Élő Víz, 1944

1944-szeptember / 9. szám

tésre? — Jób 33:29—30-ban azt olvassuk Isten mentési kísérletéről: »Mindezt kétszer, háromszor cse- lekszi Isten az emberrel, hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.« Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a fenti bibliavers elmondója szűkkeblűbb, mint maga az Isten. Ő nemcsak kétszer, háromszor adja a megtérésnek alkalmát. Jézus utolsó útján ezt mondja Jeruzsálemnek: »,.1 hányszor akartam ecylegyiijteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, de te nem akartad.« (Máté 23:37.) Isten tehát sokszor hív, keres, látogat és refndel kiváltságos időket, azonban az ember soha sem tudja, hogy mikor adja Isten az utolsó alkalmat. Nem tudom, mikor szakad iel Isten türelmének a fonala. Ezért helyez Isten olyan nagy hangsúlyt a »/»rí«-ra. Zakeusnak is azt mondta: »Hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell mai adnom.« (Lk. 19:5). Akkor, amikor Zakeus életében az Úrral való találkozás megtermetté a maga gyümölcsét, szintén ez hangzik hozzá; »Ma lett üdvössége ennek a húznak/« (Lk. 19;9). Ezért időszerű mindig a Zsidókhoz írt levél unszolása: »Ma, ha az ö Szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket... hanem intsétek egymást minden napon, amíg tart a ma, hogy egyikötök se keményíttessék meg.. M (3:7.8.13.).

Mi történik akkor, ha valaki nem használja fel a rendelt időt?

A Krisztussal ellentétes álláspontra helyezkedő zsidóság szomorú sorsát megdöbbentően írja le Pál apostol: »Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, fiileket, hogy ne halljanak, m\ind e mai napig.« (Róma 11 &.). A kábultságba eső ember nem tud érzékelni; nem lát, nem hall, nem figyel fel semmire. A kábultság, mint valami bura ráborul és elzárja a világtól. Körülötte emberek élnek, akik csodálatos dolgokat látnak, hallanak, és tapasztalnak, de ő mindebből nem vesz észre semmit. Megkeményedett és érzéketlenné lett.

Mindenkinél, aki r.em ragadja meg az alkalmat, amikor Krisztus arra jár, ezek következnek be. Beáll a kábultság állapota. Rejtett beszéd lesz számára Isten igéje (Lukács 18:34.) és automatikusan megkeményedik a szíve. Ezért sem szabad elengedni a »ma« alkalmát. Ma mindig könnyebb Krisztus mellett dönteni, mint holnap. Holnapután még nehezebb lesz. Belekerül az ember' a búcsúzkodás állapotába, örökké rendezgeti a dolgait, de soha nem rendezi el. A búcsúzkodó és hátra tekintgető ember nem alkalmas Isten országára. (Lukács 9:61—62.)

Olyanforma ez, mint amikor valaki hozzászokik a fájdalomcsillapító szerekhez. Mindig nagyobb adag kell belőle s egyszer csak odajut, hogy a legnagyobb adag1 sem használ semmit. Tgy lehet valaki az evangéliummal is. Egyre megrázóbb és megfogóbb üzenet kell neki, hogy visszhangot keltsen a lelkében. Végül ha Keresztelő János, vagy maga Jézus Krisztus prédikálna is neki, az is hidegen hagyja. Immunissá lett teljesen.

A vak Bartimeus ott a jerikói országút szélén felismerte életének nagy pillanatát; most vagy soha. Tökéletesen igaza van. Ha nem ragadja meg a rendelt pillanatot, akkor soha többé nem találkoz- hatik Jézussal. Hiszen Jézus akkor Jeruzsálembe ment, ahol meghalt a Golgotán. ,

* * *

Áz eddigiek után bizonyára ott van bennünk d

kérdés; miről tudom meg, hogy Jézus erre jár? Fontos kérdés. y

Ne botránkozzon meg senki az egyszerű feleleten. A bibliából való. Miből tudja meg a vak koldus? Hallotta. Valaki megmondta neki. Valaki, akinek még a nevét sem tudjuk. Lehet, hogy Bartimeus sem tudta,, pedig emberileg mindent neki köszönhetett. Ezt a névtelen embert használja fel Istm arra, hogy hírül adja Bartimeusnak; Jézus jön, a Názáreti. — Ta Ián egy mellette ülő másik koldús volt, akinek nem a látása hiányzott, hanem egyéb baja volt. Olyan piszkos volt, mint ő, olyan megvetett, mint a vak Még annyit sem tudott Jézusról, mint Bartimeus, mert csak annyit mondott róla, hogy a Názáreti, míg a vak már így szólítja meg; Dávidnak fia. És mégis elhitte, nem látta érzékelte, tapasztalta, hanem elhitte neki, hogy itt jön Jézus. Ennek a hitnek köszönheti most élete világosságát.

Az is lehetséges, hogy nem koldústársa az, aki megmondja Bartimeusnak, hogy Jézus jön, hanem valaki abból a zarándok csoportból, amelyik Jézussal megy. Egy zarándok, akinek a köntöse súrolja a vak koldúst, amikor elmegy mellette s Bartimeus éppen a köntöse szegélyét rántja meg és úgy kérdezi, hogy ki jön? Lehet, hogy azok közül való, akik el akarták hallgattatni és csak azért felelt a kérdésre, hogy lerázza a kérdezősködöt. Talán olyan hangsúllyal mondta, hogy így lehetett érteni: Fogd be a szád és hallgass, a hagy próféta, a Názáreti Jézus jön. És mégis Bartimeus mindent annak köszönhet, hogy elhitte annak a tovamenő névtelen valakinek, hogy Jézus erre jár. •

Ne botránkozz meg azon, hogy neked is hozzád hasonló gyarló, vagy talán nálad még sokkal bü- nösebb ember mondja, hogy Jézus itt van és erre jár. Ne utasítsd vissza, mivel olyan egyszerűen hangzik, hogy itt a rendelt idő, a kivételes alkalom, hogy találkozz a Megváltóddal! v

A vak rendelt idejében nincs semmi színes élmény. Nem olyan megragadó látvány ez, mint amikor üstökös vonul végig az égen és vakító sugárkévéje lenyűgözi az embert. Ez nem Jézus módszere. Ő senkit sem akar elkápráztatni vagy környezetének fényes ragyogásával magához csalogatni. Ő mindig rangrejtve jár, mint az országút poros vándora. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki életében bzonos kaptafa szerint jön el a rendelt idő. A mi szegény- nyé lett Krisztusunk is elég gazdag ahhoz, hogy sablon nélkül, mindenkinek a legalkalmasabb módon kopogtasson be az életébe.

Hadd elevenedjék meg előttünk egy-két régi történet ennek igazolására.

Péter, amikor még Simonnak hívták, ott ült a Genezáret hullámain hintázó hajóján. Bosszúsan és morcosán mossa hiábavaló munkában beszennyeződött hálóját. Haragszik mindenre: a csalcs időjárásra, a szeszélyes hullámokra, szakadt hálójára és egész eredménytelen halászvállalkozására. És akkor Jézus arra járt. Amíg verte a mellét Simon: az egész Genezáret taván nincs még egy olyan halász, mint én, addig nem jött Jézus, de a kudarcot valló Péterhez lehajol és emberhalásszá teszi. (Lukács 5:1—11.)

Mária Magdolna az eltemetett Krisztust keresi Arimáthiai József kertjében. Mind elmentek már, de ő jár-kel egymagában, mint valami megbomlott

2 - élű viz