Élő Víz, 1944
1944-április / 4. szám
ligba, hogy megmentse a bűnösöket. Most minden reményemet Bele akarom vetni és minden vágyammal Feléje fordulni. Én semmit nem tudok tenni, azért türelmesen Rá várok. Bármennyire megvárat is, magam semmit sem csinálok." Ezt kezd el és folytasd. Még akkor is, ha félbeszakad is a türelmed. Várj türelmesen az Ürra. Ez egészen ellentéte a megtérés hamis rendjének, annak az útnak, amelyre ugyancsak sok felébredt téved. Ez az út a következő: Mihelyt az embernek a lelkiismerete megérzi, hogy az egész megtérés idegen dolog számára, megkísérli kierőszakolni magából a bűntudatot, bűnbánatot, éberséget, megtérést és más efélé- ket. Ezek mind szükségesek is az igaz megtérés útján. A hiba csak az, hogy a felébredt ember ezeket a tulajdonságokat az elbukott, átkozott, halott régi természetéből akarja kisajtolni, ahelyett, hogy odamenne Krisztushoz és Tőle kérné és várná. Így azután a magukcsinálta életfolytatásban keresnek segítséget, ahelyett, hogy evangéliumi kereső hittel borulnának Krisztusnak lábai elé, aki megadja az Isten szerinti szomorúságot, Szentlelkét, az új életet és mindazt, ami csak szükséges. „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek." „Minden palánta, amit nem a mennyei Atya ültetett, gyökerestül kitépetik." Mivelhogy a felébredtek nem látják ezt világosan manapság, azért futkosnak ide-oda és soha nem jutnak teljes világosságra, hanem levegőt vagdosnak, vak módjára tapogatódznak és ismeretlen veszedelmekbe keverednek. — De hogy viselkednek akkor, amikor bizonyosságuk van afelől, hogy gyermekké foqadtattak és hihetnek Krisztusnak a segítségében? Akkor meg elfelejtik, hogy állhatatosan ott maradjanak az Ür előtt és mint kárhozatra méltó bűnösök kegyelmet kolduljanak. Gondtalan örömre adják magukat, ami hamarosan testi örömre válik, hamar elkopik és úira megüresedik és kihűl a szívük. Ennek a következménye a hitetlenség és az új, ismét törvé- nyeskedö élet. A mindennapi megtérés. Nagyon szeretném most tudni, hogy miiven volt és milyen most a mindennapi megtéréstek? Nem engedem elutasítani magam azzal, hogy nekem ahhoz semmi közöm. Látjátok, én lerázhatatlan vagyok. Mindaddig, amíq élek, nem engedlek titeket vakon, álmosan és gondtalanul a pokol felé haladni, hanem a fületekbe kiáltom a toliam segítségével is. hogy velem együtt vegyétek fel naponként a testünknek annyira ellenszenves keresztet és vigyázva, félelemmel és rettegéssel vigyétek végbe a ti üdvösségteket. Jól van, hogy azt mond'átok, hogv ti is ezt teszitek és tudjátok, hogy ez mennyire szüksénes, méq jobban mint én. De akkor miért prüszköltök ellene, hoqy erről írok?! Testvérek, testvérek! Mindig veszélyben és Ínségben járunk s minél inkább a belső keresztyénségre törekszünk, annál inkább tapasztaljuk, hogv milyen köny- nyen kicsúszik ez a drága dolog a kezünkből s hogy az Isten szerinti szomorúság milyen észrevétlenül változik át a legjobb törekvésünk mellet^ is únott megszokássá. Akkor pedig már úira bizonytalan tala'on állunk, ahol a világ mindenféle szele szabadon dobál bennünket. Meqszo- morodunk-e tüstént a szívünkben? Oda hullunk-e nvom- ban, mint a legistentelenebb bűnösök irgalmas Bíránk lábaihoz? Tusakodunk-e hűségesen és kitartással mindaddig. amíq ú;ra el nem nverjük az Isten szerinti szomorúságot? Mert ez az egyetlen alap, amire a mindennapi megtérés felénül. Ez a bűnbánat Isten aiándéka, de nem ölhetett kezekkel kell várrii annak az eset’eges elnyerését hanem tusak^dva kell keresni és kérni Tőle, akitől minden jó ajándék és tökéletes adomány aláSZáll. Ü’ra ugyanazt írtam néktek, amiről már előbb is beszéltem de én nem únok bele ebbe. Boldog az. aki viqyáz. felövezi magát és meqfehéríti az ő ruháit Krisztus vérében. A mi bűnös lassúságunk, lannymeleqsé- qünk mérne«; kíqvókként támadnak reánk és haszontalanná akarok t^nm az Or után való vágvakozásunkat, qvakori Elé-iáru’ás'mkat és minden titkn«; Hozzá-fo- hászkodásunkat. Észrevettétek-e már ezt hétköznapi életetekben? íny azután elég okunk van arra. hogy mesz- sziről is kiáltsuk eovmásnak: ..Serken’ fel aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog Tenéked a Krisztus!" Hagyjuk