Élő Víz, 1944

1944-július / 7. szám

Az egyház harca.

f (Dániel próféta igehirdetése.)

A jelen számunkban új bibliaköri sorozatot kezdünk. Alapigéjéül az egyik legidőszerűbb üzenetü ótestamentumi könyvet; Dániel prófétát vesszük. Nem könnyű olvasmány, de az elmélyedő bibliatanulmány nyomán sok lelki kincset kaphatunk. Vezérfonalunk éppen a nehezebb bibliai könyvek megértésében akar segítséget nyújtani.

1. lecke: Döntés előtt (Dán. 1:1.)

1. Dániel neve azt jelenti, hogy ítél az Isten, Isten az én bírám. Isten a világ bírája is — ez Dániel könyvének tanulsága.

Az első versben történtek Krisztus előtt 605. esztendőben játszódnak le. Dániel és társai, Jeruzsálem Isten gyülekezetét jelentik, míg Babilon az Isten gyülekezetével mindig ellenséges viszonyban élő világ. Ez a világ mindeneken felülálló hatalomra tör. Nabukodonozor mindig harcbaszáll Istennel.

2. Ahol Itten népe lakik, ott Bábel (Babilon) is felüti sátrait. Harcot kezd ellene, fegyverei: az erőszak és más hatalmi eszközök. Bábel fegyvere testi, Jeruzsálemé lelki. Bábel sokszor legyőzi Jeruzsálemet, de Jeruzsálem számára Bábel mindig missziói terület marad. Báliéi Isten gyülekezetét mindenestül meg akarja hódítani, nem bírja elviselni, hogy Jeruzsálem egy rajta kívülálló hatalomnak (Istennek) engedelmeskedjék és vele viszont összeházasodni nem akar. Féltékeny és gyűlölködő3. Jeruzsálem számára két út van, ha Bábel kapui előtt áll. Az egyik; felvenni a harcot és nem> behódolni, hanem megmaradni Isten küldetésének útján, a másik a gyalázat útja: összeházasodni Bábellel, de ezt mindig paráznaságnak nevezi az írás. 1

4. És mindig így volt. Ma is. Bábel világba - talomra tört és totális igényt tartott mindenre, minden dicsőséget ő akart learatni. Mózes 1. 10. fejezettől kezdve egészen Jelenések könyvéig ez volt Bábel jelleme és ez ma is. Fitogtatja és visszaél hatalmával és elnyomja a hívőket. Nimród, amikor megépíti Bábelt, saját dicsőítését végzi el, de ugyanakkor úgy állította be müvét, mint az emberiség megmentésének egyetlen lehetőségét. »Hogy el ne széledjünk« — (I. Móz. 11,4) azóta »totális« összefogó célja minden áldozatra való felhívásnak. Ezért nyomja el az egyént és vezeti történelmi katasztrófába a társadalmat.

5. Ez a társadalom nem akar vallástalan lenni, de vallásán rajta a Kain bélyeg, mindent odaad Isten» nek, de a dicsőséget magának tartja meg és önmagát sohase adja oda Istennek. Hálaadó áldozatra mindig képes, de élete cselekedeteiben nem jár Istennel. Ezért tagadja meg a keresztet, mert a kereszt mindig ítéletet jelent az Istennel nem járó ember cselekedeteire. Ezért is fordul- szembe a kereszttel: templom és »vallásos« állam feszíti keresztre Isten fiát és megmutatják, hogy Barabbás közelebb áll hozzájuk, mint Krisztus. Neki nem Ítélet kell, de elismerés. Kell a tnegváltás de nem az újjászületés, kell a meg- igazítás, de ezt maga akarja megszerezni.

6. Végül a döntés lényeges alkotó vonása Bábel képében kultúripxádata. Mindig fáradhatatlan önmagának a csodálatában és mást sem tud. mint saját alkotásait dicsérni. Kain cselekedetén • túl nem jutott az emberiség története: hatalmi tudatában agyonverte testvérét és várost építve saját kultúrát teremtett. Ezt cselekszi ma is, ez a Bábel lelke, visz ajándékot Istennek, de habozás nélkül legázolja a gyengébbet és a romokon új, neki tetszőbb kultúrát teremtve, márvánnyal örökíti meg saját dicsőségét és államvallásos istentisztelettel istenes szirtezelet ád az egésznek.

