Élő Víz, 1944
1944-szeptember / 9. szám
Forgalmas vámszedő helyen ott ül Máté. Akkor még Lévinek hívták. Elő.te nagy csomó pénz. Ez volt a mindene. Sokat akart belőle s azért mindent feláldozott érte: hazáját, becsületét. Ta'án még a családja is kitagadta. Egyszer aztán megáll előtte valaki. Úgy áll előtte, mint sokan mások, de Lévi nem azt kérdezte tőle, hogy van-e valami elvámolni való, hanem csak néz rá ámuló szemekkel. Az ember csak annyit mond neki: Jer és kövess engem. És Lévi nem tud mást tenni, besepri a, pénzt és indul. Valami szuggesztív hatalom kiemeli őt a vámszedő helyről. Jézus arra járt. (Máté 9;9.). Máté 14:1—12-ben olvassuk, hogy amikor He- ródesnek hírül viszik, hogy a falvakban jár egy ember, aki mindenféle csodákat tesz, szikár, kemény alakját ezrek és ezrek követik s mindig csak azt hirdeti nekik: térjetek meg, akkor Heródes kezdi magát nagyon kényelmetlenül érezni. Eszébe jut egy italos, duhaj éjszaka, amikor egy érzéki táncért odaadta a legjobb barátját. Most újra megrohanják a bűnei, rettegLti vádoló lelkiismerete. Reszket, hogy János, akinek fejét vétette, támadt fel a halálból. Az egész eltemetett múlt újra megelevenedett, az elhallgatott lelkiismeret újra hallatta szavát, mert Jézus arra járt. Az öreg Simeon esztendők óta nem tud már járni. Szeretne már meghalni és talán hozzátartozói is a föld alá kívánják már. Egyszer egy napon — ünnep sem volt — feláll az öreg Simeon és azt mondja: Megyek a templomba! Próbálják lebeszélni: nem bír elmenni odáig, egyedül oda se talál, összeesik az úton. Az öreg Simeont azonban nem lehel lebeszélni: nekem el kell mennem. Nem tudok itthon maradni. Amikor belép a templomba, rögtön látja, miért kellett jönnie. Kis pólyás babát vesz el édesanyja öléből, boldogan szorítja magához és egyszerre kész a halálra: »Most már bocsásd el, Uram a te szolgádat...« (Lukács 2;21—35), mert Jézus arra járt. Mikor a bethániai temetőben eltemették Lázárt, nagy szomorúság szakad a két testvérre. Sok a vigasztaló, de nincsen gyógyír a fájó szívekre. Negyednapra Jézus is megjelenik tanítványaival. Először Mártával találkozik, aki fájdalmas szemrehányást tesz neki: »JUrßm, ha itt leitél volna, nem halt volna meg az én testvérem.« Jézus előtt azonban a szomorúság, fájdalom és könny hamar bizakodásra, reménységre és hitre cserélődik fel: »Uram, én hiszem', hogy te ragg a Krisztus, at Istennek Fia. aki e világra jövendő vala.« S alighogy elmondja Mária ezt a hitvallást, sietve hazamegy, a belső szoba rutájához oson és titkon szólítja Máriát is: » A Mester itt van és hív téged!* (János 11:28.). i Hadd fajezzem.be ezzel. A vak Bartimeusnak nem mondtak ennyit. Én hadd mondjak többet: A Mester itt van és hív téged. Vár téged. Ne várjon jiiábal TÜKÖR ELŐTT A képzelt beteg. Lelkileg tulajdonképen nincsen is ilyen. Mert aki lelkileg egészséges, az is mindhalálig küzd kísértések sokféle fertőzéseivel, ha azok nem is vehetnek már erőt rajta. S mégis van képzelt beteg Isten gyermekei és a világ fiai közt is. Az igazi betegséget is lehet egész más bajnak képzelni. Akármilyen bántó, szomorító, keserítő »tünetet« érzek a magam bűnén kívül; az mind ilyen képzelt betegség. Mögötte mindig ott lappang a bűnöm. Az igazi baj! Csak keressem meg s ha nem találom, akad még mindig lelki testvér, aki segíteni fog. (Az »Élő Víz« is felel, ha megírjuk.) Assziszi Ferenc, a »min- dígvídám testvér« jól megmondotta: »Mit vágsz olyan szomorú képet? Talán megbántottad Istent? Mert más okod nem lehet rá. Ha pedig így van, akkor hozd rendbe a te Uraddal é3 ne terhelj másokat a szomorúságoddal!« — Eszmélj azéit, kedves hipokon- der testvér! A liÄsn ^ríis hívő Az előbbi mondatból következik, hogy az is bűnöm, ha egyre búsulok a magam bűnös voltán. A betegnek mindig bűne, ha biztosan segítő orvoshoz mehetne és nem megy. Istennek vannak olyan gyermekei, akik fo’ytonosan hőmérőzik magukat, — persze lelkileg, — s egész nekibúsulnak, beleiavanyod- nak abba, amit a lelki hőmérő mutat. Folyton bejeié néznek, a saját szívükbe, s persze, hogy abban nem találnak »szívderítő« látványt! Ezen felül legfeljebb köriil’körül ha néznek, — de bizony a kö- kürülményekben se talál ilyenkor örömet az ember. Mindig van, amin sóhajtani lehet. A legtöbbet főijeié kellene nézni, Jézusig. A gyógyító kegyelemnek erőnek, örömnek és békességnek egyetlen igazi fényforrására. Kedves hömérőző testvér! Ne hagyd el a hömérözést, — de legalább ugyanannyit nézz Jézusra. Igén, imádságon, közösségen, úrvacsorán, gondolataidon és lelki testvéreken át egyaránt. Ne légy lekonyult, napfénytől elfordult s ép azéit hervadó, beteges virág! A szimuláns. Ismeretes annak a lelkésznek az esete, akit nagybeteghez hívtak s akinek az úrvacsorát megelőző lelki beszélgetésben sóhajtva mondta magát igen nagy bűnösnek a beteg. A lelkésznek azonban valami leltűnt s csendesen megjegyezte: igen, már hallottam róla, hogy milyen nagy bűnös. A beteg erre úgy felszisszent, mintha kígyó csípte volna meg: »Ki m^rt énrólam va’ami rosszat mondani?« — Sok ilyen »látszatbünös« van, aki csak a templomban s a betegágyon »bűnös«, és észre sem veszi, hogy ő Isten előtt: szimuláns. A katonaságnál is különösen szigorú büntetés jár pedig a szimulánsoknak... Súlyosabb válfaja ennek az, amikor valaki már valóban ráébredt a bűneire és a hivő életben »hiszi el« magát bűn tekintetében. Valószínűleg ilyen volt a fenti példában említett beteg is. Veszedelmesen fenyegető kísértés ez, amire keményen kell figyelni. A képzelt egészséges. Másik oldalról nézve, hasonlóan nehéz a »lát- s^athívö« esete. Valamikor talán igazán az volt, ÉLŐ Víz 3
