz és Jézus elvette a terheimet. Ó, milyen kegyelmes is az Ür! Az életem múltját, a közbenlévö halott hónapokat nem nézi, csak az összetört vágyó szívemet, — »mert örökkévaló szeretettel szeretlek téged, azért terjesztettem rád az én irgalmasságomat.« Ez olyan kedves igém Gyenesdiás óta. Ügy a szívembe vág, minden szava. Olyan kimondhatatlan csodálatos érzés az, hogy minden szó, minden üzenet a Bibliából nekem szól, szívemben visszhang támad mindegyikre. Mint az is, hogy »néki sok bűne bocsájtatott 1még, mert nagyon szeretett.« lejen, nagyon sokat bocsájtott meg nékem, és bocsájt meg napról-nap- rü. Nagyon-nagyon kell őt szeretnem! ügy fáff hogy ítdfm tudok jobb lenni, erősebb, szentebb, több fényt sugározni, többet adni másnak abból az ujjongó boldog örömből, ami bennem van, Mert boldog vagyok, minden földi nyomorúság, küzködés, kísértés ellenére is kimondhatatlan boldog hálaadással van tele <* szívem.« Kit hívtál már férficsendeshétre?
