Élő Víz, 1944

1944-április / 4. szám

lyesen gondolkodni és imádkozni sem tudsz, akkor Krisztus bizonyosan ott virraszt melletted, mint anya a beteg gyermeke mellett, még saját imádságodra se kell gondolnod, hanem emlékezz arra, hogy Krisztus imádkozik érted. Ez az imádság erősebb mint minden erőlködésed.

Rossz napokban ne indulj messzire, hanem maradj Benne, aki a megtartód. Ne indulj a hinta-keresztyének nyomában, akik ma megértik a világosságot és holnap elhomályosítják azt. Most a világ vége felé nem csoda, mert az ördög igyekszik mindent összezavarni, hogy Isten gyermekeit is megtévessze. Ha erőszakkal meg is kötöd a szélkakast, a szelek mégis elfordítják azt. De te csak maradj meg üdvözítőd bilincseiben! Miféle bilincsekben? A fájdalomnak, szenvedésnek, betegségnek, szorongattatásnak, rettegésnek, halálveszélynek és mindennapi ínségnek a bilincseiben. Ne igyekezz szabadulni azoktól. Idején úgy is mogkönnyíttetnek. Ne furcsáid és ne szégyeld ezeket az ünnepi ruhákat, amelyekbe Krisztus öltöztetett téged, ö maga is hordta ezeket, csendes volt és szenvedett. Járjatok alázatosan ezen a rejtett, semmibevett úton. Csodálatos lesz a vége. Nem vagytok egyedül. Veletek a diadalmas Űr. A Békesség Fejedelmének a békéje legyen veletek a béBESZÁMOLÓ

A férfiintelligencia nagyheti csendes napjait az utazásban beálló nehézségek miatt Gyenesdiáson se tarthattuk meg. Ehelyett Budapesten a leánygimnázium dísztermében tartottuk a tervbevett programm szerint. A résztvevők száma 50 fölé is emelkedett s néhány vidéki is akadt a budapestiek között.

Kb. 35-en elejétől végig minden alkalmon: bibliakörökön és úrvacsorán is résztvettek. A hétfő délelőttöt óvóhelyen töltöttük, de ott is zavartalanul folyt a konferencia. Míg fenn a város felett az öldöklés madarai repdestek, addig lenn a pincében a békesség Fejedelme férfiakat toborzott a hit harcába. A záró imaközösségben sok kemény férfiszív és ajak nyílt meg bűnvallásra, támaszkeresésre és hálaadásra. Sok szeretettel és testvérszívvel gondoltunk távolmaradásra kényszerült vidéki testvéreinkre is.

Csömörön a február 20—27-én tartott evangélizá- ción nyilvánvaló áldásokat adott az Űr. A temo'omot estéről estére megtöltötte a gyülekezet. Legtöbben csütörtök este voltak, amikor Nagytarcsáról több mint ötvenen jöttek át gyalog és kocsikon az ige hallgatására. Ekkor a hallgatók száma 350 fölé emelkedett. Nagytarcsaiak különben minden este voltak. Ugyancsak több alkalommal jöttek az igére szomjas hévíz- györkiek és aszódiak is. — Ezen az evangélizáción az imádságos támogatást különösképpen a férfiak megindulásáért kértük. Hálásan meg is köszönjük a testvéreink hordozó könyörgéseit. Minden este szépszámmal voltak férfiak, külön összejövetelükre pedig 54-en jöttek. Itt különösképpen éreztük a hidegségnek és az ellenállásnak a felengedését. Biztató, meghitt hangulatú együttlét volt. A gyülekezet lelkésze szerint nem volt még ilyen Csömörön. Ketten-hárman már az imaközösségbe is eljöttek közülük. Az ifjúság külön ösz- szejövetelén is 100 felett volt a létszám. Üj meg;ndu!á- sokat is láthattunk már az evangélizáció napjaiban is, egy-két az imaközösségből elmaradt hívő is új erőre kapott. A morzsaszedés és a befejező imaközösség nagyon élénk és sok áldást mutató volt. A régiek bizonyságtétele és imádsága közben új megtérek friss szava is hangzott. Többek között olyané is, akit első este a lelkész invitálása hozott belül a templomajtón,

de utána nem tudott elmaradni s a végén már Isten

hatalmas cselekedetéről tanúskodott minden szava. Az evangélizáció legáldottabb órája az úrvacsoravétel volt, amikor Krisztus megtörött testében és kiontott vérében vehettük a régi és új bűnök bocsánatát.