Mindezekkel szemben tud-e győzni? Bábel mindig államot alapít, sohasem országot. Az államot hatalom és‘törvény hozza létre és tartja fenn, az országot kijelentés és megválfas. Isten országa az ‘ egyház, Jeruzsálem ezért mindig Istentől függ. Tápláléka a kijelentés, ezért van közösségben Istennel és van missziója a világban.

2. lecke: Bábel igénye. (Dán. 1:2—7)

1. Mindeme kiterjed. A vezetők kellenek neki. Bár elvilágiasodtak és megérdemlik Bábel sorsát, mégis ellenük tör, hogy a nép könnyebben zsákmányul essék vezetők hiányában. Jeruzsálem nem marad meg lényege szerint annak, aminek Isten szánta, azért engedte Isten e világ hatalmát győzedelmeskedni felette. Az Ür azt adja a világ kezébe, ami a világé. Az egyház csak akko-r független a történelem sodrától, ha független a világtól. Ha nem független, ha maga is elvilágiasodik — edényeit világi célokra használja. Abban a nagy történelmi küzdelemben, amely Nechó egyiptomi és Nabukodonozor babiloni király között folyt, történt, hogy Jojákim és népének vezetői láncraverten kerültek fogságba. A világ magába olvaszt mindent, ami hozzáhasonul.

2. A szent edények a pogány Marduk isten templomába kerültek, tehát a Seregek Ura szolgája lett Marduknak. A szent dolgokat kiszolgáltatták a világnak. Ma is így van: mi történt a mi ünnepeink-* kel? a szertartásainkkal? Mit jelent ma a* kereszt - ség, az úrvacsora? Az orosz kereszténység kiáltó példája ezeknek a gondolatoknak: minden sarokban szentkép — de az alkohol és a nemi betegség az úr — husvétkor örömteli csókolódzás, hogy Krisztus feltámadott, de ugyanakkor az őrjöngő tömeget nem tudta rendre szorítani a rendőrség. Ha egykor a világ a keresztyénség lelkülete felett lesz úrrá, nem riad vissza attól, hogy legszentebb dolgait is saját céljaira felhasználja.

3. Bábel igénye azonban az ifjúság miatt veszedelmes. Nem elégszik meg néhány edénnyel. Neki az ifjúság kell, mert totális igénye van mindenre. Az Ifjak kellenek neki, mégpedig a hibátlanok. Bábel nem tud az »alkalmatlanokkal mit kezdeni, neki az »über- mentsch«-ek kellenek, a többit kiirtani szeretné inkább. Olyan kell, akiben nincs fogyatkozás! Hová jutottunk e tekintetben? Műveltük ifjúságunkat: zenében, nyelvekben, sportban, tudományban. Valóban fogyatkozás nem volt bennük, csak az egy szükséges dolog hiányzott. A mai korszellem fegyelme is mindenre kiterjedt: az ifjak ételére, italára; fontos, hogy van-e elég sport és vitamin.

4. Igénye kiterjed a lélekre is. Nabukodonozor

»átneveli« az ifjakat. A saját nyelvére és szellemére akarja őket formálni. »Átképzést« ad nekik, még neveiket is megváltoztatja. Az ősi istenes bibliai nevek helyett; pogány istennevekkel kapcsolatos nevet kapnak. Ijesztően következetesen akarja kiirtani az ifjakból az egy szükségest, az igaz Isten ismeretét. Célja: a király elé állítani őket, vagyis engedelmes, kezes eszközöket formálni belőlük. A mai u. n. keresztyén nevelésünknek, nem ez-e a célja? Melyik nevelésnek esik főtengelyébe az' örökélet kérdése ? 1