Élő Víz, 1944

1944-április / 4. szám

ligba, hogy megmentse a bűnösöket. Most minden re­ményemet Bele akarom vetni és minden vágyammal Feléje fordulni. Én semmit nem tudok tenni, azért tü­relmesen Rá várok. Bármennyire megvárat is, magam semmit sem csinálok." Ezt kezd el és folytasd. Még akkor is, ha félbeszakad is a türelmed. Várj türelme­sen az Ürra. Ez egészen ellentéte a megtérés hamis rendjének, annak az útnak, amelyre ugyancsak sok felébredt té­ved. Ez az út a következő: Mihelyt az embernek a lelkiismerete megérzi, hogy az egész megtérés idegen dolog számára, megkísérli kierőszakolni magából a bűn­tudatot, bűnbánatot, éberséget, megtérést és más efélé- ket. Ezek mind szükségesek is az igaz megtérés útján. A hiba csak az, hogy a felébredt ember ezeket a tu­lajdonságokat az elbukott, átkozott, halott régi termé­szetéből akarja kisajtolni, ahelyett, hogy odamenne Krisztushoz és Tőle kérné és várná. Így azután a magukcsinálta életfolytatásban keresnek segítséget, ahelyett, hogy evangéliumi kereső hittel borulnának Krisztusnak lábai elé, aki megadja az Isten szerinti szomorúságot, Szentlelkét, az új életet és mindazt, ami csak szükséges. „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek." „Min­den palánta, amit nem a mennyei Atya ültetett, gyöke­restül kitépetik." Mivelhogy a felébredtek nem látják ezt világosan manapság, azért futkosnak ide-oda és soha nem jutnak teljes világosságra, hanem levegőt vagdosnak, vak módjára tapogatódznak és ismeretlen veszedelmekbe keverednek. — De hogy viselkednek akkor, amikor bizonyosságuk van afelől, hogy gyer­mekké foqadtattak és hihetnek Krisztusnak a segítsé­gében? Akkor meg elfelejtik, hogy állhatatosan ott ma­radjanak az Ür előtt és mint kárhozatra méltó bűnö­sök kegyelmet kolduljanak. Gondtalan örömre adják magukat, ami hamarosan testi örömre válik, hamar el­kopik és úira megüresedik és kihűl a szívük. Ennek a következménye a hitetlenség és az új, ismét törvé- nyeskedö élet. A mindennapi megtérés. Nagyon szeretném most tudni, hogy miiven volt és milyen most a mindennapi megtéréstek? Nem en­gedem elutasítani magam azzal, hogy nekem ahhoz semmi közöm. Látjátok, én lerázhatatlan vagyok. Mindaddig, amíq élek, nem engedlek titeket vakon, ál­mosan és gondtalanul a pokol felé haladni, hanem a fületekbe kiáltom a toliam segítségével is. hogy velem együtt vegyétek fel naponként a testünknek annyira ellenszenves keresztet és vigyázva, félelemmel és rette­géssel vigyétek végbe a ti üdvösségteket. Jól van, hogy azt mond'átok, hogv ti is ezt teszitek és tudjátok, hogy ez mennyire szüksénes, méq jobban mint én. De akkor miért prüszköltök ellene, hoqy erről írok?! Testvérek, testvérek! Mindig veszélyben és Ínség­ben járunk s minél inkább a belső keresztyénségre tö­rekszünk, annál inkább tapasztaljuk, hogv milyen köny- nyen kicsúszik ez a drága dolog a kezünkből s hogy az Isten szerinti szomorúság milyen észrevétlenül változik át a legjobb törekvésünk mellet^ is únott megszokássá. Akkor pedig már úira bizonytalan tala'on állunk, ahol a világ mindenféle szele szabadon dobál bennünket. Meqszo- morodunk-e tüstént a szívünkben? Oda hullunk-e nvom- ban, mint a legistentelenebb bűnösök irgalmas Bíránk lábaihoz? Tusakodunk-e hűségesen és kitartással mind­addig. amíq ú;ra el nem nverjük az Isten szerinti szo­morúságot? Mert ez az egyetlen alap, amire a minden­napi megtérés felénül. Ez a bűnbánat Isten aiándéka, de nem ölhetett kezekkel kell várrii annak az eset’eges elnyerését hanem tusak^dva kell keresni és kérni Tőle, akitől minden jó ajándék és tökéletes adomány alá­SZáll. Ü’ra ugyanazt írtam néktek, amiről már előbb is beszéltem de én nem únok bele ebbe. Boldog az. aki viqyáz. felövezi magát és meqfehéríti az ő ruháit Krisz­tus vérében. A mi bűnös lassúságunk, lannymeleqsé- qünk mérne«; kíqvókként támadnak reánk és haszonta­lanná akarok t^nm az Or után való vágvakozásunkat, qvakori Elé-iáru’ás'mkat és minden titkn«; Hozzá-fo- hászkodásunkat. Észrevettétek-e már ezt hétköznapi éle­tetekben? íny azután elég okunk van arra. hogy mesz- sziről is kiáltsuk eovmásnak: ..Serken’ fel aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog Tenéked a Krisz­tus!" Hagyjuk már