Nagylarcsán február 29-től márcus 2-ig a népfőiskolán volt házi evangélizáció, amin különösen a magánbeszélgetések lettek áldottak. Úrvacsora előtt mind a 11 legény jött külön beszélgetésre, melyek közül a legtöbb magángyónássá lett. Nehéz ifjúkori bűnök kerültek le a lelkiismeretről és a Krisztus vérében hirdetett bocsánat valóságos szabadulást hozott és egyben erőt is kínált az új életkezdéshez. Különösképpen hordozzuk imádságainkban ezeket a fiúkat.

Az orosházi népfőiskolán Keveházi Ottmár és Bony- nyai Sándor tartották a házi evangélizációt március 2—4-én. Itt sem maradt el az áldás.

Rákóczitelepen március 5—12-én tartottuk a II. evangélizációt. Ez a kb. 1500 lelkes missziói egyház- község 1939-ben vált ki az orosházi gyülekezetből és lett önállóvá. A gyülekezetét legnagyobbrészt azok a földmunkások alkotják, akiket 1924-ben telepítettek ide. Közigazgatásilag Orosházához tartoznak, de a falutól 6 km-re vannak. Nagyon elesett nincstelen nép. Közöttük a nyomor alatt a bűnök is buján tenyésznek. Az idevetődő lelkipásztor néhány nap alatt is elrettentő példáit kell, hogy meglássa a legdurvább bűnöknek. A korán önállósított szegény gyülekezet nehéz anyagi terhekkel küzködik. Semmiféle egyházi vagyona vagy épülete nincs, csak egy félbemaradt temploma, amelyet még 1939-ben kezdtek építeni, de anyagiak híján még abban az esztendőben félbe is maradt. Csonka tornyával és a falak körül hagyott korhadó állványozással beszédes hirdetője annak, hogy Rákóczitelepen az Istenre mutató jcszándék csak egy csonka templomtoronyig jutott el. Az I. evangélizciót Sréter Ferenc tartotta 1939-ben nagyon nagy érdeklődés mellett és toronyig jutott el. Az I. evangélizációt Sréter Ferenc saját bevallása szerint nem sok helyen talált olyan szomjúságot az ige után, mint Rákóczitelepen. Az evangélizáció után eleven imaközösség maradt, amely kisebb-nagyobb szünetelésekkel és felelevenedésekkel máig is megvan az egyik állami tanítónő vezetésével. A II. evangélizációt március 5-én kezdtük nagyon alkalmatlan körülmények között. Az egész szombaton esett hó már bokán felül ért mindenütt és még folyton hullott esővel vegyes^. Rákóczitelepen téglajárda sehol nincsen s az azóta is szakadatlanul tartott esőzés teljesen járhatatlanná tette az egyes utcákat, éppen az állami iskola környékét, ahol az evangélizációt tartottuk. Itt a legtöbb embernek nincs valamirevaló lábbelije. A sár és a víz majdnem mindenkit az otthonába szorít. Egy kis csapat azonban még így is felvette a sárral a küzdelmet és estéről-estére ott volt az iskolában. 50, 50, 59, 75, 110, 120, 120, 140 volt a létszám. Egyesek messziről, Gyopárhalmáról, Szentetornyáról és Orosházáról jöttek. Mi magunk is térdig sárosán és átázott cipőben jártuk egész nap a falut, példát mutatva a kimerészkedésre és hivogatva az evangélizációra. Az evangélizáció kapcsán serdülőknek és ifjúságnak (24,

40) is tartottunk összejövetelt, Szentetornyán istentiszteletet és imaközösségi összejövetelt, valamint Gyopárhalmán egyszeri evangélizáló igehirdetést. A hét végén már meg’átszott az á’dás. Nagyon szerettek énekelni. Az „Énekem az Űri*' füzetből minden ismeretlen éneket meg akartak tanulni. Utóösszejövetelre is so8 blö víz