Élő Víz, 1944
1944-augusztus / 8. szám
De boldog örömmel számolhatok be neked, kedves testvérem, eredményről is. Elnyertem azt a nagy örömet, hogy már egészen meg tudtam annak bocsáj- tani, akit eddig gyűlöltem. És a jó Istennek nagy kegyelme azzal fizetett nekem, hogy ö is ke:d megváltozni. Amit eddig sohasem bírt el, nem szól rám, ha esténként hangosan olvasok magamnak a bibliából, sőt, azt hiszem, figyel is rá; de még nem kérdezett semmit. Türelemmel várok; talán egyszer kérdezni is fog. Tudod, kedves testvérem, azt az igét kaptam Gyenesen Ruth könyvéből; »M'ndazt, amit mondasz, megteszem.« Ezt az igét szószerint igyekeztem követni Istennek felszólításaképpen, és irre, csoda történt, — bár földi értelemben --, mert szerétéiért néha viszont kapok szeretetek És a testen keresztül már sejtetni engedi magát a lélek is, amit azelőtt soha nem találtam. De már hallja Istent, és úgy látom, titokban imádkozik is. Azóta nem js iszik, mert már nem fél úgy a légitámadástól sem. Látja, hogy én nyugodtan bízom magam Isten kezére. Ha nem untat kedves testvérem, elmesélek neked egy esetet. Pár napra, hogy hazajöttem, az egyik délelőtti légitámadáskor lent szorongtunk a pincében. Ebben a házban, ahol lakunk, munkások dolgoznak. Egy kisebb gyár van és raktár. Sokan voltunk lent és bizony elég jól éreztük a veszélyt. A viciné, ggy részeges öregasszony, egyszer csak elkezd trágár dolgokat beszélni és persze, a munkások ezen mulattak. Én éppen a bibliát olvastam (azt viszem le mindig magammal). Ügy éreztem, hogy ezt a kísértést elkergetem. Felálltam, odamentem a munkások közé és amit felütöttem, azt kezdettem fennhangon olvasni Eleinte nem vettek róla tudomást, de én csak olvastam tovább ... Egyszerre csak az egyik elhallgatott, aztán a másik is és így tovább. Azon vettem észre magam, hogy teljes csendben olvasom fel Máté 24:32-töl végig. Ez a. rész volt, amit felütöttem. Miié a végéhez értem, a teljes csend úgy hatott rám, mintha angyal suhant volna át a pincén. Az öreg viciné kezébe ejtette az arcát. Nem tudom, mit csinált. Lehet, hogy elaludt, de lehet, hogy imádkozott. Másnap hallottam a házban, hogy volt olyan is, aki azt mondta; »produkáltam« magam. Lehet, hogy olyan is volt, aki másként rosszallotta. De talán többen voltak, akiknek hasznára volt. Merjem-e ezekután hasonló esetben felolvasni a bibliát, hogy a »produkálás« gyanúja ne essék rám? Levelem befejezem Máté 7:7 igéjévé' és a jó Isten áldását kérem Reád. * Gyenes után. . •. Még arról akarok beszámolni, hogy indult meg nálunk a leánymunka. Ez már régen bennem volt, csak nem mertem hozzákezdeni. Féltem tőle. Nem tudtam a módját, helyesebben egész reménytelennek láttam a helyzetet. Magyarul: nem volt hitem hozzá. Most is bár hitetlenül, de nagyon Isten elé tudtam vinni s Anyuka is imádkozott. Elindultam, hogy a b-i leánytalálkozóra toborozzzak. Mikor este későn, fáradtan hazaértem s 19 (15-re csökkent a végén) jelentkezőről beszéltem, szinte nem akarták hinni s azt kérdezték: »Aztán mit mondtál nekik?« Semmi különöset, csak mindenhova imádkozva mentem be. És hogyan, hogyan se, mikor visszajöttünk, itt is elkezdődtek a bibliaórák. Már három volt. De olyan jó!... , ,' . 1MAKDZOSSÉG „Wem tudók imádkozni !6< Rafael, a nagy festő, papiros-ernyővel ellátott mécset viselt a homlokán, amikor festett, hogy a saját árnyéka el ne sötétítse a készülő képet. így ronthatja meg az imádságunkat a saját árnyékunk. Lehetnek dolgok, amiktől el kell szakacin nk, ha igazán imádkozni akarunk. Krisztus mécsvLágának kell ehhez a homlokunkon lenni. Az magától tesz önmegtagadóvá, űzi el az árnyat. Vizsgáljuk meg magunkat; nincsenek-e megtűrt tisztátalan gondo’ataink, rejtett, vagy olyan homályosan felismert bűneink, amelyektől nem vágyunk elszakadni. A bűn forrása, összessége és eredménye pedig mindig a Krisztusközösség hiánya, az elméletileg talán hibátlan, de gyakorlatilag Istentől elszakadt élet. Krisztusközelségben, Kiisztusközösségben túlcsordul az imádkozó szív. Jézusra nézni. Újra és sokszor és egészen, s csodálatosan újul az imádság lelke. Olykor egészen kicsi is lehet a hiba. Sok ember életének, — mond a Fosdick, — mint a régi szivattyús kutaknak, néha bőven van vize odalent a .mélyben, de egy kis »itatásra« van szükség, hogy az meginduljon. Az imádságtalan kedvnek igen sokat jelent egy kis friss víz, más valakinek az imádkozó életéből. Lelki testvértől, közösségben, sőt sokszor egy-egy valóban lelki könyv által. Isten így segít megitatni az üres szivattyút és megindítja vele a víz folyását. A legjobb orvosság pedig maga az imádság szokott lenni. Gondolj Forsith hasonlatára: »sokszor, mikor pihenésre volna szükséged, oly nyugtalan vagy, hogy nem tudsz lefeküdni és pihenni. Ilyenkor kény- szerítsd magad arra, hogy lefeküdj és csendben maradj. Gyakran tíz perc alatt is jóleső érzésre változik az erőlködés és álomba merülsz, hogy megújult emberként kelj föl... így ha. n'n.s kedved imádkozni, annál inkább imádkozz!« Végül: aki beteg, orvoshoz menjen. Kérjem kitartóan az »áldott orvos«-tói az imádság lelkét s keressem ezt Nála az ő emberi orvos-eszközein át. lelki tanácsadókon-segítőkön át is. Könyörögjünk: bünmegismerésért önmagunkban, bűnbánó szívért, bünbocsánatért, bűntől való iszonyért és féleleméit, kísértéseink felismeréséért s legyőzéséért. Adjunk hálát: a kegyelem idejéért, a csendes hetekért, konferenciákért, lelki testvéreinkért, mert szabad szeretni és szolgálni, azért, Aki előbb szeretett s szolgálni jött és életét adni értem. Kérjük az áldást: felkészülésre nehéz jövőhöz, láthatatlan konferenciánkra, a gyenesi férfi-csendeshétre, készülő konferenciák’a, közösségeinkre, a betűk szolgálatára, (Élő Víz, könyvkiadás, leveleink), a szenvedőkre, üldözöttekre, egyházra, népre, veszendő világra. Magasztaljuk az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. S.í. 4 ÉLŰ VÍZ