egyszer abba és átkozzuk meg őrökre azt a csalóka, ész-keresztyénséget, amely csak a felületen él, mint a liba a víz színén és üres ceremó­niákat végez ismeretének a követelése szerint, de nem ismeri az igazi veszélyt, az állandó Ínséget és a mély­ségből való kiáltást. Manapság az ilyen veszélyes ke- resztyénség egészen általános a felébredtek között. Félre vele! Mi nem átallunk koldusként könyörögni és éjjel­nappal kiáltani az élet Urához, hogy irgalmassága sze­rint tekintsen ránk, tartson meg minket és mutassa meg nyomorúságos állapotunkat olyan elevenen, hogy minden testi és képzelt békességünk pusztuljon. Értesítsetek engem, hogy egyetértünk-e ebben, fiú­ságra való vágyakozásunk igazi törekvésünk-e és kell-e minekünk mindennapon kiáltani az Őrhöz nyomorúsá­gos állapotunk miatt. Oh, vájjon ki lehet ebben eléggé szorgos, hűséges és lankadatlan!? Egyedül Krisztusi Istennek a Lelke nem hagyott téged magadra, a saját szerencsédre, hanem még mindig vezet, ha nem is úgy, mint előbb, amikor hívógatólag állt eléd és az érzéseiden keresztül szólt hozzád. Ez nem illik bele az ö további bölcs kormányzásába. Most kipróbálja a te hitedet és hogy mennyit mersz. Arra akar rászok­tatni, hogy szíved lassúságának, hideg szikkadtságának és érzéketlenségének közepette is Reá tekints, egyedül Isten Bárányára. Sokkal inkább Reá kell tekintened, semmint a bűneidre. Egyedül öt kell keresned, tudva, hogy amikor öt megtalálod, általa a bűnt is legyőzöd. Legyen az életed bármilyen szikkadt, halott vagy lélek nélküli, mégis csak egyedül Belőle élj, aki az élet kenyere és tartsd nagyon sokra ezt a folytonos, bár a lankadás és a bűn miatt gyakran megszakadó koldus-életet. Az Ür megjelenti magát neked, még ha nem is megy most olyan jól a sorod, mint amikor elő­ször megtapasztaltad a kegyelmet. Ha most nem is járja át a szívedet az érzéseknek az a forrósága, mint akkor, mégse lankadj, nem az érzéseidnek a forrósága, vagy a kegyelem tapasztalásának a frissesége halt meg érted a kereszten, önmagadnál, érzéseidnél, nehézségeidnél, bűneidnél magasabbra kell emelned a szemedet és hi­deg szívedet, fel egészen a kereszten függő és onnan az Atya jobbjára emelt megdicsőült Krisztusra, ö el­nézi Adám bukott gyermekeit, hogy jön-e közülük va­laki Őhozzá életért és mindenért, ami az üdvösséghez szükséges. Ö megkönvörül rajtad, de nem azért, mert te vágyakozol az üdvösség után, hanem azért, mert ne­ked nincs semmid, ami a lelki élethez szükséges. Meg kell szoknod, hogy lemondj minden önmagad irányában támasztott követelésről, hogy milyenné kel­lene lenned, vagy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezned. Te csak ezt mondd: „Én nyomorult bű­nös vagyok, nem tudok és nem is akarok más lenni, mint amilyen vagyok, de az én Uramnak és Királyom­nak adok minden dicsőséget és öt kérem, hogy adia meg nekem mindazt, amire nekem, gyatra gyermeké­nek, szüksége van." Ha lankadatlanul teszed ezt, meg­látod, hogy Krisztus megadja neked, hogy bizonyossá­god lesz afelől, hogy Általa Isten gyermeke vagy. Majd akkor, amikor ö jónak látja. Légy csendben, várd az Urat, megerősödöl. Kedvem lenne megfedni titeket. Kicsinyhitűek miért féltek? Vagy azt gondoljátok, hogy Krisztus ezek­ben az utolsó időkben alszik, és a bűn, világ és a po­kol hullámai elnyelhetnek titeket? Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, ö ismeri övéinek a gyen­geségét és senki ki nem ragadhatja azokat az ö kezé­ből. Most e világ fejedelme, mivel tudja, hogy kevés ideje van, minden erejével támad ránk: minél hűsége­sebb vagy a megtérés útján, annál keményebb kísér­tések kínoznak. De ha nem tested erejével, vagy eszed segítségével igyekszel megszabadulni, hanem a helyes utat nézed, és minden vágyakozásodat Reá irányítod, aki az út, akkor ezek a kísértések arra lesznek jók, hogy megaláznak téged és megtanítanak arra, hogy még közelebb húzódj Megváltódhoz s semmi másban ne bizakodj, csak Benne egyedül. Borulj irqalmas Bírád elé, tekints az ö sebeire, akkor megérted, hogy ö a veszély idején sincs messze tőled. De ne agqodalmas- kodj és ne izgulj. Légy csendben; várd az Urat. meg- erösödöl. Ha gyengeséged olyan nagy, hogy még he­£LÖ VlZ 7

Next

/
Thumbnails
Contents