Élő Víz, 1944
1944-augusztus / 8. szám
KÉRDÉS-FELELET. Csődben. »Régm járok bibliaórára, de sohasem éreztem magam úgymint most. Sohase gondolkodtam afö' lőtt, hogy mit tizen általa Krisztus. S hogg őszinte legyek: nem is érdekelt. Szinte kötele ségszerüen jártam, do mélyebben nem foglalkoztam Vele. A templomban nem az igehirdetöre, hanem rengeteg ostobaságra gondoltam, s valósággal megkönnyebbültem, mikor »végre«, befejezte a beszédet. S most szinte lánggal van bólém írva, hogy milyen nyomorult vagyok! Krisztust végrá is »kénytelen« voltam észre-f venni. Felajánlottam volt mindent Néki, a bűneimet, és magamat is, s mégy*! — egyre több a bűnöm. Egyr& több a bűnös gondolatom, pedig akkor úgy éreztem, hogy elfogadott Krisztus. Rengeteget hazudok, s fképe,s voltam azt mondani, hogy »én nem h\i- zudek/« Képes voltam állítani. Most látom, hogy' megnyit hazudok. Mindig és szüntelen■ Hazudok, ha a kollégáimra /átmosolgyök, hazudok, ha azt mondom, hogy békességem van, ha ait mondom, hogy Krisztusé vagyok. Igen, mindig hazudok! Ölök (s mit so-/ •da lelki nyugatiammal mondtam el, hogy én nép: bántok me>g senkit) és gyűlölök mindenkit/, aki bánt, aki fájdalmat okoz nekem. > Végignézek a mai napomon: bűn, bűn mindenfelé ... Nem tudok úgy imádkozni, hogy mindent letegyek Krisztusnál. Az ajkam megbénul s a szentemből egy könny sem hull. Rosszabb és bűvösebb vagyok, mint voltam. Kiúllhatatlan és megbízhatatlan, igyekszem Krisztushoz és nem találok rá. Az ige egész kétségbe ejt: »Az én fiileim az igazak beszédéül vannak és Én meghallgatom az ö kéréseiket.« Az Igazakét, — de én nem vagyok az! Mit csináljak, hogy újra Krisztushoz jussak?« Ez a fájdalmas és őszinte vallomás Isten minden gyermeke számára igen komolyén beszél. Mögötte lehet az a nem ritka megtérés, amelyben az e n- ber »elébesiet« az Úrnak s belátván, hogy az egyetlen helyes út az ö útja, a fejével hamarább tér meg. mint egész szívével-lelkével, — és ebben a félmegtérésben megreked, önmaga »csinálja« a hívő életet és ez csak csődbe juthat. Lehet azonban, hogy Isten Lelke valóban magáévá tette s a visszaesés többek közt azért történt, mert közösségeinkben köny- nyen kap lábra az a kegyes meggyőződés, hogy a világ előtt vigyázni kell a — látszatra. Ezt pér- szc sohasem gondolja így az ember, de gyakorlatilag annál könnyebben történik meg s képmutatóan csalja az ember a másikat is és önmagát is, —.amíg iíztán felszakad a titkos kelevény. A »látszattal« együtt ugyanúgy kell vigyázni a valóságra is! Nemi lehel közte szakadék. — Lehet azonban, hogy »mindössze« kisebb-nagyobb engedetlenségek, hanyagságok, ellanyhulások észrevétlen során át jutott idáig a dolog. A kályhacsöben lerakódó finom koromfátylak hatása: egyszer csak csődöt mond a kályha! Igen, komoly figyelmeztetés ez mindnyájunknak! A kérdés azonban: »mit csináljak?« Azt, ami annyiszor ott van Krisztus 7 levelében (Jel- 2—3.) J térj meg! Hívő gyülekezetek tagjainak mond a az Úr. S amit ö mond, az lehetséges is. Meg kell látni:, drága kegyelem az, hogy idejében jött a csőd, hogy nem maradt vakon haláláig. Mert akkor késő lett volna az ébredés. Akár igaz volt, akár nem volt igaz az első megtérés: biztos jele a kegyelemnek ez a. véres önmegismeiés. Ábránduljon ki teljesen önmagából. Úgy jó az. Ez az egyik fele a Ján. Siónak. S lássa meg jobban: csak kegyelemből élhet. Ö, milyen drága, hogy van kegyelem. Van a Krisz- tustagadó Péternek is, van a lato nak is. Hú pi Or! Azért hozta a csődöt, hogy nagyon bűnös legyen a bún és igen bövölködö* n kegyelem. S mert sok,, nagyon sok bocsáttatik meg: nagyon, szenvedélyesen szeresse á>:t aki előbb sze e te, aki halálosan szereti most is és meg-igaz-it;a az istentelent, fiíóin. 4;5, 3:24.) A savanyú. Az ördög leghatásosabb reklámja. Aki látja, előre elmegy, a kedve a megtéréstől. És mégis t.oikkial több ven belőle a hívok közt, mint Isten hálásan, alázatosan örvendező gyermekeiből. A világ róla ismeii nem-kívánatosnak, kifosztottnak és lemondással-teljesnek a keresztyén életet, ö »jellemzi« a. keresztyénséget. Megsavanyodott tőle a templomi életünk (éneklés, imádság, igehirdetés, úrvacsora), a (közösségi életünk (sirós, bána'.os imádságok túltengése) s megsavanyodott a »hívő« magánélet is. Nemcsak az az »emberjelölt« tartozik ide, aki az önmaga erőlködésével vallásos, és a lelki életben igazi örömöt soha nem talált. A Lélektől születettek közül is sokan hullnak vissza az első szeretet édes öröméből megecetesec ett látszatéletbe. Azazhogy: hol van itt már csak a látszat is? Új megtérés nélkül szörnyű ba.cillusgazda a savanyú hívő! — Oka sok minden lehet ennek, mint ahogyan sokféle sa.vanyú íz van a világon. A mélyenjáró alapbaj azonban mindig egy: Krisztussal való eleven közösség hiánya. I A „száll ári nos.“ Megint csak; nem csupán a viiág öröme olyan, mint a »kifordított«, szaharinos tea, melynek az édessége pótlék s utóíze keserű, — ellentétben a cukros teával. Isten gyermekei között is van olyan mosolygó élet, amelynek csak a kezdetén s egy-egy állomásán igazi a mosoly. Egy autós elmondta, hogy kevés a motalkója, de néha kap egy kis petróle.J-' mot s azt hozzáönti; a végén már alig van benzin a keverékben. így van ezzel a mosolygós élettel is. Egyre jobban túlteng benne a világ tréfája, a »iScherzgeist<, s a Végén már jóformán csak ez adja az élet örvendező »erejét.« Egyre több a haszontalan szó, egyre sekélyesebb, könnyebb fajsúlyú az élet, önzőbb a szolgálat, s a megszentelődésre való odaadó törekvés elhal. A világ fiai közt ennek a ke- resztyénségnek nagy a vonz-creje, — de igazi ereje nincsen. Olyan színtelen, se hide^g — se rre eg fél- keresztyénségbe hív és nevel, amely szerme tetszetős, de könnyen elpárolog, mélyre nem jut; próbát nem áll, s a megszentelödő, gyümölcsöző élettel szemben immunizál, érzéstelenné tesz. Adjon az Úr bánatot és új megtérést, — nehogy a legvégén legyen keserű a »szaharinos« élet! TŰKOR ELŐTT ÉLŐ VÍZ 5