már egyszer abba és átkozzuk meg őrökre azt a csalóka, ész-keresztyénséget, amely csak a felületen él, mint a liba a víz színén és üres ceremóniákat végez ismeretének a követelése szerint, de nem ismeri az igazi veszélyt, az állandó Ínséget és a mélységből való kiáltást. Manapság az ilyen veszélyes ke- resztyénség egészen általános a felébredtek között. Félre vele! Mi nem átallunk koldusként könyörögni és éjjelnappal kiáltani az élet Urához, hogy irgalmassága szerint tekintsen ránk, tartson meg minket és mutassa meg nyomorúságos állapotunkat olyan elevenen, hogy minden testi és képzelt békességünk pusztuljon. Értesítsetek engem, hogy egyetértünk-e ebben, fiúságra való vágyakozásunk igazi törekvésünk-e és kell-e minekünk mindennapon kiáltani az Őrhöz nyomorúságos állapotunk miatt. Oh, vájjon ki lehet ebben eléggé szorgos, hűséges és lankadatlan!? Egyedül Krisztusi Istennek a Lelke nem hagyott téged magadra, a saját szerencsédre, hanem még mindig vezet, ha nem is úgy, mint előbb, amikor hívógatólag állt eléd és az érzéseiden keresztül szólt hozzád. Ez nem illik bele az ö további bölcs kormányzásába. Most kipróbálja a te hitedet és hogy mennyit mersz. Arra akar rászoktatni, hogy szíved lassúságának, hideg szikkadtságának és érzéketlenségének közepette is Reá tekints, egyedül Isten Bárányára. Sokkal inkább Reá kell tekintened, semmint a bűneidre. Egyedül öt kell keresned, tudva, hogy amikor öt megtalálod, általa a bűnt is legyőzöd. Legyen az életed bármilyen szikkadt, halott vagy lélek nélküli, mégis csak egyedül Belőle élj, aki az élet kenyere és tartsd nagyon sokra ezt a folytonos, bár a lankadás és a bűn miatt gyakran megszakadó koldus-életet. Az Ür megjelenti magát neked, még ha nem is megy most olyan jól a sorod, mint amikor először megtapasztaltad a kegyelmet. Ha most nem is járja át a szívedet az érzéseknek az a forrósága, mint akkor, mégse lankadj, nem az érzéseidnek a forrósága, vagy a kegyelem tapasztalásának a frissesége halt meg érted a kereszten, önmagadnál, érzéseidnél, nehézségeidnél, bűneidnél magasabbra kell emelned a szemedet és hideg szívedet, fel egészen a kereszten függő és onnan az Atya jobbjára emelt megdicsőült Krisztusra, ö elnézi Adám bukott gyermekeit, hogy jön-e közülük valaki Őhozzá életért és mindenért, ami az üdvösséghez szükséges. Ö megkönvörül rajtad, de nem azért, mert te vágyakozol az üdvösség után, hanem azért, mert neked nincs semmid, ami a lelki élethez szükséges. Meg kell szoknod, hogy lemondj minden önmagad irányában támasztott követelésről, hogy milyenné kellene lenned, vagy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezned. Te csak ezt mondd: „Én nyomorult bűnös vagyok, nem tudok és nem is akarok más lenni, mint amilyen vagyok, de az én Uramnak és Királyomnak adok minden dicsőséget és öt kérem, hogy adia meg nekem mindazt, amire nekem, gyatra gyermekének, szüksége van." Ha lankadatlanul teszed ezt, meglátod, hogy Krisztus megadja neked, hogy bizonyosságod lesz afelől, hogy Általa Isten gyermeke vagy. Majd akkor, amikor ö jónak látja. Légy csendben, várd az Urat, megerősödöl. Kedvem lenne megfedni titeket. Kicsinyhitűek miért féltek? Vagy azt gondoljátok, hogy Krisztus ezekben az utolsó időkben alszik, és a bűn, világ és a pokol hullámai elnyelhetnek titeket? Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, ö ismeri övéinek a gyengeségét és senki ki nem ragadhatja azokat az ö kezéből. Most e világ fejedelme, mivel tudja, hogy kevés ideje van, minden erejével támad ránk: minél hűségesebb vagy a megtérés útján, annál keményebb kísértések kínoznak. De ha nem tested erejével, vagy eszed segítségével igyekszel megszabadulni, hanem a helyes utat nézed, és minden vágyakozásodat Reá irányítod, aki az út, akkor ezek a kísértések arra lesznek jók, hogy megaláznak téged és megtanítanak arra, hogy még közelebb húzódj Megváltódhoz s semmi másban ne bizakodj, csak Benne egyedül. Borulj irqalmas Bírád elé, tekints az ö sebeire, akkor megérted, hogy ö a veszély idején sincs messze tőled. De ne agqodalmas- kodj és ne izgulj. Légy csendben; várd az Urat. meg- erösödöl. Ha gyengeséged olyan nagy, hogy még he£LÖ VlZ 7