Élő Víz, 1944
1944-június / 6. szám
ELÖADAS • Átöltözött d-ember »Ruha teszi az embert.« Bizonv sokszor el lehet mondani minden tiltakozás ellenére ezt a közmondást. Mindnyájan megtapasztalhattuk már, hogy mennyire így van az emberek között. Hány úrinct hallottam panaszkodni, hogy háztartási munkája közben ruhája miatt cselédnek nézték. Hallottam egy történetet, mely szerint egy egyszerű paraszt ember bement az egyik békéscsabai előkelő kávéházba s nem igen akarták kiszolgálni, hiszen úgy sem tud fizetni. Másnap ez a dúsgazdag ember finom úri ruhában jelent meg s hajlongott előtte a főúrtól kezdve mindenki s ö pedig vederrel rendelte a drága italt s ruháját rakta bele mondván: »Igyál, ruha, neked szól ez a sok hajlon- gás!« — Mátyás kirá'ij volt s csak ruhát kellett váltania s máris »görbeorrú paraszt« lett belőle. Micsoda végletek, s mind a ruha teszi! — Mennyire felhasználják ezt a tényt a detektívek, amikor a ruha miatt a gonosztévö épp pz ö ellentétét és ellenségét, a detektívet úgy fogadja, mint ajánlkozó cinkostársat s leleplezi magát előtte. Mindez rendszerint félrevezetésből történik. A sátán is a világosság angyalává változtathatja így magát (2. Kor. 11:14.) s Jézus is beszél képmutatókról, kik juhoknak ruhájában jönnek, belül pedig ragadozó farkasok. (Máté 7:15.), És mennyi ember csalódik ezért, mennyi a félrevezetett ember. A sátán is Öltöztet. Az ördög is tudja, hogy mennyire a ruha teszi az embert és gyakran átöltözteti az óembert s rajtuk keresztül mérhetetlen pusztítást végez Isten országában. Háborús időkben gyakran hallunk arról, hogy ellenséges katonák magyar katonáknak öltözve próbálnak beszivárogni s nagy kárt okozni. Hihetetlenül sokat jelent és — eredetiségében, nem a megszo- kottság szemüvegén nézve — nagyon találó Jézusnak Máté 7:15-ben mondott hasonlata. A sátánnál is a cél mindig a keresztyénség hitelének a rontása. Nézzük, milyen ruhákba öltözteti át az ő szándékos vagy gyanútlan szolgáit? 1- UpS külső. Szavakban és viselkedésben. Egyszer olvastam egy történetet, mely szerint egy • hivő ember látogató körútját végezte. Egy család lakásából, ahová épp közeledett, éktelenül kihallatszott a sláger gramofonzene. Mikor megneszelték, hogy közeledik a hívő látogató, hallotta, amint bánt elhangzik a vezényszó: tegyétek fel a »szent lemezt«, jön X. Y.! S mire belépett, csakugyan a »szent lemez« forgott már a, gépen. Olyan sok az ilyen »szentlemezkeresztyén«. Szentlemez az arcuk, a beszédük, a viselkedésük, és akik talán megtérnének, visszariadnak ezek láttán. S a sátán elérte célját. Mikor valamelyik hívemmel beszélgetek, gyakran én meg csak az első üdvözlő szavaknál tartok s ők már kenetes, vallásos frázisokkal válaszolnak, gondolják, hogy pap előtt ezt a szentlemezt illik forgatni. Legjobban arról lehet megismerni őket, hogy meg van náluk »a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét.« Erőtelen közhely marad ajkukon a kegyes szólás, és jellemző, hogy amint Jézus Mt. 7:15-ben, úgy itt is int az ige.: »Ezeket kerüld.« Igen, átöltözött óember! 2. Vallási tevékenykedés. Ismertem egy lagymatag, mellveregető evangélikust, aki még — valami liberális szólásra hivatkozva —, gyermekei vallását sem tudta biztosítani, alkalmazottai ki nem állhatták szívtelen magatartása miatt, de lázasan törtetett egyházi tisztségek után. Jó alkalmi ruha, ha az ember néha, ahol ez hasznos, elmondhatja: presbiter, felügyelő vagyok. De hol van az, ezekhez a tisztségekhez feltétlenül szükséges újjászületett újember? 3. Jótékonykodás. Sokszor teljesen az óember rút mezítelenségét akarja takarni. Egy mammonimádó bűnbe süllyedt jótékonykodó kereskedőnőt ismertem, akinek dicsekvő jótékonykodása nem volt más, mint bűneinek takargatása. Egy parázna nő pedig parázna- ságának béréből akart egyházi célra adni tekintélyes összeget. Egy másik, egész életét parázna könnyelműségben leélt asszony pedig katolikussá lett sírba- roskadó beteg öregségére, hogy — mint mondotta —, »közelebb legyen az Istenhez«. Vannak olyan po- gányok és keresztyének, akik bűnös, istentelen életük végén kissé átöltözködnek s »vezekelnek« különféle szerzetrendszerü intézetekhez kapcsolódva, mintha Isten szemét be lehetne kötni néhány hervadt évvel, hogy ne lássa az eltékozolt évtizedeket. Ez a »vezeklés« merőben idegen a Szentírás szellemétől, mely szerint csak Krisztus keresztjének a tövében lehet rendezni a múltat az ő érdemére s nem a m'i »vezeklésünkre« építve. , De nem mindig sikerül ez az átöltözködés. Sőt, Isten előtt sohasem sikerül, valahol mindig kibújik a szög* a zsákból. Olvastam egy grófnénak öltözött, úrnőjét kirabolt szobalányról, akinek hangoskodó eleganciája len az árulója. Valami mindig megmutatja, hogy itt csak foltozott-toldott életről van szó. Egy jótékonykodó asszonynál az volt a feltűnő, hogy minden jótettével eldicsekedett valahogyan. Semmi jótette nem maradhatott titokban. Egyszer lelkésze Máté 6:1 és következő verseiről beszélt neki, aminek megsértödés lett a következménye. Mindezek mutatták, hogy itt nem; a Krisztust felöltözött, újéletre jutott asszonyról van szó, hanem csak kegyes átöltözésről. S később valóban napvilágra jöttek a bűnei. Sok példát lehetne felhozni erre, de legyen elég annyi, hogy a közmondást így is lehetne alkalmazni: »Az átöltözött embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.« És még jó, ha nem sikerül ez az át- öltözködésünk, hanem Isten leleplez valami kellemetlen esettel mindjárt az elején, mert akkor talán feleszmélünk. De jaj, ha későn derül ki minden, amikor már nagy botránnyá fújhat fel mindent a sátán s elérte a célját, —'a keresztyénség devalvációját. Hazajáró kisértet. Könnyen azt mondhatná valaki: ez nem vonatkozik reám, mert én igaz megtérésemben nem csak átöltöztem, hanem valóban fel is öltözködtem Krisztus érdemének kegyelmi ruhájába. Bizony, a bűnös múlt olyan, mint a hazajáró kísértet, ez egészen törvényszerű. Figyelemreméltó Jézusnak szava, melyben arra int, hogy a bűnös múlt — éppen, mivel valami álarc alá rejtőzködik, hétszerte gonoszabban — visz- szatér. (Luk. 11:24—26.). Olyanforma ez, mint a fizika világában az energiamegmaradás elve. A megbocsátott és Krisztus vére által eltörölt bűn is újra meg újra visszatolakszik s az a veszély, hogy csak átöltözködik a gazdája. Olyan ez, mint amikor valaki
