Élő Víz, 1944

1944-augusztus / 8. szám

ÉLŐ VÍZ EVANGÉL1ZÁCIÓ. Az erőszakoskodóké a mennyek országa. Márk 10:46-52 1. Vak koldus az országút szélén. A jerikói vak meggyógyításán3k a tö.ténetét há­romszor találjuk meg a bibliában (Márk. 10:46—52, Lukács 18:35—43, Máté 20:29—34). Van sok egye­ző vonás, a (három történetben, de észrevehetők bizo­nyos különbségek is bennük. Nem egyformán jelöli meg a három leírás a történet helyét. Márk azt mondja, hogy a vak meggyógyítása akkor történt, amikor Jerikóból kifelé mentek, Lukács szerint pe­dig akkor, amikor Jerikóhoz közeledtek. Egyik sze­rint tehát a gyógyítás a város innenső, a másik sze­rint a város túlsó, Jeruzsálem felé eső oldalán tör­tént. Máté Márkkal megegyezően szintén azt írja. hogy »miWor Jerikóból távozá/rak«, akkor történt a csoda. Nem egyformán jelöli meg a három leírás a meggyógyult vakok számát sem. Márk és Lukács egy vakról tud, viszont Máté két vakot említ. Egyéb eltérések is vannak. Máté és Lukács név­telen vaknak a meggyógyítását mondja el, Márk pe­dig tudja hogy a meggyógyult vak neve Bartimeus. Mások a (gyógyítás körülményei is. Lukácsnál odave­zették a vakot Jézushoz, míg Márknál maga megy oda. Némelyik bibliamagyarázó szerint a különbség Márk és Lukács leírása között onnan ered, hogy itt tulajdonképen két különböző gyógyításról van szó. Az egyik akkor történt amikor odaértek a város széléhez, a Imásik pedig akkor, amikor elhagyták Je­rikót. Jeiikónak fehér mészkösziklás vidéke sok szem- betegségnek volt a forrása, nem csodálatos tehát, bogy egy átvonulásnál több vak is út,áb3 került Jé­zusnak. ( ' Fennáll azonban még a Máté feljegyzése szerinti eltérés. Vájjon Máté egy harmadik történetet mond-e el? Eszerint nem két, hanem négy vaknak a meggyó- gyításáról tudnánk. Lehet. De az is lehet, hogy Má­té összevonja csupán a két gyógyítási történetet. Ő olykor leegyszerűsíti így a történeteket és cs3k azokat a vonásokat emeli ki, amelyek különösebben fonto­sak. Van más eset is. amikor kettőből egyet csi­nál. A feltámadás történeténél Lukács két angyal megjelenését írja le (24;4), Máté pedig csak egyet említ, aki beszél is az asszonyokkal (28:2). -Itt is lehetséges, hogy Máté a két vak meggyógyitásának a történetét összevonja és egy elbeszélés kereté­ben mondja el. Legyen azonban akár egy, vagy két, esetleg több vak mejggyógyitásáról szó, a tény maga egészen hi­teles; Jézus vakot gyógyított Jerikóban. Milyen szerencsétlen egy ilyen vak koldusnak a sorsa! 1. Sohasem látta a világ e-er szépségét. Bármennyire szeretjük is szidni ezt a világot mé­gis tele van az szépséggel. Csak akkor nyílik ki a sze­münk ennek meglátására, ha elgondoljuk, hogy mi mindent nem látott ez a vak ember a világból. So­hasem látta, hogy milyen kék az ég, hogyan csillog a felkelő nap sugara a hajnali harmatcseppen, mi­lyen az égre meredő sziklaóriások fensége vagy a fenyőerdő sötétzöld fátyo'a.. Nem szökkent a szemébe ezer szín a (virágba borult mezőröl, vagy a tó vizé­nek sok színváltozatú tükréről. Nem tudja, milyen egy nyíló rózsabimbó, a hullámzó kalásztenger és a levegőt szelő gyorsröptű madár. Milyen kifejező a vak emberre a magyar nép megjelölése: világtalan! Akinek a számára nem ragyog a napnak világossága, anjiáki a Számára nem létezik a (.világnak ezernyi szép­sége sem. i A vak elől az ember szépsége is el van rejtve. Nem tudja, hogy milyen az édesanya arcának ragyo­gása amikor gyermeke bölcsője fölé hajol, milyen egy fiatal leány rózsás arca, vagy egy férfi erőtől duzzadó alakja, a szerelmesek mámoros tekintete, vagy a segítés, könyörület, jóság és szeretet sze­líd vonása. Milyen szomorú sors, milyen szegény élet! í ' 2. Még nagyobbá lesz a vak koldús szegénysége azzal, hogy ne[m érti, mi történik körülötte. Ott ül a jerikói országút szélén. Mellette dü­börög a történelem szekere. Azt még hallja, hogy jönnek-mennek és a zajból azt is ki tudja venni, hogy ketten sétálnak-e arra, vagy pedig tömeg zúg. Meg tudja különböztetni a zarándokok elnyúló me­netét a katonák dobogó lépteitől, de sohasem tud­ja, hogy barát jön-e vagy ellenség. Kikövetkeztetheti, hogy örömmámorban úszik-e a tömeg, vagy pedig gyűlölködő szenvedélyek sodorják, de az öröm lep­lezetlen hangjaiból nem tudj 3 meg, hogy minek örülnek s a í\o|V asiet ők riadt meneküléséből sem tud­ja meg, hogy mitől félnek. Minden megszűrve ke­rül hozzá. Csajk sejtelmeket táplál a történések felöl és örök bizonytalanságban van a felöl, hogy helyes-e a kép, mit önmagában formál. Ebből a bizonytalanságból a kiszolgáltatottság érzése születik meg, mert a meg nem értett világ1 csalódásokkal és meglepetésekkel van tele. Szomorú sors, szegény élet! 3. A vak egyáltalán n°m ismeri az embereket­Nem tudja milyen az édesapja és az édesanyja. Nem ismeri azt az embert sem, aki pénzdarabját fa- tányérjába veti. Nem tudja, hogy vájjon közömbö­sen dobta-e oda, vagy bosszankodva kotorta elő, szánalom indította-e meg a szívét vagy valami külső kényszer csupán. ( Neim ismeri önmagát sem. Sohasem látta még ma­gát tükörben. Végigtapogathatja az arcát és tudja, hogy hol van a füle, meg az orra, tudja, hogy van-e szakálla vagy nincs, de nem tudna ráismerni az arc­képére, ha hirtelen látni tudna s megmutatnák neki. Szegény ember! 4. A vak ember örök nyomorúsága, hogy nem ismeri a veszedelmeket sem, arre’yek körülveszik. Nem látja, hol van valami emelkedés vagy gö­röngy, amibe belebotlik, ha nem vigyáz; avagy lépcső, amin fel kell mennie, szakadék, amit ki kell kerül­ÉLÓ VÍZ 1

Next

/
Thumbnails
Contents